Kevés nagyobb kihívást jelentő játékfilmforgatás van annál, amikor a film egy részét, vagy egészét vízben, sőt, víz alatt kell felvenni. Legyen szó természetes, nyílt vízről, vagy medencéről, a mutatvány tele van nehézséggel és gyakran veszélyes, ahogy azt

Hollywood egyik legmeghökkentőbb tragédiája is mutatja.

A legismertebb vizes forgatási baleset a veterán színész Vic Morrow, valamint két gyerek, a hatéves Renee Shin-Yi Chen és a hétéves Myca Dinh Le halálát okozta, 1982-ben. A Twilight Zone forgatása épp’ egy nagy stúdióban zajlott: Morrow a két kicsit a vízben derékig gázolva próbálta menekíteni a jelenetben, amiben (beltéren!) egy UH-1B típusú katonai helikoptert is reptettek. Egy valószínűleg váratlan robbanás kibillentette a gépet, aminek rotorjai zuhanás közben agyoncsapták a víz miatt menekülni képtelen színészt és a gyerekeket. Csak erős idegzetűeknek, 18 év felett:

A ’80-as évek, sőt, a tragikus nap óta nagyon sok minden megváltozott, és szerencsére nem csak a biztonsági előírások, hanem a technológia szintjén is. Ma már elképzelhetetlen lenne, hogy szereplőket ekkora veszélynek tegyenek ki, és a modern megoldások miatt még látványosabbak is lettek a vizes jelenetek, mint a 20-30 évvel ezelőtti mozikban. Persze ettől még vannak merész megoldások, ha

a., nincs pénz digitális trükkökre

b., és/vagy a hitelesség érdekében kockáztatnak a filmesek.

Waterworld – a felesleges rizikó

Amikor Kevin Costner éppen azon volt, hogy előkészítse minden idők legmonumentálisabb vizes utópiáját, Steven Spielberg közölte vele: semmiképpen ne forgasson nyílt vízen, mert abból csak a baj lesz. Nem hitt neki, és lett. A viharban elsodródott és megrongálódott díszletek, az időjárás szeszélyessége, az instabil járművek mind borsot törtek a készítők orra alá, ami miatt a Waterworld a korszak egyik legdrágább alkotása, majd bukása lett. Utólag elnézve, a vízi Mad Max akkor is menthetetlen lett volna, ha minden rendben megy a forgatáson: a forgatókönyvvel nagyobb gondok voltak, mint az időjárással.

Igazi cápákkal forgattak

Az Open Water című független horrornak ezzel szemben direkt jót tett a természetes helyszín: a szereplők arcáról üvöltő félelem teljesen valódi, amikor cápák ússzák körbe őket, hiszen a forgatáson tényleg odacsalták a ragadozókat, amik végig a színészek közelében úszkáltak – védőháló nélkül. Persze jól beetetett, ezért elvileg veszélytelen állatokról volt szó, de ettől még kevesen vállalták volna a melót, és bárki bármit mond, szerintünk kisebb csoda, hogy senkinek sem esett baja. Egyébként, ha nem láttad, kötelező darab. Senki nem csinált hatásosabb cápás horrort. Ráadásul true story.

A mélység titka és a szájüregi rák

A vizes forgatások technológiai megoldásait James Cameron háromszor is magasabb szintre emelte az elmúlt három évtizedben. Az 1989-es A mélység titka (The Abyss) készítése során klausztrofób körülmények között áztatta hetekig a színészeit, de a vele operatőrként dolgozó öccsét sem kímélte. A tesónak – egy összeveszés után – vízihullát kellett alakítania az azóta ikonikussá vált jelenetben, amikor a szájából ki, majd az arcán végigszalad egy rák. Tényleg víz alatt vették fel, élő, igazi ízeltlábúval, és James 3-4-szer is megismételtette a jelenetet, hogy betartson a renitens rokonnak. Mike Cameron egyébként nem protekcióval került a filmbe, hiszen a mélytengeri távirányítású drónkamera feltalálóját tisztelhetjük benne. A munkája nélkülözhetetlen volt a filmhez.

A Titanicot ölelő digitális óceán

A Titanic forgatásához szintén Mike alkotott speciális kameraburkolatot, hogy elkészülhessenek az eredeti roncsnál forgatott jó minőségű felvételek. Az Oscar- és bevételrekorder mozi szintén megújította a vizes forgatásokat, hiszen drabális, robotokkal mozgatható díszleteket építettek hozzá, és bár sokkal rizikósabb lett volna a színészek, illetve a statiszták alatt léket ütni egy igazi hajón, a munka így sem volt veszélytelen – főleg a tömegjelenetek felvétele során. Ez a mozi a kamerás innovációk és a drága díszletek ellenére már sokkal nagyobb mértékben hagyatkozott digitális utómunkákra, mint a nagy előd The Abyss, hiszen – bár volt ilyen terv – az egész Titanicot nem építhették újra, még ha egyes részleteit valósághűen is modellezték. Amikor a teljes hajótest látható (például úgy, hogy szeli a habokat), maga a Titanic és a körülötte látható óceán is CGI-varázs, és a snitthez gyakorlatilag egyetlen csepp víz sem kellett.

Az Avatar: A víz útja paradigmaváltó megoldásai

A fél világot lenyűgöző Avatar 2 forgatása nem csak hosszú, hanem rendkívül nedves is volt, hiszen a minél nagyobb hitelesség érdekében tényleg mélyvízbe dobták a szereplőket. A Pandora tengereiben játszódó film elkészítéséhez egy 37x19x9 méteres, közel egymillió literes medencét használtak. Az Imax 3D kamerákkal felvett jelenetekhez apró műanyag labdákkal borították be a vízfelszínt, hogy az ne tükröződjön, míg a színészek még alámerülve is motion capture videókhoz szükséges arckamera szettet és speciális kezeslábast hordtak.

Forrás: 20th Century Studios

Kate Winslet-nek egyszer hét percig kellett visszatartania a lélegzetét (jó kondiban van, úgyhogy ment neki), ami hiába bravúros, a New York Times azért kérdőre vonta a rendezőt, hogy a feladat nem volt-e túl kegyetlen. Erre annyit felelt,

„ha westernt forgatunk, akkor meg lovagolnia kellett volna”.

Aquaman száraz maradt

A vízalatti felvételek elkészítésének van kíméletesebb módja annál, amit James Cameron választott, és a megoldást az Avatarhoz is tesztelték, de elvették, mondván nem elég hiteles. Hogy mennyire igazuk volt, azt az Aquaman igazolta, ahol egyszerre kellett megoldani, hogy érvényesüljenek a fizika szabályai (korlátozott mozgás, lebegő haj, súlytalanság, stb.), de közben beszéljenek is egymással a karakterek – ergo víz alá sem meríthetik őket. A forgatáson végül derékmagasságban csatlakozó robotkarokkal és kábelekkel reptették ide-oda a színészeket a csontszáraz díszletek között, majd a víz alatti hatásokat digitális utómunkával oldották meg. Jól nézett ki, de minden volt, csak hiteles nem.

Vegyes megoldások: kell tenger, medence és CGI is

Ha valami nagyon realisztikusat, például olyan vizes környezetet kell felvenni, amit sokan láttak életükben (lsd. tengerpart), akkor a színészek sem ússzák meg szárazon, sőt, csupán medencés forgatással se, mert a végeredmény nem lesz hatásos. Az utóbbi évek egyik legismertebb vegyes megoldással készült alkotása, amikor természetes környezetben és víztartályban is forgattak, aztán digitális utómunkával mosták össze a felvételeket, A zátony volt.

Egy rosszul egymásba fűzött mesterséges és valós helyszín anomáliáról még a bikinis Blake Lively sem tudja elterelni a figyelmet, ezért komolyan kellett venni az utómunkát. Laikusként azt gondolnánk, hogy a The Shallows legnagyobb kihívása a kékes medence és a zöld óceán színeinek összemosása volt. Pedig nem. Mert a víz, a homok, a növényzet, a sziklák színei megfelelő előkészítéssel és világítással, majd utólagos színeléssel elég jól egybe dolgozhatók. De van valami, amihez képtelenség lenne hozzányúlni, ha természetes körülmények között rögzítenék a jelenetet, és ez a víz zavarossága.

Forrás: Insider

Simon Christidis, A zátony vízalatti operatőre az Insider kérdésére közölte: a tartály vizének színét remekül lehet igazítani az óceán színéhez, de a láthatóságot semmiképp. Azt, hogy az egész ne úgy nézzen ki, mintha egy uszodai pancsolóban szabadult volna el a pokol, úgy lehet elérni, hogy a letisztult medencevízre utólag rákeverik a digitális szűrőket, ezzel hitelesebbé, természetesebbé varázsolják a jelenetet, hogy úgy nézzen ki, mintha az események valódi helyszínen történnének. Ezt a folyamatot ma már olyan hatásosan oldják meg, hogy mezei nézőként képtelenség megkülönböztetni egymástól a természetes és stúdiófelvételeket.

Forrás: Insider

Egyébként hasonló megoldásokkal lett magyar nevezetességekből Witcher-helyszín:

Magyar helyek, amiket a Witcher tett világhírűvé – Mutatjuk az átalakulást!