Bódi Dániel

2023. 03. 21. – Kínában mondhatni elég komolyan veszik a gyerekek videojáték fogyasztási szokásait, méghozzá olyannyira, hogy a 18 év alatti gamerek csupán pár órát játszhatnak egy héten. Ezt követően még a játékokról „leszoktató” táborokat is létrehoztak, ami inkább szól a katonai felkészítésről, mint a játékfüggőség problémájának megoldásáról – aminek sikerességéről a kínai kormány amúgy büszkélkedik.

Legalábbis 2022 végén még az volt a hivatalos állásfoglalás, hogy Kína megoldotta a gyerekek játékfüggőségét, azaz a katonai táborok és a drasztikus korlátozások megtették a hatásukat. Ezzel szemben azonban a napokban a kínai sajtóban igen nagyot ment az a hír, miszerint egy sencseni apuka drákói szigorral „gyógyította” ki a 11 éves kisfiát a játékszenvedélyéből – szúrta ki a 9gag egy kínai hírportálon.

A sztori szerint a Huangnak nevezett édesapa többször is rászólt a fiára, hogy hagyja abba a játékot, amit mobilon játszott. A kisfiú viszont ennek ellenére titokban éjszakánként és kora reggelenként is nyomogatta a mobiljátékot, mire az apuka előállt azzal a „nagyszerű” ötlettel, hogy nem csak hagyja a gyerekét, hanem kényszeríti a több órás videojátékozásra.

A fater tehát azt mondta a fiának, hogy nyugodtan játsszon tovább, de ha már ennyire bírja az éjjeli mókát, akkor cserébe nem aludhat.

Így esett, hogy a 11 éves gyerkőc 12 órát egyhuzamban játszott, majd mikor elszunyókált, az apja szigorúan felkeltette. A játékból így lett végül 17 órás maraton, amit nyilván a kisfiú sem bírt már, ekkor pedig pihenésért, alvásért könyörgött az apjának. A gyerek állítólag másnap egy töredelmes bocsánatkérő levelet is írt, amiben megígérte, hogy szót fogad az apjának, és nem fog többé ennyit játszani.

Tehát ‘cured’.

Ennek a történetnek a valóságtartamát nyilván nehéz megállapítani, bár fölösleges is ahhoz, hogy tudjuk, nem állít követendő példát a szülőknek. Az már külön érdekesség, hogy a kínai 163.com híroldal az egészen a sólymok idomításához hasonlítja, amely szerintük Huang „kísérlete” alapján szuper-effektív megoldásnak bizonyul a gyereknevelés terén is – bár senkinek nem javasolják.

Az is kérdéses emellett, hogy pontosan mit is nevezünk, mi nevezhető konkrétan játékfüggőségnek. A Verywellmind mentális egészséggel foglalkozó szakportál szerint a játékfüggőségnek az alábbi tünetei lehetnek:

• A munkahelyi, otthoni vagy iskolai kötelességek elhanyagolása a videojátékok miatt.
• Állandóan a videojátékokra gondol.
• Nem tudja csökkenteni a játékidőt, még akkor sem, ha megpróbálja.
• Folytatja a játékot a videojátékok által az életében okozott problémák ellenére.
• Videójátékokkal játszol, hogy leküzdd a szorongást, a rossz hangulatot vagy a negatív érzéseket.
• Feldúltnak érzi magát, ha nem tud játszani
• Nem csinálsz más dolgokat, amiket korábban élveztél, hogy videojátékokkal játszhass.
• Titkolod, hogy mennyi időt töltesz videojátékokkal, vagy hazudsz a játékszokásaidról.

A fentiekből már nagyjából sejthető, hogy a 11 éves kisfiú valószínűleg és nagy eséllyel valójában nem volt játékfüggő – és ha az lett volna, akkor az apuka unortodox módszerével nem lehetett volna egy éjszaka alatt kigyógyítani belőle.

Ha pedig még jobban érdekel a videojtáék-függőség témája, akkor megnézésre ajánlom a LeetCast nemis olyan régi adását, amelyben egy pszichológussal beszéltünk a jelenségről:

Ezt is érdemes elolvasnod: