Ha egy gamernek keresel-kutatsz karácsonyi ajándékot, akkor ne tovább! Egy csomó játékhoz készült már kézzel fogható asztali verzió, azaz társasjáték, így az alábbi listában gyorsan össze is szedtük a legjobbnak ítélteteket, melyekkel szinte minden valamirevaló gamer szívesen múlatná a nem képernyő előtti idejét. Monopoly szigorúan és totálisan kizárva!
Ha egy gamernek keresel-kutatsz karácsonyi ajándékot, akkor ne tovább! Egy csomó játékhoz készült már kézzel fogható asztali verzió, azaz társasjáték, így az alábbi listában gyorsan össze is szedtük a legjobbnak ítélteteket, melyekkel szinte minden valamirevaló gamer szívesen múlatná a nem képernyő előtti idejét. Monopoly szigorúan és totálisan kizárva!
A Doom az egyik legmenőbb videoájátékon alapuló társas, ami valójában egy aszimmetrikus dungeon crawler. Ez annyit jelent, hogy adott egy folyamatosan alakuló szint, amin a játékosok egy halom rémséget, Cyberdemont, Cacodemont és más, a videojátékból ismerős szörnyet kell halomra ölni. A csavar, hogy ezeket szintén egy másik játékos irányítja, akinek pedig az a legfőbb célja, hogy a Doomslayerek sose érhessenek célt.
A Doom társas a jellegéből adódóan nyilván sokkalta lassabb, mint az eredetije, itt ugyanis sokat kell taktikázni, a csapattal kommunikálni, úgy pedig jó döntéseket hozni – mind a lépésekben, mind pedig a karakter fejlesztésében. Így viszont nem csak a videojáték rajongóinak lehet ajánlani, hanem azoknak is, akik a szerepjátékokat preferálják inkább.
A csomag viszont nem kifejezetten olcsó: 35-40.000 forint körül mozog, cserébe viszont két marék részletesen kidolgozott figurát, minőségi (tartós és szép) kártyákat és táblát, és sok-sok szuperszórakoztató játékórát kínál.
A Resident Evil a Doom társashoz hasonlóan egy dungeon crawler, azaz a játékosok célja épségben kijutni a zombihordákkal teli Racoon City-ből. Ez a feldolgozás azonban sokkal könnyebben tanulható, és hamarabb is a végére lehet érni, ami azt jelenti, hogy nem sokkal a karácsonyfa alatti bontás után már mindenki megpróbálkozhat túlélni benne.
Nagyjából másfél-két óra alatt le lehet zongorázni, és mivel kooperatív a móka, a Monopoly-féle összeveszések sem veszélyeztetik az ünnepi hangulatot. Ha pedig bejött a zombikaland, akkor jó hír, hogy vannak hozzá különböző kiegészítők, ha pedig azokat is rongyosra játszottuk, akkor legközelebb a RE3: The Board Game lehet a megfelelő ajándék.
A Horizon társas azért egy remek móka, mert nem a tuti recept dungeon crawlerre épít, hanem a játék világát próbálja az asztalokra adaptálni. Persze, mivel egy teljesen másfajta forma, úgy itt nem fogunk cikk-cakkozni a robotdínók között, ehelyett a taktikázás, pakliépítés, úgy a karakterek fejlesztése kerül fókuszba.
A vadonban való kalandozás aztán egy epikus boss fightban csúcsosodik, de igazából ez csak amolyan végcél, valójában az utazás az, ami minden alkalommal emlékezetessé teszi a Horizont. Kereskedhetünk, felfedezhetjük a vadont, egyedi, különböző törzsekből származó karaktereket alkothatunk, gépszörnyekkel harcolhatunk, mindezt hamisítatlan Horizon-hangulatban.
Egy játék nagyjából 2-2,5 órás, maximum négy játékos ülhet neki, de akár egyedül is pörgethető, ha épp nem tudjuk összecsődíteni a brigádot. Sőt, ha unalmassá válna az alapjáték, akkor tovább is lehet bővíteni különböző kiegészítő csomagokkal. Üröm az örömben, hogy ez sem egy kifejezetten olcsó mulatság…
Kevesen tudnak róla, mégis létezik a Pac-Man társasjáték. Az alap tulajdonképpen pontosan ugyanaz, mint az eredetijében: a sárga zabagéppel annyi pontot kell behamiznunk, amennyit nem szégyellünk, a csavar, hogy mindezt más játékosok ellenében kell valahogyan megtennünk.
Ez azt jelenti, hogy a játékosok itt nem együtt, hanem egymás ellen mennek a labirintusba, és az győz a végén, aki több pontot tudott befalni. Azaz érdemes lehet előre bekészíteni a stresszlabdát. Viszont nagyon könnyen tanulható, és bár akadnak benne bonyolultabb mutatványok (lépések és mechanizmusok), azt olyan egyszerűen tanítja meg, hogy még a gyereket is le lehet ültetni elé.
Kevésbé újrajátszható, mint a lista többi szereplője, ideig-óráig viszont tényleg jó kis szórakozás lehet.
Bár a Gears társasjátékos adaptációja nem egy mai csirke már, de még mindig kellő szórakozást nyújthat a taktikus harcokra vágyók számára. A Horizonhoz hasonlóan itt is a videojátékos eredeti táblára való átültetése volt a cél, a végeredmény pedig egy kártya- és figura-alapú kooperatív akció, amiben a szereplőknek minimum, ha nem jobban össze kell dolgozniuk a siker érdekében, mint a játékban.
A GoW társas nem egy egyszerű menet, több tízoldalas szabálykönyvet kell átnyálazni, hogy nekiveselkedhessünk a Locustok hadának, viszont ennek megfelelően komplex is a játékélmény, ami több órára is simán képes beszippantani bárkit. A sci-fi műfaj, és a játék rajongóinak kötelező, mindenki másnak pedig erősen ajánlott, mert bár nehezen indul, de a végére egészen remek élményekkel gazdagodhatunk.
Az első Vaják társasjáték, ami kifejezetten a játékok alapján öntött digitális és fizikai formát egyaránt. A játékmenet erősen épít a videojátékra, vagyis a választott karakterekkel nemcsak vándorolgatunk Kontinens-szerte, hanem különböző és egyedi küldetéseket is teljesítünk velük.
A történet során a szereplők a játékok és a könyvek karaktereinek a bőrébe bújhatnak, viszont mindenki teljesen más szálon próbál boldogulni. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a játékosok – bár néha akár összedolgozhatnak – alapvetően egymás ellen kell versenyezniük: aki előbb teljesíti a küldetéseit és feladatait, az győz. Ezeknek a küldetéseknek viszont többfajta megoldásuk lehet, jellegükben is teljesen eltérőek, na meg olykor-olykor néhány szörny is nehezíti a teljesítésüket.
Maximum négyen ugorhatnak fejest a Vaják társasba, egyedül pedig versengő jellege miatt nem lehet játszani. A videojáték és a könyvek rajongóinak mindenképpen jó választás lehet, de azok sem fognak csalódni, akik imádják a fantasy témájú egyedi társasokat.
A The Witcher: Old World még az előző Vaják társasnál is komplexebb darab, bár jellegében nem sokban tér el tőle. Az Old Worldben szintén a többiek ellen kell versenyeznünk, de ezúttal mindenki egy-egy szörnyvadászt alakít. A cél, hogy annyi veszélyes fenevadat ejtsünk el, és annyi küldetést teljesítsünk, amennyit csak tudunk, a végén pedig értelemszerűen a legeredményesebb Vaják győzedelmeskedik.
Az Adventure Game-hez hasonlóan itt is lesznek képességkártyák, fejleszthetjük a karaktereket, és egy hatalmas térképen bóklászhatunk. Az egyik legnagyobb különbséget viszont az jelenti, hogy egyjátékos módban is játszható, azaz ha nem sikerül versenybe szállni a többi vaják iskolával, akkor akár egymagunkban is nekiveselkedhetünk a rémségeknek.
Az Old World egyébként egy Kickstarter-projekt volt, ami annyira újragondolta az előző táblás kalandot, hogy még a CD Projekt Red is beállt mögé, különböző illusztrációkat készítettek hozzá a fejlesztők.
A Bloodborne: The Board Game-ben a játékosok a vadászok szerepét veszik át, akiknek össze kell fogniuk ahhoz, hogy fényt derítsenek a Yharnam falusiakat erőszakos vadállatokká változtató járvány hátterében álló rejtélyre. A videojátékhoz hasonlóan itt is meg kell tanulni az ellenségek viselkedését, és hatékony taktikát kell kialakítani a legyőzésükhöz.
Meghalni természetesen itt sem érdemes, ugyanis ekkor bár visszatérünk a táblára, velünk együtt az összes legyőzött rémség is feltámad halottaiból, miközben a kór terjedésével az idővel is versenyt kell futni. A Bloodborne társasjáték az egyik legjobb és legszebb gamer társas, amit még az is garantáltan élvezni fog, aki még csak nem is játszott a hírhedten nehéz játékkal. Igaz, ez sem lesz könnyebb, de ha jól működik együtt a csapat, akkor hajtépés helyett elképesztő szórakozásban lehet részünk.
A díjnyertes videojáték asztali adaptációja, ami egy háború sújtotta városban rekedt civilek legembertpróbálóbb drámáját mutatja be. A This War of Mine: The Board Game egy közel tökéletes átirata az eredetijének, ami pontosan úgy működik társas formában, mint a videojátékban.
Napközben a legfőbb cél, hogy fejlesszük, élhetőbbé tegyük a menedéket, míg éjszaka meg kell védenünk azt a banditáktól és a fosztogatóktól. A háborúellenes társast hatan játszhatják közösen, és mivel kooperatív a játékmenet, senkinek nem kell a másikkal szembe fordulnia. Egy zseniális kaland, ami nem csak a gamereknek lehet egy életre szóló élmény.
„The cake is a lie” – szól az egyik legikonikusabb videojátékos mondat, amit még azok is ismernek, akik soha, még csak egyetlen percet is játszottak volna a Portallal. Ezen a mondaton alapszik az abból készült társasjáték, aminek a létezéséről talán a legnagyobb rajongók tudnak csak, pedig hasonlóan zseniális darabról van szó, mint az eredetije.
A játék története szerint egy Chell nevű fiatal nő csapdába esett óriási laborban, és kizárólag egy portálfegyverre támaszkodhat a kijutási kísérlete során. Mindeközben egy GLaDOS nevű mesterséges intelligencia is próbálja itt-ott megnehezíteni szegény lány dolgát, és tőle is származik az ikonikus idézet is.
A társas is ezen alapul: a játékosoknak a labor különböző teszttermeiben kell különböző feladatokat megoldaniuk, hogy a torta nyomára bukkanjanak. A csavar, hogy mindenki egymással versenyez, a játék végén pedig csak az lehet a győztes, aki a lehető legtöbb tortát gyűjtötte össze. Ez viszont azért sem olyan egyszerű mutatvány, mert GLaDOS szüntelen próbálja ebben megakadályozni a szereplőket, akiknek néha nagyon súlyos döntéseket kell meghozniuk egy-egy finomság megszerzéséért.
Ragnarök közeleg. Az egész létezés sorsa forog kockán. Elkerülhetetlen a pusztulás, vagy van mód a végső kataklizma elkerülésére?
Amilyen egyszerűnek tűnik a God of War kártya-alapú társas, annyira bonyolult is. A játék során bár a játéksok együtt egyengetik Kratos, Mimir, Atreus, Brok és Sindri és Freya kalandját, de az eközben meghozott döntéseknek előre megjósolhatatlan hatása lehet a végkifejletre.
Az útjuk bizonyos pontjain a játékosoknak el kell dönteniük, hogy melyik küldetést teljesítik. Az egyik teljesítése bónuszt adhat, de az érintetlenül hagyott küldetések a játékosok előrehaladásának szörnyű, állandó következményeihez vezetnek. Természetesen össze is kell majd csapnunk a videojátékból is ismerős mitikus lényekkel, akik ellen speciális képességekkel is felvértezhetjük a karaktereket. Ezek a döntések és kihívások új stratégiákhoz vezetnek, így a God of War: The Card Game-ben nincs két egyforma játék.
Természetesen még bőséggel akadnak más játékokon alapuló társasjátékok is, ezért elsősorban azt javaslom, hogy keress rá a megajándékozni kívánt gamer kedvenc programjára, hátha pont az nincs ezen a listán, de készült belőle egy asztalra legépezett verzió. Ha nincs, akkor a fenti társasokból bátran választhatsz, ugyanis még azok is hatalmasat szórakozhatnak rajtuk, akik egyébként nem rajonganak különösképp a videojátékokért.
Ha pedig még tovább tudnád folytatni a gamer társas ajánlót, akkor azt mindenképp tedd meg kommentben, hiszen lehet, hogy pont ezzel segítesz valakinek a karácsonyi meglepetés kiválasztásában.
Mit kapjak karácsonyra? A legjobb gamer ajándék az, aminek Te is örülnél – mutatunk tízet!
