2023. 01. 06. – Sokan azt hiszik, hogy a torrentezéssel tulajdonképpen mindent és mindenkit kicseleznek, méghozzá nyomtalanul, amit maximum csak az illegálisan működtetett torrentoldalak láthatnak. Ergo, az ember csak akkor bukhat le, ha kimegy hozzá a rendőrség, és helyben megnézi a gépét, hátha találnak nála valamilyen jogtalanul tárolt tartalmat.

Mondjuk ez a hiedelem többfrontos abszurditás, hiszen egy átlagos felhasználóhoz, néhány tucat film- és játékletöltés miatt nem fognak kiszállni, másrészt pedig a digitális korban erre nem is nagyon van már szükség. A torrentezés ugyanis egyáltalán nem olyan anonim, mint azt sokan gondolnák.

Na, de hogyan is működnek a torrentek?

Az internetes letöltés során adatokat kapunk egy távoli szervertől. Leszámítva a fájl megszerzéséhez küldött kezdeti kéréstől, a legtöbb letöltés egyirányú. Te megkapod a szajrét egy központi szervertől, és ezért cserébe semmit nem kell tenni, azaz semmi mást nem kell elküldeni vagy feltölteni. Elég sok dolog ezen az elven működik: weboldalak betöltése, az online videók megtekintése és a játékok letöltése a Steamen mind-mind ezt az elvet követik.

Ennek viszont van egy nagy gyenge pontja: ha túl sokan próbálnak meg ugyanarról a szerverről letölteni valamit, az mint egy lefolyó eltömődhet, amitől drasztikusan bezuhanhat a letöltési sebesség. A torrentek pont ebben különböznek a hagyományos letöltéstől: ahelyett, hogy simán csak letöltenél egy fájlt, azzal egy időben vissza is töltesz belőle.

Extra pici dióhéjban ez a torrent, egy fájlmegosztásos módszer, amit peer-to-peer protokollnak is nevezünk. Ezért is lehet, hogy hiába próbálnak sokan letölteni egy-egy sorozat részt az nCore-ról, ha megfelelő arányú a felöltés, akkor sokkal gyorsabban is lejöhet a cucc, mintha hagyományosan próbálnánk hozzájutni.

A torrent születésének teljes és részletes történetéről ebben a cikkünkben olvashatsz, de nagyon röviden az a sztori, hogy bár a BitTorrent megalkotójának nem a kalózkodás kivirágoztatása volt a fő célja, a legtöbben mégis erre kezdték el használni a forradalmi fájlmegosztást. Ennek Magyarországon is nagy kultúrája van/volt, sokan filmek és játékok letöltésére használnak torrentet.

Na és mit láthat mindebből az internetszolgáltató?

A torrentezés ilyen téren egy elég kettős dolog, a szolgáltató ugyanis azonnal, csak úgy nem tudja megmondani, hogy a véletlenszerűen kiválasztott előfizetője illegális tartalmakat tölt le, avagy sem. Így tehát azt sem látja, hogy mi kerül így letöltésre, legyen az játék, film, program, vagy bármi más. A legtöbb torrentkliens rendelkezik valamilyen titkosítással, ami megnehezíti az internetszolgáltatók (és az otthoni router) számára, hogy a torrent-forgalmat pontosan nyomon tudják követni.

Ez viszont nem jelenti egyenesen azt, hogy ne lenne módja annak, hogy a szolgáltató megállapítsa a torrentezés tényét.

A torrentek letöltése néhány nagyon nyilvánvaló mintát mutat, például több egyidejű feltöltési folyamot és sok különböző TCP (transmission control protocol) kapcsolatot. Ennek az az oka, hogy a kliens egyszerre több IP-címmel kommunikál, így ha valamelyik szolgáltató fel akarná térképezni a felhasználóik torrent-használatát, akkor valószínűleg ez lenne az első, amit megnéznének.

Egy másik lehetséges módszer, hogy egy harmadik féllel szerződést kötnek a torrentcsoportok megfigyelésére, melyek konkrétan azt ellenőrzik, hogy az alattuk lévő IP-cím megjelenik-e az adott oldal/feltöltések felhasználóinak listáján.

De félni egyáltalán nem kell, a szolgáltatóknak ugyanis nem áll közvetlen érdekében, hogy ezt külön profilozza, vagy hogy egyáltalán megakadályozza az előfizetőket a torrentezésben (ami önmagában nem is számít bűncselekménynek). Ha figyelik is az ilyen úton történő forgalmat, az leginkább azért lehet, mert a torrentek sok szávszélességet fogyasztanak – de a szélessáv elterjedésével már különösebben ez sem probléma.

A problémát a jogvédelem okozza

A szolgáltatókat tehát alapesetben nem különösen izgatja, hogy az ember mit torrentezik, ha torrentezik, a szerzői jogvédett tartalmak tulajdonosait viszont annál inkább. 2021-ben az Európai Unió legfelsőbb bírósága (EUB) hozott precedens értékű döntést a torrentezés kapcsán, ami tulajdonképpen kiadhatóvá teszi a torrentezők személyes adatait.

Az említett bírósági ügy a ciprusi székhelyű Mircom követelésével vette kezdetét, mellyel a Telenet nevű szolgáltatót kötelezték volna a cég által gyűjtött IP-címekhez kapcsolódó ügyféladatok átadására. A Mircom arra alapozta a követelését, hogy ezeket az IP-címeket a vállalat tulajdonában lévő pornófilmek illegális továbbosztására használták. A szolgáltató természetesen megtagadta az ügyfelek adatainak kiadását, így jutott az ügy az EUB-hez, amely végül úgy döntött,

hogy a továbbiakban a szolgáltatók nem csak a meggyanúsított felhasználók IP-címét, hanem azok valódi nevét és lakhelyét is kiadhatja a jogbirtokos számára.

Ez azonban még egyáltalán nem letisztázott, sok európai döntéshozó egyáltalán nem ért egyet ezzel, és sok kritikát fogalmaztak meg az adatgyűjtésekkel kapcsolatban is.

A médiavállalatok ugyanis trükkösen úgy szerezhetik meg a tartalmaikat illegálisan torrentezők IP-címeit, hogy rácsatlakoznak az egyik torrent-fájlra. Így tulajdonképpen minden rácsatlakozott címet láthatnak, amit aztán kilistáznak, szolgáltatók szerint kilistázzák őket. Ezután hangosan dörömbölhetnek a szolgáltatók ajtaján, és a fenti precedenssel fenyegetőzhetnek.

Ez esetben a szolgáltató nem tehet mást, mint figyelmeztetést küld az illetőnek, de drasztikusabb esetben akár korlátozhatja az internetkapcsolatot is. Még rosszabb, ha a médiacégek megszerzik a torrentezők személyes adatait, melyek birtokában akár be is perelhetik a kalózokat.

De van rá mód, hogy a felhasználók ezt is elmismásolják

Nem nagy megfejtés a dolog, de mindenképp érdemes szót ejteni róla. Bár nem sok esély van rá, hogy Magyarországon bárki külön profilozza a torrentezőket (ami még egyszer: önmagában nem illegális), sokan lehetnek, akik biztos, ami biztos alapon elfednék az online tevékenységeiket.

Erre a legjobb megoldás a VPN, vagyis a virtuális magánhálózatok használata. Ezekkel tulajdonképpen mindent is el lehet rejteni: tartózkodási helyet, IP-címet, stb., vagyis VPN-nel valóban anonim módon netezhetünk – és torrentezhetünk. A lényeg, hogy amikor VPN-en keresztül torrentezel, akkor az olyan, mintha egy teljesen másik (kamu) IP-címet használnál.

Az már csak grátisz, hogy a netes csalók és a hackerek is nehezebben pécéznek ki bennünket, ergo biztonságosabb is lesz tőle a barangolás. Bár a torrentes fájlokkal így is bekaphatunk néhány nagyon nem kívánt vírust.

Szummázva tehát, a szolgáltató, ha nagyon akarja (de általában nem akarja), akkor viszonylag könnyedén ki tudja szűrni a torrentezőket, azt viszont már nem látja, hogy mi kerül letöltésre. De mivel a médiavállalatok is figyelhetik ezeket a tevékenységeket, hamar összállhat a kép.

Országonként változó, hogy a jog a magánszemélyt vagy a jogbirtokost védi-e jobban, Magyarországon viszont nem volt egyetlen olyan eset sem, hogy egy mezei felhasználót fenyegettek volna, mert nCore-ról leszedett valamit. Mindez viszont egy jó VPN-nel viszonylag könnyen kibekkelhető.

Ezt is olvasd el:

Ilyen lesz az apokalipszis – Ezen az 5 módon semmisülhet meg az univerzum