Az 1986-os csernobili atmerőmű-katasztrófát máig az emberiség egyik legborzalmasabb tragédiájának tartanak, amelybe nagyon könnyen belerokkanhatott volna az egész emberiség. A modern civilizáció végül megmenekült, ugyanakkor a csernobili területet közel 2600 km²-es zónába kellett zárni, amely azóta természetvédelmi területté vált.

Amint az ember elhagyta a szigorúan lezárt területet, különféle állatok kezdték el benépesíteni azt, ami egészen kivételes lehetőséget adott a mutáció és az evolúció megfigyelésére. A tudósok így választ kaphatnak olyan kérdésre, mint, hogy miként alkalmazkodhatnak a zónán belüli állatok a környezetükben lévő magasabb sugárzási szinthez?

Attól persze nem kell tartanunk, hogy a STALKER vagy a Metro játéksorozatokhoz hasonló létformákká válnak, de a sugárzási területen élő állatok egészen különös átalakuláson mennek keresztül. Az év elején például egyes csernobili halak mutációjára lettek figyelmesek, most pedig kutatók egy csoportja hasonló elváltozásokat vett észre néhány zónában élő békán is.

Maga a kutatás 2016-ban kezdődött, amikor furcsa, koromfekete színű békákat találtak Csernobilban. Mivel ez a színárnyalat nem különösebben volt jellemző sem ezen a területen, sem pedig az érintett levelibéka fajnál, úgy döntöttek, hogy utánajárnak a dolognak. Összeszedtek hát más területeken élő levelieket is, melyeket eltérő radioaktív szennyezettségű vizek közeléből szedtek össze.

A kutatás során pedig valóban megállapíthatták, hogy minél közelebb éltek a békák a magas sugárzási szintű területekhez, annál sötétebbek voltak.

A vizsgálatok alapján megállapították, hogy a csernobili békák a sugárzásra adott válaszként gyors evolúciós folyamaton mehettek keresztül. A békák sötét színéért a melanin pigmentcsoport a felelős, amelyről tudjuk, hogy képes csökkenteni az ultraibolya sugárzás káros hatásait is.

Az viszont már kevésbé ismert, hogy a védelem kiterjedhet az ionizáló sugárzásra is, azaz a melanin elnyeli és eloszlatja a sugárzás energiájának egy részét, képes elszívni és semlegesíteni a sejt belsejében lévő ionizált molekulákat, például a reaktív oxigénfajokat. Ezek a hatások csökkentik a sugárzásnak kitett egyedek sejtkárosodását, ezzel pedig jelentősen növelik a túlélési esélyeiket.

A kutatócsoport szerint a baleset idején a környéken élő sötétebb bőrű békák hirtelen előnybe kerültek az új szélsőséges környezetben, ami azt jelenti, hogy nagyobb eséllyel maradtak életben és szaporodtak el. Három és fél évtized és több mint 10 békageneráció után a sötét bőr ma már teljesen elterjedt, normális a zónában.

A csernobili fekete békák tanulmányozása az első lépés a melanin radioaktív szennyezés által érintett környezetben betöltött védelmi szerepének jobb megértéséhez. A kutatók további munkája pedig segíthet a tudósoknak jobban megérteni a nukleáris katasztrófák hatásait és az ökoszisztémák helyreállításának módját.

via – The Conservation, New Atlas

Ezt is érdemes elolvasnod:

A Bitcoin bányászata károsabb a környezetre, mint a globális marhahús-előállítás