Bódi Dániel

2023.12.19. – A lemezes játékértékesítés az utóbbi években – a digitális formátum egyre nagyobb térnyerésével – egyre inkább perifériára szorul; sorra zárnak be a fizikai játékboltok, egyre kevesebb lemezes játékot találunk a használt piacokon, és bár a nagyobb kiadók AAA-s játékai többségével még kitartanak, de a legtöbb videojáték valójában már csak digitálisan jelenik meg, dobozos kiadást pedig később sem kapnak.

Attól persze nem kell tartani, hogy örökre el fognak tűnni a játéklemezek, csupán nieche piacokon fognak tovább létezni, amit azok tartanak életben, akik teljesen jogosan attól félnek, hogy egyszer és bármikor elveszíthetik a digitális tartalmaikat. A közhiedelemmel ellentétben ugyanis a digitálisan megvásárolt játékok nem kerülnek a játékos birtokába, azokat csupán kölcsönzi, amely jogot a kiadó, a stúdió, vagy a platform tulajdonosa akár indoklás nélkül megvonhat – vagy még rosszabb esetben ellophatják, valamint bannolhatják a játékos profilját is.

Tényleg bármikor elvehetik a digitálisan megvásárolt játékaidat?

Ezzel szemben a lemezes játékokat akkor veszi elő az ember, amikor csak akar, és bár fizikailag azokat is ellophatják, de otthon a polcon tartva erre azért igen csekély az esély. Egy másik általános, ám ultimate érv mellette a játékok adás-vétele, hiszen akár egyetlen végigjátszás után rögtön túladhat az ember egy-egy címen, mellyel viszonylag alacsonyan tarthatja a folytonos szórakozásának költségét.

Mindez 10 évvel ezelőtt még sokkal szignifikánsabb kérdéskör volt, mint manapság, ezért, amikor a Microsoft előállt azzal a nagyszerű ötletével, miszerint az Xbox One-nak állandó internetkapcsolatra lesz szüksége, hogy egyáltalán működjön, amire ugyebár már csak azért is szükség volt, mert a játéklemezeket szerették volna digitálisan is a profilokhoz kötni. Vagyis így szerették volna tiltani a legalább már egyszer használt lemezes játékok továbbadását, amivel nem csak a használt piacot gyilkolták volna le, hanem a baráti csereberét-kölcsönadást is.

Tulajdonképpen ez volt az egyik vaskos szög az Xbox One koporsójában, ami olyan magas labdának bizonyult 2013-ban, hogy egyenesen bűn lett volna nem lecsapnia azt a Sony-nak. Jöttek is a vicces reklámok arról, hogy milyen egyszerű is a lemezre nyomott programok átruházása PlayStation 4-en, amitől persze sokkal szimpatikusabbá is vált a játékosok szemében a Sony masinája.

A gond ezzel csak az, hogy valójában a Sony is tiltja a lemezes játékok továbbadását – amit minden egyes PS4-tulajdonos el kellett fogadjon, mert még a hivatalos szabályzatukban is kikötik.

A fenti képlet tök egyszerűnek tűnik, a redmondiak hülyesége után pedig még szimpatikus is, pedig a valóságban – a Sony saját szabályzata szerint – így kellene lezajlania egy lemezes játék eladásának-cseréjének-kölcsönadásának:

1. lépés: felkeresni a Sony-t és külön engedélyt kell tőlük kérni (lehetőleg írott formában) a lemez eladásához.
Plusz lépés: amennyiben nem a Sony a kiadó, akkor előbb velük, majd a játék kiadójával is fel kell vennünk a kapcsolatot
2. lépés: megvárni, mire a Sony (és a kiadó) válaszol valamit: mivel eleve tiltják a használt játékok piacát, valószínűleg elutasítják a kérelmet, de most jóhiszeműen feltételezzük, hogy approválják.
3. lépés: a fenti kép.

Bizony, a Sony külön engedélye nélkül valójában semmilyen formában sem lehetne elüzletelni a 20+ ezer forintért megvásárolt lemezes játékainkat. Szó szerint így állott:

7.1. Tilos a lemezes és a digitális játékokat továbbértékesíteni, kivéve, ha erre kifejezetten engedélyt adtunk, ha viszont  a kiadó egy másik vállalat, akkor a kiadó is. (You must not resell either Disc-based Software or Software Downloads, unless expressly authorised by us and, if the publisher is another company, additionally by the publisher.)

Bár az is igaz, hogy a PS4 és a PS5 sosem kapott olyan funkciót, amivel ezt egyáltalán szűrni vagy ellenőrizni tudnák, szóval valójában, fű alatt azt csinálunk, amit akarunk. A vicces a történetben, hogy ez a szabályzat nem is új: már 2013 óta létezik, azaz már akkor is tiltották a használt lemezekkel való kereskedést, amikor a Microsoftba beletalpaló reklámokat készítették. Bár a Sony Interactive Entertainment akkori elnöke, Shuhei Joshida próbálta egy tweetben tisztázni a dolgokat, amit sokan egy engedélynek vettek, de valójában a legkevésbé sem az.

Jogilag a szabályzatba foglaltak szerint kell eljárni, ha a Sony esetleg bármikor úgy döntene, hogy beszántja a használt piacot – például rápirít a Facebookra, hogy a Marketplace-re feltöltött PS4-PS5 játékok sajnos veszélyeztetik az üzleti érdekeit. Ilyen és ehhez hasonló helyzet azonban nagy valószínűséggel sosem fog előállni, hiszen az Xbox One 10 évvel ezelőtti példájából mindenki megtanulhatta, hogy ebbe a darázsfészekbe nem ildomos beledugni a legérzékenyebb alkatrészeket. Hogy akkor miért nem veszik ki ezt a pontot, arra talán még a Sony koponyái sem tudnának válasszal szolgálni; anno a Microsoft szinte azonnal kihátrált az ötletből.

Ezt is érdemes elolvasnod:

6 zseniális poszt-apokaliptikus film, ami olyan mint a The Last of Us, csak sokkal jobb