Nagyon megszerettem Isaac Clarke horror-kalandját, így természetesen megörültem, amikor kiderült, hogy most újgenerációs konzolokra is kiadják az első epizódot, ráadásul nem egy textúrafrissítéssel, hanem egy teljes értékű átdolgozásként.
Nagyon megszerettem Isaac Clarke horror-kalandját, így természetesen megörültem, amikor kiderült, hogy most újgenerációs konzolokra is kiadják az első epizódot, ráadásul nem egy textúrafrissítéssel, hanem egy teljes értékű átdolgozásként.
Az első igazán komoly horror-élményem az Amnesia: The Dark Descent volt még 2010-ben. Ez volt az a játék, ami megmutatta, hogy a rettegés nem feltétlenül rossz, sőt az erre fogékonyak akár még addiktívnak is érezhetik. Persze, ha valaki kicsit utána olvas az félelem és az adrenalin kapcsolatának, könnyen rájön, hogy itt mi is bújik meg a háttérben. De talán nem is ez a lényeg ebben az esetben, hanem az, hogy az Amnesia adta “örömök” után relatíve gyorsan megnyílt a világ és az olyan remekművek, mint a Dead Space is hamarosan képbe kerültek.
Nagyon megszerettem Isaac Clarke horror-kalandját, így természetesen megörültem, amikor kiderült, hogy most újgenerációs konzolokra is kiadják az első epizódot, ráadásul nem egy textúrafrissítéssel, hanem egy teljes értékű átdolgozásként.
Amikor egy kedvencet piszkálnak, az öröm mellé kisebb félelem is társul, s ez a félelem ebben az esetben nem az előbb említett “pozitív félelem”. Könnyedén el lehet baltázni egy ilyen projektet, ami ráadásul még árnyékot is vethet az eredetire. A Dead Space 3 egyszer már besározta ezt a legendás szériát, egy rendesen eltolt Remake pedig örökké a semmibe taszíthatja.
Arról nem is beszélve, hogy az eredeti Dead Space-ek rajongójaként úgy vártam a Callisto Protocolt tavaly év végén, mint a messiást. A játék viszont olyan pusztulat rossz volt, hogy még mindig nem tudtam teljesen kiheverni a hatását. Ez pedig nem ágyazott meg jól a Dead Space Remake-nek.
Izgatottan, ámde mégis félve ültem le a Remake elé!
Már a nyitó pillanatoktól kezdve jobban építi a világot a Dead Space Remake, mint az eredetije. A karakterünk (Isaac Clarke) beszél, interakcióba lép az utastársakkal, így máris kap egy személyiséget, ami számomra nagyon hiányzott a 2008-as verzióból. Többet látunk a környezetünkből, mint anno, a párbeszédek pedig arról, hogy a rövid küldetésünk végén mehetünk is haza, csak még nagyobb súlyt fektet a sztorira. Kendra Daniels például, az eredetiben rosszindulatú nő, aki egyértelműen arra vágyik, hogy eláruljon minket. A Remake-ben lazítottak ezen a készítők, itt halkabban beszél és sokkal empatikusabb. A legénység ma már karakterekből áll, akiket élőnek érzünk nem csupán üres pixelek, amiket meg kell gyilkolni, amikor minden kísértetiessé válik.
Természetesen az írás még mindig meglehetősen fantáziátlan, az Alien és az Event Horizon köszön vissza állandóan belőle, tele szupergonosz hipercégekkel és fanatikus vallásokkal, amelyek felelősek a tragédiáért és a “kitörésért”, mi pedig, ártatlan szereplők a túlélésért és a hazajutásért küzdünk. Ettől függetlenül az atmoszféra, hála a fejlettebb technológiának és némi átdolgozásnak, csodákra képes. Sokkal inkább bele tudja most élni magát az ember a Dead Space történéseibe, ugyanis ahogy előbb megjegyeztem, Isaac is valóságosnak tűnik, na meg a főbb karakterek is új személyiségi vonásokat kaptak, ezzel pedig sokat javítottak a fejlesztők a dramaturgián. Főhősünk például az eredetiben sokszor egy engedelmes bábnak tűnt, aki tudja, hogy mi a dolga, azt pedig kérdés nélkül elvégzi. Ezúttal viszont vannak vívódásai, megkérdőjelez döntéseket, így pedig súlya van a tetteinek.
Vannak új mellékküldetések is, amik tovább építik a világot; meglehetősen egyszerű feladatokról van szó egyébként, mint például különféle elemek begyűjtése, hogy rejtett fegyvereket és páncélokat oldjunk fel. Apróság, viszont ezek azok az elemek, amik fokozzák a játékélményt még azoknak is, akik anno szanaszét játszották az eredetit. Ráadásul jól is vannak adagolva, Clarke is reagál ezekre a feladatokra, így okot találva arra, hogy hátrahagyja fő célját, ami így nem zökkent ki minket a történetből.
A harc és a felfedezés az az aspektusa a játéknak, ahol a Dead Space Remake a legminimálisabb változtatásokat hajtja végre elődjéhez képest. A végtagok levágása a necromorph különböző fajtáiról ennyi idő után is lenyűgözőnek tűnik, örülünk, hogy a Motive a finomítás mellett döntött az átdolgozás helyett. Viszont a játék könnyebb, mint valaha. Lehet, hogy csak tapasztaltabb játékos vagyok, mint anno, de az apróbb hibákon kívül, amiket inkább a figyelmetlenségem eredményezett, mint maga a játék kényszerített ki, nem nagyon volt olyan rész, ami kihívást jelentett volna. Töltényből találni egy csomót, a szörnyek legyőzésének módja adja magát, szóval inkább pszichésen fog legyűrni minket a cím, mintsem komolyabb játékmenetbeli kihívások elé állít. Összességében ezt nem gondolom problémának, sőt, ha valaki tovább akarja nehezíteni magának az élményt, megteheti, hiszen bármikor eldobálhatunk egy halom töltényt, na meg a fegyvereinket sem feltétlenül vagyunk kötelesek használni. Isaac mégiscsak egy mérnök, nem egy katona, így pedig mehet a szerepjáték!
A csökkentett kihívás szerencsére nem veszi el a környezet és ellenségek kidolgozottságát. A jumpscare-ektől való félelme és az ellenségek hordáival való hirtelen találkozások a továbbfejlesztett mesterséges intelligencia révén sokkal kevésbé érződnek scripteltnek, még az ismétlődő visszatérések is életszerűbbnek tűnnek, mint a 2008-as verzió esetében. Ritka, hogy egy ilyen kortárs horror játék résen tartson, nem is beszélve arról, hogy olyan eseményekről beszélünk, amiket valamilyen formában már évtiezedek óta ismerünk.
Néhány fegyvert is továbbfejlesztettek, vannak, amik új másodlagos tüzelési módokkal gazdagodtak, de akár teljes átalakítással is találkozni. Ezek nemcsak jobban illeszkednek egy mérnök repertoárjába, de sokkal kielégítőbb a használatuk és a frissítésük is. Valószínű, hogy nem fogja mindenki, mindegyiket kihasználni egyetlen játék során, de az új arzenál ígérete arra ösztönöz, hogy használjuk a New Game+ opciót.
Az elmúlt néhány évben úgy tűnik, hogy a remake-ek nagyon népszerűek lettek, emiatt sokszor azt a kérdést is feszegették az emberek a fórumokon, hogy ez “jó-e így”. Természetesen ez számos tényezőn múlik, például, hogy milyen régi az eredeti és milyen árat kérnek a játékosoktól az újért. Nyilvánvaló, hogy ebben az esetben nem csak egy textúra frissítésről van szó, hanem egy teljes értékű felújításról. A fejlesztők új játékrészeket, rendszereket és tartalmakat is hozzáadtak az eredeti formulához. Tetszik, hogy nem csak néhány szoba van itt-ott felturbózva, hanem sok további fejlesztés is feltűnik, amelyeket szakértelemmel szőttek bele a korábbi atmoszférába, ezzel fokozva a játékélményt.
Szóval, a Dead Space Remake megéri a pénzét és a belefektetett időnket? Teljes mértékben! Valószínűleg ez az egyik legjobb remake, amit valaha láttam, az elmúlt éveket figyelembe véve legalábbis biztosan. Jóval meghaladja azt, amit az első bejelentéskor vártam tőle. Ritkán mondok ilyesmit, de most abban bízom, hogy ugyan ezzel a lelkesedéssel a Motive folytatja a sorozatot és a további részeket is ilyen minőségben frissíti fel. Bár egy ideális világban a harmadik rész alapjait a hozzáértők kivágnák a kukába és egy teljesen új, a szériához méltó befejezést készítenének hozzá…
