Egy angol szerencsejátékokkal foglalkozó szervezet elvégzett egy kutatást, melyben kimondják, hogy nagy az átfedés a lootboxok és a szerencsejáték között.
Egy angol szerencsejátékokkal foglalkozó szervezet elvégzett egy kutatást, melyben kimondják, hogy nagy az átfedés a lootboxok és a szerencsejáték között.
Már egészen régóta tart a vita a pszichológusok, a kormányok és bizonyos játékfejlesztők, de inkább kiadók között a lootboxok és a szerencsejáték függőség kapcsolatáról. Míg előbbi kettő azt állítja, hogy igenis vannak egyértelmű összefüggések, addig utóbbiak rendre azzal érvelnek, hogy ezidáig nemhogy nem született reprezentatív kutatás a dologban, de a játékosok egyértelműen szeretik a zsákbamacska rendszert.
A lootboxokról már mi is (kevésbé tudományosan, de) értekeztünk egy podcast beszélgetést, melyben többek között beszéltünk az alapvető trükkökről, a kindertojás-effektusról és arról is, hogy attól még, hogy a játékosok költenek ezekre, az nem jelenti feltétlenül és egyenesen azt, hogy szeretik is.
Persze akadnak teljesen egyértelmű átfedések, ilyen például a lootboxok véletlenszerű tartalmai, amitől minden egyes csomag kibontása egy félkarú rabló pörgetéséhez hasonlítható. Nagyjából ilyen megállapításra jutott az angol GambleAware szervezet is, amely a legfrissebb kutatásai alapján kimondta,
hogy egyértelműen kimutatható strukturális és pszichológiai hasonlóságok vannak lootboxok és a szerencsejáték (és függőség) között.
A kutatások szerint az ilyen csomagokra befizetők mintegy 5%-a adja a lootboxokból származó bevételek felét Angliában, minden harmadik vásárlónál pedig potenciálisan fennál a függőség kialakulásának a veszélye is. Továbbá azt is állítják, hogy a fiatalabb, alacsonyan iskolázott férfi játékosoknál sokkal nagyobb eséllyel áll fenn a probléma, mint bármilyen másik vizsgált csoport tagjainál.
A GambleAware úgy gondolja, hogy megfelelő és egyértelműsítő jelzésekkel, illetve megfelelő (18+) korhatárbesorolással vissza lehetne szorítani az egyre romló tendenciát. Ez csak a szigetországban sok százezer fiatal játékost jelent, ugyanis mint kiderült, a brit gyerekek 93%-a tölti az idejét játékokkal, ennek pedig a 40%-a költött már valódi pénzt in-game szerencsecsomagra.
Meglehetősen komoly problémának találják azt is, hogy a játékok saját valutát használnak, különböző LTM akciókat tartanak, illetve direkt kihasználják a ‘fear of missing out’ (a kimaradok valamiből) jelenséget.
A szabályozás bevezetését jelenleg egyetlen dolog nehezíti, hogy nincsen egységesen megállapítva, mi is az a lootbox. Enélkül pedig nehezen lehet rá alkalmazni a szerencsejátékokra érvényes szabályokat annak ellenére, hogy egyre többen jutnak hasonló megállapításokra.
Természetesen az, hogy ki mennyire fogékony a szerencsejátékokra, vagy alakulhat ki a függőség, nagyban függ a személy mentális állapotától, a szociális helyzetétől, ahogyan a játékban alkalmazott módszerektől is. Komplex probléma tehát, ami komplex elbírálást is követel.
Ilyen és ehhez hasonló megállapításokra egyre többen jutnak, legutóbb például a német kormány háza tájáról lehetett hasonló hírekről hallani, ahol hamarosan ténylegesen szerencsejátéknak minősítik a lootboxokat, így a rendszert tartalmazó játékok annak megfelelően lesznek elbírálva. Ez az jelenti például, hogy 18 év alatt nem juthatnak hozzá játékosok a Fifához, sőt, az EA még csak nem is reklámozhatja, az eladók pedig nem tehetik ki szem elé a boltban.
Forrás: GambleAware, Gameindustry
