Új felmérés készült internetező honfitársaink torrentezési szokásairól, és az adatokból több mint érdekes következtetésekre juthatunk. Csak egy kis részünkre igaz, hogy nem engedhetjük meg magunknak a legális vásárlást. Inkább arról van szó, hogy

a jogtiszta tartalmak kapcsán még mindig fogunkhoz verjük a garast.

A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala (SZTNH) és a TÁRKI Társadalomkutatási Intézet Zrt. reprezentatív kutatásáról az MTI írt. A részletes szemle rámutat: a magyarok közül

• egyre kevesebben vallják be, hogy torrenteznek (15 helyett már csak 10 százalék és 78 helyett 85 kifejezetten tagadja),
• csak 21 százalék hajlandó pénzt adni legális kontentekért,
• már 76 százalék jelenti ki, hogy nem hajlandó legális forrásokra (pl. streaming) előfizetni,
• 12 százalék pedig csak akkor váltana jogtiszta forrásokra, ha azok a jelenleginél olcsóbbak lennének.

Talán ezek a szempontok jellemzik a legjobban hazánk fiai hozzáállását a tartalomfogyasztáshoz, ami itt most elsősorban a zenei és a filmes kontentekre értendő. Bár arról külön nem ejtenek szót, hogy mi újság a videojátékok piacán, nincsenek illúzióink: aki nem költ a kedvenc zenéjére, filmjére, vagy sorozatára, az a sokkal drágábban hozzáférhető game-ekre sem fog.

Miközben viszonylagos biztonsággal vonatkoztathatjuk a számokat a gamerekre is, érdemes vetni egy pillantást a tájékozottság kérdésére. A magyarok a nyugati országokra jellemző komoly szabályozás hiányában annyira belejöttek a tartalom lopkodásába, hogy sokan legális platformokat sem ismernek, ahol például zenéhez férhetnének hozzá.

A résztvevők 29 százalékának fogalma nem volt róla, hogy hol kell legális zenei streamelő, vagy letöltő szolgáltatást keresni.

Ez négy százalékkal magasabb, mint tavaly volt, de közel kétszer annyian (17 helyett már 30 százalék) lettek egy év alatt azok is, akik ismerik a jogtiszta forrásokat, ám nem használják azokat.

Forrás: Pénzcentrum

A felmérés egyetlen pozitív mutatója azok arányát festi le, akik ismerik és megfelelőnek tartják a legális letöltési lehetőségeket (58-ról 70 százalékra ugrott a számuk). Ők lehetnek azok, akiket magával ragadt az utóbbi egy-két év streaming dömpingje. Az arányuk emelkedése arra utal, hogy sokan tényleg csak a szolgáltatók hazai elterjedésére vártak, és rögtön váltottak, ahogy lehetőségük nyílt rá.

Ez persze nem általános: még mindig döbbenetesen sok magyar internetező kerüli nagy ívben a világháló minden rémisztő bugyrocskáját, ahol fizetni kellene a szórakozásért. 65-ről 76 százalékra nőtt azoknak a netezőknek az aránya, akik egész egyszerűen nem hajlandóak pénzt adni a legális tartalomért.

Az összes felhasználó 68 százaléka számára teljesen jogos érv, hogy addig miért fizetne, amíg ingyen is be tudja szerezni. Ez a valaha mért legmagasabb arány ebben a kérdésben, és jelentős növekedést mutat, hiszen

tavaly még 14 százalékkal kevesebben vallották azt, hogy csak azért se fizetnek.

Kár lenne tagadni, hogy ennek lehet némi köze az élet általános drágulásához: a hazai élelmiszer-infláció közel, a valutaromlás jó eséllyel Európa-bajnok, és akkor még egy szót sem szóltunk a döbbenetesen elszállt rezsiről. Ha a mindennapi kiadások megemelkednek, az elsők között nyúlunk hozzá az ún. luxuskiadásokhoz, amibe itthon sajnos a tartalomvásárlás is beletartozik. És pont ezért nem ítélkezünk:

a megnőtt kiadásokról vajmi keveset tehetnek a userek, bár ettől még a boltból se visszük haza fizetés nélkül a szalámit.

Érdekes, hogy a megnövekedett kiadási oldal ellenére a netezőknek csak egy abszolút kisebbsége (17 százalék) nyilatkozott úgy, hogy anyagilag nem engedheti meg magának a jogtiszta kontenteket. Minden egybevetve tehát (még egyszer: a magyarok háromnegyedéből a fizetési hajlandóság is hiányzik) gyászosan rossz a hozzáállásunk a jogtiszta cikkekhez, amivel megkárosítunk gyártót, kiadót, forgalmazót, sőt, magát a tartalomkészítőt is – akiért meg elvileg rajongunk.

Korábban már írtunk róla, hogy ez a hozzáállás visszaüt, hiszen ha nem fizetünk az alkotók munkájáért, akkor nekik is egyre kevésbé érdemes foglalkozniuk azzal, hogy mire vágyunk. A végeredmény egyre olcsóbban előállított, egyre igénytelenebb és megúszósabb megoldások tömkelege lehet, egyre drágábban.

Ez egy gyászos spirál, aminek a megállítása – tetszik, vagy sem – a mi kezünkben van. Legalábbis egyelőre. Amíg egy állam nem tartatja be a szerzői jogok védelmére vonatkozó szabályokat (pl. a seed-elés hatósági ellenőrzésével, mint Németországban), addig a szolgáltatók maguk is felléphetnek a csalások ellen, és ez a streaming piacon már megjelent (lsd. reklámokkal dúsított / másodlagos fiókos Netflix).

Ha nem akarunk a nyakunkba húzni egy súlyos pénzbírságokkal fenyegető és tényleg végrehajtott törvényi környezetet, illetve azt sem akarjuk, hogy egyre rosszabb szolgáltatásokat kapjunk, egyre drágábban, akkor nekünk, felhasználóknak kell változni végre. Méghozzá sürgősen. Tedd meg az első, vagy újabb lépést ezen az úton a Leet megújult webshopjában!

Elindult új webshopunk, nézz szét te is!

Persze más okokból sem mindegy, hogy honnan veszel, pl. játékot:

Steam vs. torrent – EZÉRT jobb megvenni a játékokat, mint stikában töltögetni!