Már a 2010-es években lehetett arról hallani, hogy a Nintendo szeretne egy animációs filmet készíteni az egyik legkomolyabb franchise-ából, Marioból. Egészen 2021-ig kellett arra várni, hogy valami konkrétumot is halljunk a projektről, ledobták az atomot, hogy talán korunk egyik legkiválóbb animációs csapatával, az Illuminationnel karöltve készítik el a filmet, sőt még egy sztárokkal megpakolt szereplőgárdát is felmutattak emellé. A főszerepet Chris Pratt kapta meg, akit Anya Taylor-Joy, Jack Black, Keegan-Michael Key és Seth Rogen támogat, a rajongók pedig első nekifutásra felemás szájízzel fogadták a bejelentést.

Először sokan úgy gondolták, hogy ez igazából csak egy vicc, majd jött a hivatalos Nintendo Direct is, ami pontot tett az ügy végére.

Az egyik legérdekesebb dolog a Universal új művében az, hogy milyen hatékonyan képes összefonni a franchise nagyobb, ikonikus elemeit. Például jelen van a 90-es években készült, egyébként megbukott film, a Mario Kart, a Luigi’s Mansion és Donkey Kong, s mindezt összefűzi egy olyan történetté, amely egyformán nosztalgikus és tükrözi a franchise jövőjét.

A Super Mario Bros. A film Marioja (Chris Pratt) és Luigija (Charlie Day) brooklyni kisvállalkozóként kezdik a történetet, akik hírnevet szeretnének maguknak szerezni egy reklámfilmen keresztül. Egy hatalmas család két legfiatalabb felnőttjeiként állandóan kritikát kapnak a szülőktől és a tapasztalt testvérektől, de Luigi és Mario töretlenül hisz abban, hogy idővel sikeresek lesznek. Mottójuk, hogy együtt bármire képesek, ez pedig a film egészén keresztül érződik. A gondok ugyanis ott kezdődnek, amikor a két testvér elszakad egymástól és Mario el nem indul, hogy felkeresse és megmentse testvérét. Az alaptörténetről legyen elég ennyi, spoiler mentesen csak annyit fűznék hozzá, hogy véleményem szerint kiválóan mosták össze a való világot és a játékban ismert helyeket és helyszíneket. Nagy, koherens egészt teremtettek, nem kell attól tartani, hogy Mario elveszítette az olasz akcentusát a gyártási folyamat során.

A készítők rettenet mennyiségű részletet zsúfoltak bele a filmbe, így nem lesz olyan pillanat, ami miatt ne akarnának majd a rajongók felugrani a székükből, s pontosan emiatt nehéz meghatározni, hogy mi is adja pontosan a film varázsát. Egy biztos, hogy a komplex karakterek miatt nem lesz értelme popcornt ragadni, ugyanis másfél órányi élvezetes fanservice-ről van szó, így a történetvezetés tempója is igencsak gyors. Minden karakternek van egy-egy erősebb jellemvonása, viszont ennél mélyebbre sosem ásunk. Senki se értse félre, ezzel semmi gond nincs, az én ízlésem gyors volt, talán ugyan ez a történet csak 2 órában már kényelmesebb lett volna.

Ha játszottál a Super Mario World vagy a Super Mario Odyssey játékkal, akkor a Super Mario Bros. A film alap bonyodalma nem lesz meglepő, Bowser indíttatásai tiszták lesznek, ahogy egy halom érdekes, ismerős arc is vissza fog térni, például Lumalee is, aki számomra kellemes meglepetés volt, ám talán a szerepe megkérdőjelezhető volt.

Az Illumination animációja szinte teljes egészében elmegy gyerekfilmnek is, ám vannak olyan ijesztő karakterek, amik talán megzavarhatják az igazán kicsi nézők nyugalmát. Na meg a kis csillag, Lumalee is megosztó szerepet kapott, lényegében az a karakter „poénja”, hogy minden élethelyzetben öngyilkos hajlamai vannak. A felnőttek, akik helyén tudják mindezt kezelni, jót fognak nevetni rajta, de biztosan van olyan réteg, akiknek nem feltétlenül szeretnénk az orra alá dörgölni a jelenséget.

Jól megoldották a készítők a Power-Upok szerepét is a filmben, az is kapott magyarázatot, na meg temérdek közönségkedvenc forma vissza is köszönt a vászonról. A látványra nem lehet rosszakat mondani, fantasztikusan eltalálták az egész film stílusát, olyannyira, hogy most már igazán szeretnénk látni Mariot egy bivalyerős hardveren.

Számomra az igazán nagy élményt az apróságok adták, mint például a különféle hanghatások. Telis tele van a film utalással a filmekre, az ikonikus dallamok pedig gondosan el vannak hintve a kaland során. Ha pedig zenékről van szó, jogdíjak terén sem fukarkodott a Nintendo, olyan számok csendülnek fel, mint az A-ha: Take on me, vagy éppen a Thunderstruck az AC/DC-től.

Már a Sonic és a Detektív Pikachu is nagy sikereket ért el hollywoodi mainstream körökben, s most úgy fest, erre egy lapáttal rá tud dobni Super Mario és csapata. Az új Super Mario Bros.: A film egy igazi nosztalgiabomba, egy olyan tündéri, szerethető csomagolásba pakolva, amit az abszolút laikusok is élvezni fognak, s remélhetőleg a franchise rajongóivá is válnak emiatt. Jó látni, hogy ma már olyan emberek adaptálják a videojátékokat, akik értik és méltán tisztelik az alapművet, ez pedig visszaköszön a vászonról. Melegszívvel ajánlom mindenkinek!

Ezt olvastad már?

Játékok FILLÉREKÉRT! – Elindult az Xbox tavaszi akciója, csak egy ezres a magyar játék