Manapság a videojáték-ipar a legnagyobb szórakoztatóipari ágazat a világon, aminek nagyon meg kell válogatnia, hogy mit, mivel és hogyan reklámoz. Ez viszont nem mindig volt így, és a vállalatok sokszor nemcsak kínos, de roppant káros módszerekkel próbálták felhívni magukra a figyelmet. Ha pedig az alábbi 19 reklám ma, 2022-ben menne ki, abba szinte biztosan belebukna a vállalat.
Manapság a videojáték-ipar a legnagyobb szórakoztatóipari ágazat a világon, aminek nagyon meg kell válogatnia, hogy mit, mivel és hogyan reklámoz. Ez viszont nem mindig volt így, és a vállalatok sokszor nemcsak kínos, de roppant káros módszerekkel próbálták felhívni magukra a figyelmet. Ha pedig az alábbi 19 reklám ma, 2022-ben menne ki, abba szinte biztosan belebukna a vállalat.
A Battlecruiser 3000AD a 90-es évek közepe-végének egyik legnagyobb videojátékos mémje volt, és nem pont azért, mert olyan hihetetlenül jó lett volna, mint ígérték. A fejlesztők ugyanis soha nem látott mesterséges intelligenciát ígértek az árkádos űrhajószimulátorba, amit már a megjelenése előtt teljesen elképzelhetetlennek tartottak. Annyira, hogy nagyon kemény kritikákat megfogalmazva még a NASA kutatói is beleálltak a Battlecruiser reklámjaiba.
Így jutottunk el végül oda, hogy az angol megjelentetéssel megbízott (később ebből is óriási botrány lett) kiadó, a Gametek inkább úgy döntött, hogy másfajta módon próbálja meg eladni a programot. Szexszel mindent el lehet adni (lásd lejjebb) felkiáltással szerződtek az akkor elég híres Joanne Guest modellel, akit félmeztelenül, egy szál melltartóban, combközépig érő koromfekete csizmában, a széttárt lába közé tartott Battlecruiser borítóval lefotóztak, majd küldték is szépen a nyomtatásba.
Nem állítom, hogy a SEGA honosította meg a szexuális jellegű videojátékos hirdetéseket, de azért elég nagy köze volt ahhoz, hogy egy időben mindent így akartak eladni. Azóta persze már a gamer társadalom többszörösen is lerázta magáról azt a közhelyet, miszerint a videojátékokkal csak pattanásos, szexuálisan túlfűtött tinik töltenek időt, köztük is inkább a fiúk, ez a fajta reklám viszont még akkor is iszonyat kínos lenne, ha igaz volna az állítás.
Gyerekeknek ugyanis semmiképp sem reklámozunk szexszel, vagy maszturbálásra utalgatással. Csoda, hogy ezután nem dőlt be teljesen a SEGA, bár igaz, hogy akkor még bármit lehetett. Az ilyen ötleteket viszont ma már a tervezőasztalon elkaszálnának, ha viszont valamiért mégis kimenne, akkor egészen biztos ízekre szedné a világsajtó.
A Code Breaker egy kifejezetten konzolokra készült csaló eszköz, ami előbb Dreamcastre, majd szépen sorjában az összes 2000 körüli konzolja megjelent. És hát na, vajon mi jutott eszükbe a marketinges zseniknek a „csalás” szóról? Na mi?
Szóval SEGA… Nos, ezért is mondtam a fentieket. Viszont itt derül ki, hogy a SEGA marketingesei valójában nem a játékosokat nézik non-stop masztizó tinisrácoknak, hanem valójában ők önkielégítenek folyton. Láthatóan munkában is.
Az alábbi Sonic és GameGear csomag reklám pedig egyszerűen magyarázhatatlan. Az ember ilyenkor jön rá, hogy egy-egy videojátékos bukás nem is annyira a véletlen műve.
És a másik főkolompos a szexuális töltetű videojátékos reklámokban a nagy családbarát Nintendo. Az a japán vállalat, ami annak idején annyira ódzkodott az erőszakos játékoktól, hogy még a legnagyobb sikercímeket sem volt hajlandó megjelentetni a játékgépein. Na ennek a vállalatnak simán belefértek a szexszel kapcsolatos hirdetések.
Az első képen például elég nehéz eldönteni, hogy egy szimpla kikötözős szexre készül a pár, vagy egy erőszakot látunk épp. Az mindenesetre biztos, hogy a férfiember nem a hölggyel van elfoglalva, hanem a Nintendo szupercsaládbarát kézikonzoljával, a Game Boy-jal. Sebaj, addig legalább kiszabadíthatja magát a lány.
Hangyák a gatyában helyett görény a gatyában, aminél a Nintendo szerint a Game Boy sokkal, de sokkal mókásabb. Hát ezzel alapvetően nem vitatkoznánk, az állatszex népszerűsítésével viszont már lennének problémáink. Legalábbis ezt is simán kiolvashatnánk belőle, ha ma menne ki a reklám így, és szuper csillagharcos SWJ-k lennénk.
Tartsd a gatyában kifejezést általában a szülők szokták hangoztatni a buliba vagy randira készülő fiúgyereküknek, egy kézikonzolt népszerűsíteni szándékozó vállalattól azonban egészen szokatlan húzás. A Game Boy-t ugyanis jó lenne néha elő-elővenni, de ez biztos nem jutott eszébe a Nintendo szupercsaládbarát marketingeseinek anno.
Ez a Nintendo reklám pedig hihetetlenül rosszul öregedett. Értem én, hogy ezzel csak azt akarták sugallni, hogy bárhol és bárki játszhat a kis masinával, de tényleg a Donkey Konggal kellett ezt illusztrálni? Bárhogyan is nézem, azért egy ősi törzset csak így, reklám célzattal szoftmajmozni is ugyanolyan kellemetlen, mintha nyíltan csinálnák. Ha ezt a reklámot ma vállalná be a szupercsaládbarát Nintendo, akkor biztos, hogy elkaszálná a vállalatot a népharag.
Az SNK NEO GEO a Nintendo és a SEGA ellenében indult volna az otthoni konzolok versenyében, de mivel valószínűsíthetően az olvasóink 99 százaléka nem is hallott még róla, sejthető, hogy nem lett valami óriási durranás. Azért valljuk be, ilyen reklámokkal azért elég nehéz eladni valamit:
Mondjuk a Nintendo és a SEGA sem volt piskóta, de a kétfős rakásra harmadikként ráugrani egy olyan reklámmal, amiben egy fehérneműs nő látható, a háttérben egy Patrick Batemanre (Amerikai Pszicho) kísértetiesen emlékeztető figura mellett, aki épp egy torz ábrázatú, péniszszerű bossal harcol, azért nem túl okos húzás.
Esküszöm, hogy ezt egyszerűen még értelmezni sem nagyon tudom…
„Nem zavar, ha a pasim játszik magával… később” – olvasható a nyomtatott reklám legnagyobb feliratán. Soha az életben nem találnád ki, hogy ez egy sárkányos fantasy játék hirdetése akart lenni, ami hát mire, ha nem a SEGA Saturnra jelent meg.
Azért az Atari sem maradt ki a buliból, ha ízléstelen hirdetésekről volt szó. Az alábbi esetük egész egyszerűen nevetséges, bár legalább egy olyan problémára mutatott rá, amivel az ezt követő években a videojáték-ipar is aktívan elkezdett foglalkozni, azaz a sérült játékosok felé való nyitást. Mára egy csomó kisegítő extra beállítással, vagy olyan speciális eszközökkel próbálják elérhetőbbé tenni a gaminget, mint az Xbox Adaptive Controller, mellyel olyanok is élvezhetik a videojátékok örömeit, akik korábban sosem.
Mint például Stevie Wonder, a világ egyik leghíresebb zenésze, aki gyerekkorában megvakult. Milyen ízléses is „ha tudnék videojátékokkal játszani, akkor tuti egy Atarin tenném” szöveggel vele reklámozzunk a legújabb konzolt igaz? Ja, nem!
Jóval előbb járunk, mint ahogy a hírhedt amerikai iskolai lövöldözés megtörtént volna, amit a Doomra és az erőszakos videojátékokra fogtak volna, de azért még így is elég necces a Lethal Forces hirdetése. Bár ennek is van egy erős szexuális töltete is.
A Silent Hill: Downpour volt az utolsó etapja a legendás horror-sorozatnak, amit eléggé szétszedett anno a játéksajtó, pedig egyáltalán nem volt olyan rossz, mint ahogy leírták. Mindazonáltal azért a Konami is megadta az alaphangot, amikor a 30 évvel korábbi szellemiség lángját akarta tovább örökíteni a Downpourral, ami nyilvánvalóan szexuális utalással teli reklámokat jelent.
Szóval a jobb napokat is látott Konami olyan szöveggel nyomatta az új Silent Hillt, mint például a „Nedvesedjünk be”. Zseniális, egyszerűen zseniális.
Szerintem alig akad ember, aki emlékszik erre a játékra, ezek közé tartozok én is. A reklámja, amit nyomattak az angol nyelvű nyomtatott sajtóban legalább megmarad az emberben, pláne, hogy ez is az egyik legelemibb ösztönt próbálja meg kiaknázni: bizony, hogy a közösülést. ‘Get a monster bone’ persze ártatlanul jelenthetné azt is, hogy „szerezz egy szörnycsontot”, de ha a célközönség szlengjét vesszük alapul, akkor akár azt is, hogy „szerezz egy szörnyp***szt”.
„Végre! Baseball csípős hot dog fing nélkül”, majd a képen illusztrálják, hogyan is néz ki egy igazi és hamisítatlan kőművesdekoltázs. Ezzel akarták eladni a halálgagyi Virtual League Baseball című játékot, aminek a közönsége gyaníthatóan pont az lenne, aki szívesen kijár, vagy kijárna baseball meccsekre. Vagyis azok, akiket a reklámmal éppen gyaláznak.
Egyébként meg a testszégyenítéssel az Update császáron kívül nem sokan csináltak maguknak karriert, így sejthető, hogy a játékból sem lett különösebb siker. Az már csak hab volt a tortán, hogy egy kifejezetten rossz program lett.
Az angol nyelv szépsége, hogy egy csomó, teljesen általános dolgot jelölő szó valami teljesen mást jelent a szlengben, így például a „Kick some balls” akár azt is jelentheti, hogy rúgjunk egy kis bőrt, vagy szabadabban labdázzunk egy kicsit, vagy azt is, hogy rúgjunk másfajta, kicsit érzékenyebb golyókat. De nem vagyok szívtelen, ez még simán a szofisztikáltabb reklámok közül való.
Családon belüli erőszak – hirdette nagy büszkén a SEGA a legújabb játékát, a Virtua Fightert. A játék bár legendás, ettől a reklámtól azért gyorsan kifordul az ember bele, pláne, ha ő maga is egy áldozat. A családon belüli erőszak ugyanis nem poén tárgya, vagy egy eszköz a marketingesek kezében.
Apuka és fia önfeledten mosolyognak a felirat alatt, míg mások annak örülnek, ha túlélik az aznapi súlyos bántalmazást, ami csak jobb esetben merül ki a verésnél. A SEGA reklámja nem csupán ízléstelen, hanem egyenesen káros is, ez pedig nem a korról, hanem sokkal inkább a vállalatról fest ördögi képet.
És itt egy újabb totálisan érdektelen és már a korában elfeledett játék, amiből mára csak a hangzatos újságreklámja maradt fenn. A program egyébként egy iszonyatosan rossz verekedős játék volt, elképesztően unalmas és jellegtelen volt, mivel a karakterek szimpla gömbökből álltak. Innen is a cím, a Ballz, és semmi köze a Dragon Ball Z-hez.
Ilyen címmel pedig egy szexuális reklámokkal teli korszakban vajon mit lehet tenni? Bizony, hogy azt írjták a hirdetésbe, hogy „mondd meg a Télapónak, hogy hozzon neked golyókat karácsonyra”. Ők nyilván másfajta golyókra gondoltak…
Kell ennél több? A méret igenis számít, olvasható a fürdőruciba bujtatott hölgy meglepett ábrázata fölött. És igen, ez egy horgászjáték.
Szóval az egyik oldalon egy kietlen amerikai út, a háttérben szépen meghúzódó hegyvonulattal, a másikon pedig egy kisbaba fedetlen – és fókuszált – mezítelen feneke. Középen pedig a szupercsaládbarát Nintendo 64. Na én nem vagyok egy marketinges zseni, de a Nintendóéknál azért csak felállhatott volna valaki, hogy jelezze, hogy a pedofíliát nem feltétlenül kellene nemhogy egy reklámba terelni a konzoljukkal, de úgy egyébként, nagy általánosságban hirdetni.
Értem-értem, alul ott a pelusos „poén”, de ez azért nem pont olyan eset, mint a Nirvana lemezborítóján látható csecsemőé. Itt ugyanis egyértelműen nem a kisbaba, hanem az intim testrésze a hangsúlyos, ez pedig így a világ egyik, ha nem a leggusztustalanabb reklámja valaha.
Te ismersz még ilyen és ehhez hasonló videojátékos reklámot? Van még bőven, szóval ne legyél rest megosztani azt a hozzászólások között!
Gamer titkok: 9 alaposan elrejtett titkos pálya, amitől eldobod az agyad
