Hagyjuk is a sallangot, hiszen a The Batman című toposz sem szarozik, rögtön a mélybe dobja a nézőt. Robert Pattinson kiaknázatlan kvalitásai rég ismeretesek, a helyzet pedig az, hogy ezt rendre bizonyítja is, mint tette most is.

Pattinson ugyanis az egyik legjobb Denevérember… akarom mondani Bosszú, akit filmvásznon láthattunk, de sajnos messze az egyik legfelszínesebb, legjellegtelenebb Bruce Wayne is egyben.

Ez pedig nem az ő hibája, hiszen látni rajta, hogy a lelkét is hajlandó volna lejátszani, csak hát az írás meg a forgatókönyv ezt nem igazán akaródzik hagyni neki. Ez pedig a teljes filmet, a történetet és az összes feltűnő karaktert is áthatja, ami szomorú, mert a The Batman akár egy nagyszerű film is lehetett volna.

A forgatókönyv bosszúja

Matt Reeves rendező egy percig sem próbálja meg leplezni, hogy minek szánja a The Batmant: a vászonra vitt Denevérember-történetek ‘Kezdetek Kezdetének; pontosabban a kultikus Frank Miller képregény, a ‘Batman: Az Első Év’ filmes megfelelője próbálkozik lenni.

Ez minden porcikáján érezhető, hiszen tulajdonképpen a cselekmény főbb alakjai is pontosan azok, akik az 1987-es rajzolt kalandban is voltak, de a dátumozott keretes szerkezet is onnan köszön vissza. Megismerhetjük a végletekig elvhű Gordon felügyelőt, találkozunk az alvilággal – és a macskákkal – különös kapcsolatot ápoló Selina Kyle-al, ahogyan Carmine Falcone maffiavezér is hangsúlyos szerepet kap. A teljesség kedvéért azért becsatlakozik még a Pingvin és Rébusz is, de pár jelenet erejére még az apafigura Alfredet is láthatjuk.

A történet azonban egyáltalán nem követi a képregényt, csak a formula egyezik meg azzal. Vagyis itt még egy nagyon zöldfülű Batmant láthatunk, aki épp csak két éve szeli a gothami éjszakákat. A fiatal maszkos igazságosztó útkeresésében nem akaszkodott össze egyetlen ismertebb gonosztevővel sem, ezért leginkább a piti bűnözők rongyosra verésével tölti az idejét, ami annyira jól megy neki, hogy szinte mindenki összepisálja magát, ha két másodpercnél tovább pislog az árnyékba bele.

De ez így is van jól, hiszen ez volt a hősünk célja, aki rájött arra, hogy mivel nem tud minden sarkon egyszerre ott lenni, inkább terrorban, vagyis folyamatos, már-már üldözési mániába hajló félelemben tartja azokat, akiknek egyszer is megfordul a fejében ellopni egy csokit a boltból.

Ekkor azonban egy rejtélyes, magát Rébusznak hívó alak kezdi el tizedelni a korrupt politikusokat, akik hiába követtek el főbenjáró bűnöket, a brutális megölésük egy kicsit talán túlzás. Itt jön a képbe Batman, akiről valamiért tudvalevő, hogy egy fantasztikus detektív, szóval Gordonnal az oldalán közel 3 órán keresztül átívelő nyomozásba kezd.

A probléma csak az, hogy mindent, de tényleg mindent az atmoszférának és a történetnek rendeltek alá. Azonban amíg az előbbi túlzás nélkül fantasztikusra sikeredett, addig utóbbi inkább csak csetlik-botlik.

Hőseink nyomoznak ugyan, csak hát minek, mert látszólag szinte semmivel nem jutnak közelebb semmihez, csak ugrálnak tetthelyről tetthelyre, ami csak arra jó, hogy rájöjjenek amit már az elejétől fogva tudnak: rajtuk kívül mindenki velejéig korrupt. A feladványok is jók lennének, már ha lennének, pici SPOILER: (és nem viccelek) legalább egy órán keresztül rugóznak azon, hogy spanyolul hogy írják a pingvint, a galambot, a sólymot és a szárnyas patkányt. Komolyan.

Batman például már a film közepén látja, de még hangosan ki is mondja, hogy ki a rendőrtégla, aztán detektívünk hirtelen amnéziás lesz és a film végéig elfelejti. Pingvin pedig bármiféle következmény nélkül rombolhatja körbe a fél várost, robbanthat fel kamiont és okozhat tömegkarambolt – vele ki tudja hány ember halálát, de a büntetése csupán annyi, hogy össze-gyorskötözőzött lábakkal kell hazaugrálnia.

Ennek a mondvacsinált történetnek rendelnek alá mindent, kezdve a sort a karakterekkel. Tulajdonképpen senkiről nem tudunk meg semmit: Gordon egy tisztes, korrumpálhatatlan rendőr, aki Batman haverja – ennyi, Bruce Wayne szomorú és bosszúszomjas, mert a szülei meghaltak – ennyi, Selinának akadnak mélységei, de róla a film végéig nem tudunk meg semmit, csak hogy van egy barátnője, tud magára vigyázni és szereti a cicákat – ennyi, Pingvin egy gengszter – ennyi, Falcone egy befolyásos gengszter – ennyi, Alfredet Alfrednek hívják – ennyi. Ez fért bele 3 órába.

Itt érdemes megemlíteni Selina és Bruce közötti szinte már tapintható kémiát, és való igaz, hogy jó párost alakítanak a színészek, a gond ezzel csupán az, hogy maga a cselekmény ennek nem alapoz meg túlságosan. Nem derül ki például, hogy a két antihős miért is habarodik annyira egymásba, ami fontos volna, hiszen ez a kettejük kapcsolatának fő mozgatórugója.

A film legeslegnagyobb hibája, hogy azt feltételezi a nézőről, hogy betéve ismeri a Batman lore-t, ezért nem is kell árnyalnia, elmélyítenie a karaktereket, elvégre minden adott.

A karakterek hiányosságait szerencsére bőven kompenzálja a színészek játéka.

Zoe Kravicz Selinája messze a legjobb Macskanő, akit filmvásznon láthattunk, és ehhez nem kellett túlszexualizált feszülős latexruhában sem pucsítania. Jeffrey Wright, mint Jim Gordon egyszerűen tökéletes, hiszen anélkül hisszük el róla, hogy ő a megtestesült rendőri erény, hogy felszínesnél jobban megismernénk őt.

Paul Dano Rébusza velőkig ható, ami egészen az utolsó jelenetig felállítja a szőrt az ember hátán. A legnagyobb talány számomra például az, hogy a szerelésében vagy anélkül volt-e félelmetesebb? John Turturro Falconéja egy ízig-vérig klasszikus gengszter figurája, aki mintha tegnap jött volna a Keresztapa forgatásáról. Már a megjelenésével, a kiállásával tekintélyt parancsol, méghozzá olyat, hogy egy percig nem kérdőjelezzük meg, hogy Colin Farell Pingvinje miért hunyászkodik meg előtte.

Robert Pattinson pedig amennyire semmilyen Bruce Wayne, annyira tökéletes Batman.

Pattinson a tekintetével, a kiállásával, a súlyos, kimért mozdulataival úgy játssza el a Denevérembert, ahogyan talán még sosem láthattuk moziban. De ez nem csak az ő kizárólagos érdeme. A tökéletes Batman alakításhoz ugyanis elengedhetetlen volt a már fentebb méltatott atmoszféra, amit abszolút erre fűztek fel.

Matt Reeves és Greg Frazer operatőr nagyszerűen éreztek rá Gotham bűzös és bűnös utcaszintjére, ahonnan nem is nagyon mozdulunk magasabbra. Hatalmas épületekről a messzeségbe bámuló jeleneteket például nem nagyon fogunk látni, de hősünk sem ugrálgat szárnytátva a mélybe – legalábbis nem úgy, ahogy eddig. Szinte minden a gothami utcákon történik, vagy kifejezetten szűkös, fullasztó épületek belsejében.

Ez a fajta földhözragadtság pedig minden aspektusban tetten érhető. Batman például nem babonássággal okoz félelmet a bűnözőkben, hanem azzal, hogy high-tech katonai szerelésben elképesztő harci tudással ver szét bárkit, aki az útjába áll. Ez pedig azt jelenti, hogy a szerelése sem azért van, hogy ijesztő, vagy jól kinéző legyen, hanem hogy tökéletesen kiszolgálja azt a célt, amire feltalálták. Mindennek, amit látunk rajta tényleges funkciója is van, semmi sem látványelem.

Ha pedig látvány: Greg Frazer ismét bizonyította, hogy miért is tartozik a világ legjobb operatőrei közé. A Batmanben egyszerűen nincsen olyan pillanat, amelyet ne akasztanánk ki legszívesebben a falra, legyen szó egy helyszínelős-nyomozós, vagy egy akciójelenetről. Ez utóbbiból ugyan nincs túlságosan sok, de sok rajongó fog felnyögni gyönyörében. (Az egyiket például Frazer egy az egyben egy másik filmjéből, a Rogue One-ból kölcsönözte.)

< ? >

A Batman lehetett volna akár a legjobb Denevéremberes adaptáció is a Sötét Lovag után, de sajnos nem tudott élni az érezhetően a felszín alatt rejlő lehetőségeivel.

A színészek egyszerűen lehengerlőek, a sötétséget és az utcaszintet előtérbe helyező művészi képi világ is csodálatos, az akciók is remekül komponáltak, de a történet bárgyúsága és a karakterek egysíkúsága miatt sajnos fel sem érhet Frank Miller és David Mazzucchelli klasszikusához, az Első Évhez.

Ha pedig remek Rébusz-történetet keresel, akkor a Hush-képregénysorozatot, esetleg az Arkham-játékok mellékküldetéseit tudom ajánlani, azokban még a meglepő fordulatoknak sem leszel híján.

Gyerekkor újratöltve – Készül az élőszereplős Beyblade-mozi