Mint játékújságíró és ex-fejlesztő palánta általában a játékok legális forrásból való beszerzését szoktam javasolni, és lehetőleg olyan oldalakról, melyek eladásaiból az alkotóknak is származik némi bevétele. Szerencsére elég könnyű dolgom van ilyen téren, hiszen a digitális boltok szinte minden héten előállnak valamiféle akcióval, így szinte sosem kell megvásárolnunk teljes áron a játékokat.

De ott vannak a játékszolgáltatások, melyek elképesztően hatalmas kínálathoz engednek hozzáférni, legyen szó az új PS Plus, a Game Pass, vagy sok más mellett a Ubisoft+ szolgáltatásról. Egyetlen hónapban egy teljes árú játék árának töredékéért játszhatunk több ezer címmel, és még akkor is a pénzünknél maradunk, ha minden ilyen játékszolgáltatásra előfizetünk.

Ezért is szoktam furcsállni, hogy sokan a mai napig a torrentet emlegetik a hozzászólásaikban. Konkrétan soha nem volt még ilyen olcsó videojátékokkal játszani mint manapság, és bár régen is érdekes érvekkel lehetett kardoskodni a warez mellett, ma már tényleg nem lehet védeni a dolgot.

Ugyanakkor nem állítom, hogy a torrentnek egyáltalán nincsen létjogosultsága, sőt! Sok jó érvet lehetne felsorakoztatni a p2p fájlcsere mellett, de én most csak egyet mondanék: a régi, legális forrásból beszerezhetetlen játékokat szinte csak innen lehet újra elővenni. Persze még így is adottak a lemezes kiadások, azok beszerzése sokszor körülményes vagy épp megoldhatatlan, és a lemez állapotát sem tudjuk kellőképp leellenőrizni, mint mondjuk egy torrentről leszedett csomagot.

Ezzel most nem azt mondom, hogy ha egy keresett játékot nem találunk a digitális boltokban, akkor azonnal rohanjunk a torrentékába, de ha csak így lehet életben tartani néhány kult-klasszikus alkotást, akkor áldásom rá. Sőt, akkor még én is beállok a sorba, hiszen a kiadók és a jogbirtokosok feladata volna, hogy lehetőséget teremtsenek a legális opciókra, ha viszont ilyen nincs, akkor kéz széttár, mit lehet mást tenni?!

A helyzet pedig az, hogy sajnos tényleg sok kult-klasszikus tűnik csak úgy el, és bár a GoG próbálja tisztességgel állni a sarat, mindenre sajnos ők sem képesek. Így eshetett, hogy az alábbi nyolc (és még egy-kettő) legendás játékot 2022-ben voltaképp semmilyen digitális boltban nem lehet megvenni, pedig mindenkinek illene velük játszani.

1. Freelancer

Bárkit megkérdezel, aki imádja a sci-fi űrszimulátorok műfaját, hogy melyik játékot ajánlja a leginkább, akkor biztos lehetsz benne, hogy a 2003-as Freelancer benne lesz a top5-ben – de minimum a top10-ben. A Freelancer tulajdonképpen az egyik legélvezetesebb Han Solo-szimulátor valaha, amiben nemcsak keresztül-kasul berepülhettük a galaxist, de egészen menő űrhajókat is összepattinthattunk magunknak. Ugyan sosem érhette el a benne rejlő potenciált, megannyi űrjáték inspirálódott, és inspirálódik a mai napig a Freelancerből. Többek között ezért is egy kultikus alkotás.

Jelenleg azonban semmilyen platformon sem érhető el leglálisan, így ha nem csücsül egy (egyébként igen drága) eredeti lemezes példány a fiókodban, akkor bizony más megoldásokhoz kell folyamodnod, hogy játszhass vele.

2. Battlefield 1942

Az ember azt gondolná, hogy a világ egyik legnagyobb akciójáték sorozatának, aminek a mai napig érkeznek az újabb és újabb részei, csak elérhető az összes állomása – főleg a legfontosabb, az első. Sajnos azonban úgy áll a dolog, hogy jó néhány évvel ezelőtt (nagyjából 9-10) teljesen lekerült minden hivatalos oldalról-boltról a korszakalkotó multiplayer FPS. Pedig 2012-ben, a sorozat indulásának aprójából még ingyen is osztogatták az Originen…

Az eltávolításnak az oka egyébként, hogy a Battlefield 1942 a GameSpy szolgáltatásain keresztül futtatta a többjátékos módot, ami 2013-ban teljesen és végleg leállt. Ezután az EA-nek újabb netkódot kellett volna írnia, hogy az a maroknyi ember továbbra is tudjon vele játszani, ezért inkább úgy dönthettek, hogy nem forgalmazzák tovább az ikonikus lövöldét. Így tulajdonképpen csak lemezzel és némi reménnyel, vagy a nem legális kópiákkal és a modderek segítségével lehet ismét fejest ugrani a második világháborús hadszíntérbe.

3. No One Lives Forever 1-2

Kate Archer kémkalandja messze az egyik legjobb az FPS-ek műfajában, mégis, a második résszel 2002-ben teljesen eltűnt. Pedig kimagasló kritikákat kapott, a játékosok is szerették, de a teljesen fölösleges CONTRACT Jack című spinoffal a sorozat is elbúcsúzott.

A NOLF tulajdonképpen egy James Bond játék is lehetne, de inkább annak paródiája lett, ami több fronton is képes volt újat mutatni az akciójátékok műfajában. A játékban ugyanis nemcsak szimplán puffogtatnunk kellett a karabélyokkal, hanem lopakodhattunk, különböző és teljesen irreális kémkütyüt is használhattunk – amit később a JB 007: Nightfire is próbált lemásolni. Mindennek tetejébe a főhős nem egy szénné gyúrt macsó volt, hanem egy agilis kémnő, ami az ezredforduló idejében elég szokatlan, de példás és előremutató dolog volt egy FPS-től.

A klasszikusok feltámasztását a nyakába kapó Night Dive tervei között például szerepel egy remake, de minimum egy újra kiadás, jelenleg viszont még az sem teljesen tiszta, hogy kivel kell végül leboxolni a No One Lives Forever jogait. 20 év alatt ugyanis egyszerűen elveszett a brand a jogi útvesztőben, és egyszerűen nem tudni, hogy most éppen kié. Ezért is történhetett az a szégyenletes dolog, hogy minden idők egyik legfontosabb és legjobb FPS-ének két nagyszerű részét semmilyen digitális felületen nem lehet legálisan beszerezni.

4. Black & White 1-2

Bár Peter Molyneux azon kevés legendás fejlesztőzsenik sorát erősíti, akik a mai napig aktívak, az elmúlt 12 évben már csak árnyéka egykori önmagának. Volt idő, amikor a legnagyobbak között emlegették – egyáltalán nem véletlenül, hiszen tulajdonképpen ő az „isten-szimulátorok” atyja, aki olyan kultikus mesterművekkel büszkélkedhet, mint a Populus, a Dungeon Keeper, a Fable-sorozat, vagy mint a Black & White.

A Black & White egy egészen érdekes koncepcióra épült: Istenként nem sok közvetlen befolyásunk van az alattunk, játéktérként terpeszkedő világra, ezért leküldünk egy választott totemállatot, amin keresztül tarthatjuk a kontaktot a választott törzzsel. Tehetünk csodát, gonoszkodhatunk, üzenhetünk a földieknek, a lényeg, hogy a tetteink fogják befolyásolni, hogy az emberek milyen istennek tartanak minket, illetve az avatar-szerű állatunk is eszerint fog viselkedni.

Molyneux szokásához hűen a játék megjelenése előtt a csillagokat is leígérte az égről, aminek végül a fele sem valósult meg, ugyanakkor a Black & White nemhogy egy kiváló és emlékezetes, de a karrierje egyik legjobb alkotása is lett. Sőt, még Guiness-rekordot is nyert vele, amit a mesterséges intelligencia kiválóságáért kapott. A második rész szintén egy zseniális játék lett, talán még kiforrottabb is volt, mint a 2001-es elődje.

Ezért is nagy kár, hogy legálisan konkrétan lehetetlen beszerezni őket: sem a GoG-on, sem Steamen, sem az Epicen nincsen fent, de még a kiadó EA felületein sem tudjuk beszerezni. Így ha valakinek nincs a birtokában egy eredeti lemez, ami remélhetőleg még működik is, akkor sajnos más legális forrásból nem fog tudni játszani vele.

5. The Lord of the Rings: Battle For Middle-earth-sorozat

A Battle for Middle-earth RTS-sorozat egy kiemelkedően jó adaptációja a Gyűrűk Urának, sokaknak talán ezért is lehet furcsa, hogy a játékot manapság sehol, de konkrétan egyetlen egy helyen sem lehet törvényes keretek között megvásárolni. Legalábbis digitálisan, lemezről nyilván még fel lehet telepíteni, de azokat meg be is kell ám szerezni valahonnan…

A lényeg, hogy a Battle for Middle-earth játékokat csak a torrentékából vagy más warez-forrásból lehet csak behúzni, aminek szomorú oka a lincencelés. A remek stratégiai játékot ugyanis az EA készítette, ami után a Warner szerezte meg a Gyűrűk Ura videojátékos jogait. A Battle for Middle-earth-nek tehát nem volt maradása, ha pedig az EA szeretné újból forgalmazni a portékáját, akkor külön meg kellene állapodnia a felekkel: egyrészről a Warnerrel, másrészről az újdonsült tulajjal, az Embracer Grouppal, ami épp augusztusban vásárolta fel kvázi a komplett Tolkien-hagyatékot.

6. Aliens versus Predator 2

1999 egy egészen remek éve volt az Aliens és a Predator rajongóknak, megjelent ugyanis az egyik legjobb témában készült videojáték, az Aliens versus Predator. A horror FPS egyszerűen gyönyörű volt a korában, hihetetlenül atmoszferikus, és végtelenül félelmetes. Emlékszem volt olyan pálya, amin egy hónapot szöszöltem, mert lépésenként belecsináltam a nadrágomba.

Aztán jött 2001 és vele az AvP 2, ami megduplázott mindent: a xenomorfok és a Ragadozók második eljövetele gyönyörű volt, még brutálisabb, az emberi kampány pedig még a korábbinál is ijesztőbb. Egyszerűen zseniális játékok voltak, melyeken szinte biztos, hogy a mai korszak gamere is rongyosra fosná az alsóját. Kár, hogy csak az elsőt lehet legálisan beszerezni, az AvP 2 egyszerűen eltűnt.

Ennek oka szintén a jogi hercehurca: anno az Alien-Predator jogok a Foxnál voltak, a játékot pedig a zseniális Monolith csapata készítette a Sierra kiadásában. A Sierra ma már az Activisiont jelenti, ami épp beolvadni készül a Microsoftba, míg a Foxot Alienestül, Xmenestül kilóra megvette a Disney. Nem egyszerű tehát az AvP 2 helyzete, nagyon sok szereplővel kellene egyeztetni, hogy újra felbukkanhasson a digitális piactereken, ez pedig már olyan melós lenne, hogy lehet nem érné meg a feleknek.

7. Need for Speed Underground 1-2

Nos, a legendás, kultikus és közimádatnak örvendő Need for Speed Undergroundról nem kell sokat írnom, hiszen 2022-ben is aktív rajongótábora van. A legtöbben mondjuk remake-ért rimánkodnak, miközben az eredeti Underground 1-2-t sem lehet beszerezni sehonnan.

Ami egyébként teljesen érthetetlen dolog, és bár lehetnek itt is jogi problémák zenei fronton, ezeket vagy meg lehetne újítani, vagy a jogbirtokos ellenkezésére hivatkozva a hiányzókat másokkal kipótolni. A lényeg, hogy azok a játékosok, akik a legjobb NFS-be szeretnének az éjszakai gázpedálra taposni és az autókat rommá tuningolni, azoknak vagy az eredeti lemezeket kell elővenniük, vagy fel kell keresniük a legközelebbi torrentékát.

8. A Mesterlövész+Mortyr

A két játék nyilván nem ugyanaz, mégis azért szerepelnek egymás mellett, mert igen sok a közös bennük. Az egyik, hogy mindkét program tömegek guilty pleasure játéka, amivel az időtöltés fájdalmas, mégis valamiért élvezzük a dolgot. A másik, hogy mindkét címet a híresen hírhedt lengyel illetőségű Mirage Media, azaz a Mirage Interactive készítette, ami azért alaposan meglátszik rajtuk – és nem a cross-promo, inkább a minőségük miatt.

Magyarországon minkét játék kultikusnak számít, köszönhetően a legendás Freddy D-nek, aki anno elég részletesen ízekre szedte őket a Rossz PC Játékok Sorozatában. A csodálatos videókat alább meg is lehet nézegetni (mindenképpp!!!!!!), ami miatt viszont idecitáltam őket, hogy Freddy videóin túl digitálisan sehol nem lehet velük találkozi – mármint nyilván legálisan.

Ha rá akarunk próbálni a bűnrossz második világháborús Wolfeinstein-klón Mortyrra, vagy az agyalágyult kémsztoris, de botrányosan szar magyar szinkronos A Mesterlövészre, akkor a) be kell valahogy szereznünk az eredeti lemezeiket, vagy b) letöltögetjük őket onnan, ahol megtaláljuk.

Mortyr: 

A Mesterlövész:

Na és te ismersz még olyan játékokat, amiket hiába kerestél, nem találtad őket semmilyen platformon?