Ami a töltőképernyő mögött van – Ez történik, amikor betölt egy játék

2021.05.03. – A loading screen, vagyis a töltőképernyő az az állapot, amit sajnos többször is látunk egy nap, ám nem igazán szeretjük sokáig nézni. Ha felbukkan, az nem csak szimplán azt jelenti, hogy az adatokat betölti a gépünk a memóriába, hanem más folyamatokat is végez a program, hogy utána már csak a mi interakciónkra várjon a játék. Néhány játék, pl. a Fortnite még egyedi, megszerezhető Loading Screen háttérrel is próbálja kicsit enyhíteni a várakozásunkat, több-kevesebb sikerrel.

Az alkalmazás életciklusa

Az alábbi grafikonon azt nézhetjük meg, hogy leegyszerűsítve milyen folyamatokat végez az applikáció, az indítástól egészen a quit gombra kattintásig. Értelemszerűen nekünk az adatok mozgatása (Transfer Data) és a megfelelő környezet megteremtése (Initialize Environment) lesz lényeges. Néha nem is egyszerre történnek a dolgok, az alkalmazás bemásol néhány adatot a memóriába, feldolgozza, újra bemásolja, feldolgozza…ez az eseménysor ismétlődik egészen a kész állapotig.

Az adatok másolása a memóriába

Az SSD azért mindig jobb választás

Kétségkívül ez veszi el a legtöbb időt, mielőtt birtokba vehetnénk a játékot. Ekkor a játék a memóriába és a videómemóriába másolja a számára szükséges dolgokat. Természetesen a nyers sebesség is nagyon fontos, az sem mindegy, hogy a játéknak milyen formában kell ezeket az adatokat másolnia. Beszélhetünk egy 1GB méretű 1 darab fájlról vagy ugyanekkora méretű, de milliós nagyságrendű fájlhalmazról is. Itt jön képbe a „seek time„, egy adott információ előkereséséhez szükséges idő.

Nézzük is meg egy egyszerű példával. „A” háttértárunk 1GB/s sebességgel, de 5ms seek time értékkel dolgozik, míg „B” háttértárunk 100 MB/s sebességgel, viszont 0.05ms seek time értékkel operál:

A háttértár: Az egymillió darab, 1KB méretű fájlt körülbelül másfél óra alatt olvassa be/másolja át, míg az egy darab 1GB-os fájlal egy másodperc alatt végez is .
B háttértár:Az egymillió darab, 1KB méretű fájlokat körülbelül egy perc alatt olvassa be/másolja át, míg az egy darab 1GB-os fájlt tíz másodpercig másolgatja.

A valós körülmények inkább valahol a kettő között lesznek, ez nagyban függ a játék által használt motortól is. Azt azért kijelenthetjük, hogy minden tekintetben jobb választás az SSD, jót fog tenni a betöltési időknek.

A megfelelő környezet megteremtése

Ez is eltér minden játéknál, programnál vagy épp operációs rendszernél is. A RAM megtöltése után még rengeteg dolgot kell végrehajtania az applikációnak. Ilyenkor már nem csak a háttértárunk ereje jön be a képbe, hanem a processzorunk ereje is, így gyenge processzor esetén itt is értékes másodperceket veszíthetünk.

A tökéletes egyensúly

Hiába van szupergyors SSD, ha egy Pentium 4 társul mellé

Ahogy láthatjuk, a megfelelő betöltési időhöz kiegyensúlyozott számítási teljesítményére és háttértár sebességre, illetve minél alacsonyabb értékű „seek time”-ra van szükségünk. A legtöbb mérés alapján a következő dolgokat vonhatjuk le:

Az adatok másolása burst-ökben történik, azaz a program pár másodpercig erősen igénybe veszi a gép a háttértárát, tart egy kis pihenőt majd folytatja tovább.
Egy gyorsabb processzor javíthat a betöltési időkön, de ez erősen alkalmazásfüggő.
Néhány esetben egy gyors processzor + HDD kombináció elérheti egy lassú processzor + SSD betöltési idejét is.

Ha csak a játék a cél és tényleg nagyon szűkös a keret, akkor érdemes egy erősebb processzor és HDD kombinációval kezdenünk, hiszen a betöltési idő hosszabb lesz valószínűleg, ám utána már a játék sokkal jobban meghálálja a nyers számítási erőt. Amint megengedhetjük magunknak, akkor pedig jöhet az SSD upgrade!

A GTA V esete

A GTA V pár hónapja felbukkant esete kiválóan mintázza, hogy tényleg nem csak pusztán az adatok betöltéséből áll a dolog. Ott is a „megfelelő környezet megteremtésénél” csúszott el a dolog, nem a nyers másoláson, hiszen az egyik folyamat csak egy szálon tudott futni, így nem használta ki a modern processzorok erejét. Míg a másik ok szintén egy programozási baki volt, egy 10 MB méretű JSON fájl kapcsán. Hiába rendelkeztünk hiperszuper SSD-vel és 16 magos processzorral, ezeknek a hibáknak köszönhetően nem mentünk semmire velük.