A 2000-es évek elején három csatlakozóval találkozhattunk a videókártyákon. Az analóg interfészeket a VGA és S-Video kimenetek képviseltették, míg digitális oldalról a DVI csatlakozó terjedt el. Egy közös tulajdonságon azonban osztoztak, egyik sem volt képes arra, hogy a videójel mellett hangot is közvetítsen.

Éppen ezért 2002-ben a Hitachi és a Philips vezette, több cégből álló társulás egy új szabvány tervezését vette a fejébe. A cél a fenti hiányosság pótlása volt, azaz, hogy egy kábelen küldhessük át a hangot és a képet is, miközben a DVI felé is rendelkezik majd valamilyen szintű támogatással. Ezt a szabványt manapság High-Definition Multimedia Interface, azaz HDMI néven ismerhetjük.

A régi csatlakozók

2006-ban egy újabb szereplő érkezett a piacra, melyet a többek között AMD, Apple és Nvidia alkotta VESA tervezett meg. A cél szintén hasonló volt, itt is a kötelező elemek között szerepelt a hangátvitel, illetve a DVI kompatibilitás. A HDMI port 19 pinnel, míg a DisplayPort 20 pinnel rendelkezik, így ilyen szempontból sincs hatalmas különbség, ám működésben már annál több.

Helló csomagok!

Az eredeti HDMI interfész a DVI-hoz hasonló rendszert használ. Azaz a TMDS névre hallgató technológia segítségével továbbítja a jelet, mely a három színcsatornát egy bizonyos pixel clock órajel mellett közvetíti a kábelen. A monitorban található vevőegység ezt alakítja vissza képpé. Az első időszakban ez a pixel clock órajel 165 MHz volt, mely éppen elég volt arra, hogy egy 1920×1200 felbontású, 60 Hz-es monitort meghajtson.

TMDS – 3 színcsatorna és a pixel clock

Az első időszakban a magasabb pixel órajelnek köszönhetően a DVI egy kis előnyben volt, ám mostanra ezt már 600 MHz körüli értékre tornázták fel a HDMI esetében, jelentősen lekörözve előnyét. Manapság már a 4K/120 Hz sem jelent akadályt.

A DisplayPort nem a fentebb említett TMDS használja. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a DisplayPort a megjelenítők világának Ethernet kábele. Nem véletlen az összehasonlítás, hiszen a DisplayPort kábelek gyakorlatilag csomagokban továbbítják a hang- és képanyagot. Éppen ezért a DVI kompatibilitás néha aktív átalakítót is megkívánhatott, nem teljesültek maradéktalanul a korábban említett tervek. A DisplayPort az első időszakban egyértelműen jobbnak bizonyult adatátvitelben, ám mára gyakorlatilag ilyen téren sincs különbség a két vetélytárs között, 4K60FPS-t bármelyik kihajt gond nélkül.

Mi a helyzet a gamerekkel?

A 4K felbontás melletti 60 Hz bármilyen tartalomfogyasztásra elég lehet, ám játékok esetében már elkélhet a 120 Hz-es képfrissítés is. Ahogy azt sem felejthetjük el, hogy alacsonyabb felbontásokon megjelentek a 240, 360 vagy épp 500 Hz-es panelek is, melyekhez szintén elképesztő adatátviteli sebességre van szükség. Sokszor egy-egy régebbi HDMI kábel vagy csatlakozó a limitáló tényező, DisplayPort esetében kevesebb limitációba ütközhetünk bele a mindennapi használat során.

HDMI – DP | Verziószámok és felbontások

A fenti táblázat alapján azonban kiválóan belőhetjük, hogy milyen csatlakozóra és kábelre lesz szükségünk, beszéljünk akármelyik szabványról. Jól látható, hogy a 4K/60 Hz-et vagy épp 1080p/240 Hz-et a DisplayPort jóval korábban elkezdte támogatni, ám egy HDMI 2.0-nál sem kell attól tartanunk, hogy hibázna a kép. Fontos azonban, hogy mindenképp ellenőrizzük le az adott TV/Monitor specifikációit, a videókártyákon található portok specifikációt és a használt kábel adatait a gyártók és forgalmazók weboldalán. Hiába találunk 2.1-es HDMI-t a tévén és a monitoron is, ha közben az általunk vásárolt, olcsónak tűnő kábel 1.4-es szabványhoz készült. Mindhárom komponensnek (csatlakozók és a kábel) tudnia kell azt a szabványt, amit használni szeretnénk. 

Verdikt

2022-re már elértünk oda, hogy a legmodernebb (Radeon 5000,6000, RTX 3000) videókártyák támogatják a HDMI 2.1 és DisplayPort 1.4 szabványokat. A DisplayPort 2.0 egyelőre csak papíron létezik, a való világban nem igazán találkozhatunk vele. Jelen pillanatban a 2.1-es HDMI lehet a legjobb barátunk, ha pusztán a felbontást és a képfrissítést helyezzük előtérbe, például egy 120 Hz-es OLED TV és egy PS5 vagy PC között. Alacsonyabb szinten a 360 Hz sem akadály, de 4K mellett is menni fog a 120 Hz.

Ha nem fontos a 120Hz-es 4K kép, akkor a DisplayPort (1.4) is kielégíthet minden igényt. Ahogy azt sem szabad elfelejtenünk, hogy az AMD FreeSync / Nvidia G-Sync támogatás feltétele a DisplayPort csatlakozás. Egyértelmű döntést tehát nem hozhatunk, mindkét szabványnak van egy-egy előnye a másikkal szemben. Fontos azonban, hogy tényleg oda kell figyelnünk, hogy mindhárom komponens támogassa az adott szabványt, a kábelen sem érdemes spórolni, mert nagy eséllyel nem kapunk képet, „jobb” esetben csak különféle hibajelenségeket láthatunk a képernyőn a megjeleníteni kívánt tartalom mellett.

Te melyik szabványt kedveled jobban?

Instagram, Facebook, WhatsApp: az Apple miatt sóznak rád fizetős szolgáltatásokat!