A 10 legjobb játék, amiben kiderül, hogy végig te voltál a gonosz
Vigyázz, masszívan spoiler-veszélyes cikk, de egész egyszerűen muszáj újra átélni a történetvezérelt játékok talán legjobb nagy fordulatait!
Vigyázz, masszívan spoiler-veszélyes cikk, de egész egyszerűen muszáj újra átélni a történetvezérelt játékok talán legjobb nagy fordulatait!
Vigyázz, masszívan spoiler-veszélyes cikk, de egész egyszerűen muszáj újra átélni a történetvezérelt játékok talán legjobb nagy fordulatait!
Gábor János
2023. 04. 21. – Azok egy történet legjobb fordulatai, amelyek nem részletek elhallgatásával tudnak meglepni, hanem azzal, hogy rájössz: végig az orrod előtt volt a megoldás. Az alábbi game-ek ilyen szuper csavarokat tartogatnak, ami egyben azt is jelenti, hogy a lista leleplezi őket. Szóval a kép alatt előre listázzuk a címeket, hogy a további részletektől még megkíméld magad, ha valamelyikkel ezután játszanál. Jöhet?
Nos, akkor mehet a menet? Ilyen remek csavarok között derült ki, hogy valójában te vagy minden veszély okozója, az összes baj hozója, a végső gonosz, akinek vesznie kell(ene).
Elvakít a gondolat, hogy feltámasztod szeretted életét, ezért elindulsz, hogy megöld a világ összes kolosszális lényét. Ismered, hogy „Bármit megtennék” – itt éppen azt, hogy „visszahozzalak az életbe”? Szép, kivéve, hogy ebben az esetben nem tudtad, hogy amit teszel, az rossz. Bár a befejezés elég homályos, az a benyomásod, hogy elszúrtad: végig ártatlan lényeket szecskáztál fel, és közben egy végső gonoszt is rászabadítottál a világra, úgyhogy összetörsz.
Van egy utalás a megtorlásra, amikor a szerelmed visszatér az életbe, és felvesz egy csecsemőt pontosan azon a helyen, ahol a főhős korábban eltűnt. Mintha már régóta esedékes lenne egy folytatás, így izgatottan várjuk a hírt, hogy talán készül hozzá.
A BioShock: Infinite és maga a Bioshock-univerzum eleve elég fordulatos, különösen az alternatív univerzumokkal és az időutazással, de a nagy csavar az, hogy te, a főhős, ugyanaz a személy vagy, mint az őrült fickó, akit egész idő alatt megpróbáltál megsemmisíteni. Kiderül, hogy te csak a gonosztevő alternatív univerzumban létező változata vagy, aki más nevet vett fel. Bár nem te vagy az, aki minden gonosz tettet elkövetett, a játék több pontján is megkérdőjelezhető döntéseket hoztál.
Őszintén szólva, a játék és a történet legnagyobb fordulata is túl bonyolult ahhoz, hogy néhány bekezdésben kitárgyalhassuk, a tömör lényeg: mindketten léteztek és egyszerre, te vagy a gonosz, de amúgy nem vagy gonosz. Világos, nem?
Emlékek nélkül ébredni egy random hajón, amit megtámadnak, egyáltalán nem szívderítő de épp’ ezért végig fogalmad sincs arról, hogy te vagy a gazember. Aztán kiderül, hogy a karaktered Darth Revan, Darth Malak mestere, és szó szerint a Sith Birodalom sötét ura, vagyis a Birodalom egyik legkeresettebb és leggonoszabb embere. Te szemét!
A kontextusból erősen úgy tűnik, hogy Darth Malak elárult téged, majd valami agymosás után a jó Jedik közé kerültél. Érdekes módon működött is. Bár a tudat terhe, hogy ki voltál és mit tettél, élve is felemészthetne, inkább úgy döntesz, hogy új életet kezdesz, és jó fiú leszel.
Minden árulások árulása. A sok merénylet és rablás után a végén kiderül, hogy végig templomosként játszottál. Lényegében minden, amit tettél, egy olyan zsarnoki Új Világrend megteremtéséért történt, amit a másik karakter, Ratonhnhake:ton alias Connor próbál elpusztítani.
Ez egyike azoknak a fordulatoknak, amelyek nem igazán jöttek be a játékosoknak, mert mindenki nagyon utálja a templomosokat és zsarnoki uralmukat. Minden erőszakhoz és kegyetlenséghez, amit a Templomosok elkövettek, te is hozzátetted a magadét, úgyhogy az ember elég mocskosnak érzi magát a végén. Annyi azért jut kárpótlásul, hogy Connoron keresztül még jóvá tehetsz pár dolgot, például egy finom kis megtorlással.
Ez a játék eleinte egy tipikus „Mario megmenti Peach hercegnőt” ötlettel indul, de ahogy a végére érsz, rájössz, hogy nagyon nem vagy Mario. Sokkal inkább egy hátborzongató zaklató vagy, aki el akarja rabolni a hercegnőt. Hátborzongató, ha belegondolsz, mekkora erőfeszítéseket teszel azért, hogy levadászd és elrabold őt, mindezt úgy, hogy észre sem veszed, hiszen te a hercegnő megmentőjének hiszed magad. Ja, pont mint pszichopaták.
A hercegnőt egy szörny „tartja fogva” a kastélyában, neked pedig különböző rejtvényeket kell megfejtened és szörnyeket legyőznöd, hogy eljuss hozzá. Ahogy haladsz előre, különböző szövegek jelennek meg, amelyek végül segítenek összerakni a képet, hogy a karakter, akivel játszol, könyörtelen és félelmetes. Az utolsó szakasz köti össze az egészet, hiszen láthatod, ahogy a kétségbeesett hercegnő elmenekül, és mindent megtesz az ellen, hogy elérd őt.
Biztosak vagyunk benne, hogy ezt a fordulatot kilométerekről láttad. A Spec Ops az egyik legismertebb játék, amiben a főhős végeredményben egy labilis tömeggyilkos. Maga a játék egyszerű koncepcióval és alapfeltevéssel rendelkezik, de ahogy haladunk előre, és minden kezd összeállni, egyre érdekesebbé válik.
Először terroristákkal harcolsz, majd katonákkal – akiket meg kellett volna mentened, és a csúcspontot az, hogy a karaktered úgy dönt, egy egész városnyi ártatlant elpusztít. Persze megpróbálhatod mentegetni a tetteidet azzal, hogy mentálisan instabil vagy, mert túl nagy nyomás nehezedett rá, de ez nem mentség, sőt, csak egyre frusztráltabb leszel, ha logikát keresel a bűneidre. Ennek a játéknak a tanulságai sokáig megmaradnak, miután leteszed a kontrollert, az egyszer biztos.
Oké, ezt egy kicsit magyarázni kell, ha még nem játszottál vele: megvan a sárga esőkabátos lányra az első Little Nightmaresből? Nos, meglepetééés… ő a sorozat gonosztevője. Azok után, amin keresztülmentél, hogy túléld a karakterét az első játékban, ez kisebb sokk, amit fel kell dolgozni.
Mono-ként tolod végig a játékot: miután megmented a lányt a börtönből, társul veled, egészen a játék végéig, ahol viszont elengedi a kezed, és hagyja, hogy a végzetedbe zuhanj, miközben ő megszökik. Elcseszett, igaz? Pedig hányszor megmentetted! De kiderül az is, hogy Mono felnővén a Vékony Ember, aki az egész játékon keresztül üldöz titeket – utólag persze rájövünk: azért, hogy Mono ne kövesse el ugyanazt a hibát, vagyis mentse meg a lányt. Ez egy kegyetlenül ismétlődő körforgás, és tetszik vagy sem, végül te leszel a játékban a saját magadat üldöző gonosztevő.
A történet fő alapfeltevése, hogy kiderítsük, ki az Origami Killer, vagyis a sorozatgyilkos, aki esővel fojtja vízbe a gyerekeket. Az ügyön magánnyomozóként dolgozol: felkeresed az áldozatok családját és bizonyítékokat gyűjtesz – amelyek végeredményben ellened szólnak.
Scott Shelby-t végig tipikus: lecsúszott és szomorú nyomozóként ábrázolják, de a vége felé kiderül (elég filmszerűen), hogy nem becsületes hobó, hanem egy csaló. Fiatal fiúként szemtanúja volt, ahogy a bátyja tehetetlenül fuldoklik, ettől megtébolyodott és ugyanilyen halálnemet választ az áldozatainak. Hátborzongató betekintés egy pszichopata elméjébe, ami ezt a játékot az egyik legjobb fordulatos történettel ruházza fel.
A prológusban elindulsz, hogy megvédd a halálos betegségtől legyengült Yonah-t, miközben a Shadowlordot keresed, akiről eredetileg mindenki azt hitte, hogy ő a gonosz. Kiderül, hogy a Shadowlord valójában az első Gestalt, Yonah pedig az ő Replikánsa, és a küldetése eredetileg az volt, hogy megvédje a lányát és megmentse az emberiséget. Hoppá: végig rossz ember ellen harcoltál. Ő ártatlannak, te pedig egy bűnös szemétládának tűnsz.
És az Árnyak, akikkel harcoltál? Azok valójában olyan emberek, akik védik magukat vagy a céljaikat, miközben te folyamatosan gyilkolászod őket. Persze ők fenyegetésként tekintenek rád, mert mindenhol lóbálod feléjük a kardodat. Az irónia, hogy azt hiszed, megmented az emberiséget, pedig valójában a kihalásukat okozod. Ilyen jó arc vagy.
A Silent Hill franchise morálisan mindig is a szürke zónában volt, hiszen mégiscsak egy horror-sorozatról van szó. A Silent Hill 2 pedig még ennyi év után is az egyik legjobb túlélő élmény, de elég perverz módon az derül ki benne, hogy te magad ölted meg a saját feleségedet.
Persze mind tudtuk, hogy beteg és haldoklik, de mégsem neked kellett volna a végső csapást mérnie rá, nem? Legalább tudjuk, hogy valószínűleg örökre Silent Hillben ragadsz. Talán ez az élet karmikus bosszúja a tetteidért.
Kevin valójában egy pszichopata, és a betörők a valódi áldozatok?