Sokszáz FPS felbontású eszközök, már csak a magas áruk miatt sem feltétlenül állnak mindenki rendelkezésére, de az alapvető tartomány, amin újra, meg újra fellángol a vita a gamerek között,

a 30 és a 60 FPS között van.

A csúcsmagas képkockasűrűséggel játszó gamereknek igen, mindenki másnak nem, vagy csak kevésbé feltűnő a különbség az alap 30 és a részletesebb 60 képkocka / másodperc között. Egy tényt ugyanakkor aligha lehet elvitatni: ha kompetitív játékos vagy, akkor hátrányba kerülhetsz azokhoz képest, akik dupla, vagy többször akkora részletességgel nézik ugyanazt a terepet, hiszen törvényszerűen hamarabb észrevesznek téged, mint te őket.

De mi a baj a 30 FPS-sel, mikor az is több, mint a filmeké?

Bizony. A legtöbb film, amit a moziban, vagy a tévéden nézel, 24 képkocka / másodperccel pörög, vagyis húsz százalékkal kevésbé részletes, mint a 30 FPS-re állított, ezáltal részletesebbnek is érződő videojáték. Bár jóval régebben is kísérletezgettek vele (elsőként Douglas Trumbull, a 2001: Űrodüsszeia effektmestere, egy 1978-as rendezésében), blockbuster szinten

először A hobbit-filmek tértek el jelentősen a szokásos 24-es képkockasűrűségtől: egyes mozikban döbbenet részletesnek ható 48 FPS-ben, 3D-ben lehetett látni.

Forrás: New Line Cinema

Az élmény annyira szédítő volt (így utólag már nehéz megítélni, hogy a dupla képkockamennyiség, vagy a még erre ráeresztett térhatás, esetleg a gyors kameramozgások miatt), hogy a közönség egy része úgy könnyezett, mintha hagymát pucolna, vagy szédült, mint macska a felmosott metlakin. Holott a 48 FPS jelentősen elmarad a 60 FPS nyújtotta látványtól, és ma már utóbbi sem feltétlenül szokatlan, hiszen sok 4K UHD-s tévé tudja a 30 és a 60 FPS-t is. Ezt a formátumot okkal imádják a konzolosok, viszont monitorból jóval lendületesebbek vannak, ráadásul a filmek kameramozgásához képest egy akciójáték történései is gyorsabban pörögnek.

De akkor mihez mennyi kell?

A National PC Builder szerint már akkor zavaró a 30-as képkockasűrűség, ha azt megelőzően játszottál legalább 100 FPS körüli sebességű kijelzőn. Ez főleg a shootereknél fontos, pláne mulitplayerben (lsd. fentebb: hamarabb vesznek észre…). Ezt a legjobban egy CS:GO videón demonstrálták –

íme, a különbségek, 1, 10, 30, 60, 120, 144, 165, 240 és 360 FPS között – tanulságos:

Multiplayerben: minél nagyobb FPS, annál nagyobb előny azokkal szemben, akik kisebb rátával nézik ugyanazt a mapot. DE csak ezért megéri egekig menni a költségekkel, hogy akár 600-800 FPS-t is elbíró kijelződ legyen?

A szakik szerint jelenleg minden, ami 240 FPS felett van, minimum enyhe parasztvakítás,

hiszen a lényeg az, hogy a monitorod frissítési gyakorisága képes-e lépést tartani a tartalom képkockasűrűségével. Nem mintha nem lehetne játszani magas FPS-en egy alacsony frissítési gyakoriságú monitorral, csak éppen nem éri meg, sőt, ha egészen 600-800 FPS-ig elmész, az már kifejezetten rontja a játékélményt (kivéve, ha megfelelő G-Sync-et alkalmazol; az összehangolhatja a dolgokat).

Akkor most melyik az ideális: a 30, a 60, vagy a magasabb ráta?

A tapasztalatok alapján nincs annyira számottevő különbség a 30 és a 60 FPS között, hogy csak ezért nagyobbra válts – KIVÉVE, ha multizol! Ott igenis lényeges lehet a legalább 60-as, illetve e feletti képkockasűrűség is, viszont 144 FPS fölé nem igazán érdemes menni. Bár, ha igazán maximalista vagy:

Forrás: nVidia

A 144-es érték nagyon észrevehető és nagyon élvezetes javulást jelent a 60 FPS-hez képest, ráadásul éppen azon a határon van, amit az emberi szem még állati kényelmesen, mindenféle erőfeszítés nélkül képes feldolgozni. Jegyezzük meg: ha 144 FPS-re vágysz, csak akkor lesz teljes az élmény, ha maga a monitor is legalább 144 Hz-et tud.