Megjelent a legújabb videókártya, erre hirtelen annyian váltanának, hogy a gyártó nem bírja a mennyiséget. Mindeközben a váltás egyet jelent a korábbi, általában még jól működő kártyánk selejtezésével is. Ilyenkor mindenki másképp dönt. Van, aki félreteszi, netán bekereteztetni, aztán amikor 10 év múlva megunja jobb esetben eladja, rosszabb esetben a szemétben végzi. Míg vannak olyanok, akik egyből eladják, ezzel némi pénzt keresnek, ráadásul minimalizálják ez ökolábnyomukat.

De mi történik, ha úgy döntünk megválunk a rég megunt, kedvenc elektronikai alkatrészeinktől?

Kevésszer merül fel a kérdés, pedig egy egész iparág foglalatoskodik már az elektronikai hulladékok újrahasznosításával. Mivel a háztartási hulladékkal ellentétben az elektronikai eszközök szép számmal tartalmaznak nemesfémeket, így a vállalkozás könnyedén lehet profitábilis.

Sokszor még működő gépeket dobnak ki / Kép: Verge Science

Persze nem olyan egyszerű az elektronikai hulladékfeldolgozás, hiszen a nemesfémeken túl számos veszélyes anyag is rejtőzhet a készülékek belsejében. Itt többek között gondolunk a higanyra, kadmiumra, ólomra, amelyek már egyre kevesebbszer fordulnak elő, köszönhetően az európai uniós direktíváknak.

A Ryzen dobozának egy környezetbarát felhasználási módja

Onnantól kezdve, hogy úgy döntünk, kidobjuk a régi videókártyánkat, mobiltelefonunkat, több utat is bejárhat. Teljesen más irányt jár be egy olyan okostelefon, amit lomtalanításkor dobunk ki, mint amit leadunk egy elektronikai gyűjtőhelyre. Ilyen gyűjtőhelyeket találhatunk a nagyobb számítástechnikai/ elektronikai áruházakban. Sőt, ha például veszünk egy új hűtőszekrényt, házhozszállítással, akkor kérhetjük a korábbi hűtőnk elszállítását, ilyenkor az adott üzletnek kötelessége elszállítani a megunt, régi példányt. Mindezek ellenére kevesen élnek a lehetőséggel.

Kidobtam, hova tovább?

Magyarországon alapvetően csupán az elektronikai hulladékok előkezelése történik meg, azaz kézi vagy gépi technológiákkal szétválasztják homogén anyagokká. A hulladékok feldolgozását már külföldön végzik.

Sokszor nem sikerül megjavítani a kidobott alkatrészeket / Kép: RT

A lánc végén a harmadik világ országai állnak. A legtöbb alkalommal Afrikában kötnek ki, ezek közül is kiemelkedik a Nyugat-Afrikában található Ghána. Itt találjuk ugyanis a világ legnagyobb e-hulladék telepét. Javarészt Japánból, az Egyesült Államokból és Európából szállítják a szemetet az afrikai nagyvárosba.

A 29,7 millió lakossal rendelkező Ghánában óriási a szegénység, épp ezért több ezer ember dolgozik az illegális hulladékiparban, akik az olyan egészségügyi kockázatoknak vannak kitéve. Ilyen a meddőség, a vetélés, a daganatos megbetegedések, a hormonális betegségek és a születési rendellenességek.

A szeméttelepek mellett rengeteg elektronikai eszköz kapható / Kép: RT

Leginkább piachoz hasonlít az, ami Ghána elektronikai szeméttelepén szembe jön velünk. A szemétdombok mellett rengetegen árulják a szemétből megmentett elektronikai cikkeket. Ezek egy részét itt, helyben javítják, de olykor még erre sincs szükség, a készülékek ugyanis sokszor hibátlanul működnek. Kapható itt minden, a tápegységektől kezdve a tévéken, monitorokon át a konzolokig.

Egy átlagos nap Ghánában /Kép: RT

Az elektronikai hulladék évről évre növekszik, ami a fogyasztói kultúrának köszönhető. Persze mondhatjuk azt, hogy  valamire költeni kell, nem egy ember fogja megváltoztatni a világot. De ha mindenki csak egy kicsit élne környezettudatosabb életmódot, az már globális szinten is okozhat javulást. Elvégre, ha mindenki azt mondja, hogy egy eldobott palack nem számít, akkor már több mint 7 milliárd eldobott palackról beszélünk. Mindezen túl globális szinten is nagy változtatásokra lenne szükség, az eldobható csomagolások visszaszorításában.

Az 1901 óta üzemelő izzó (de nem akarom elkiabálni) /Kép: centennialbulb.org

Ez persze elég szomorú álom, amikor egy olyan világban élünk, ahol a szándékos elavulásra egy külön iparág rendezkedett már be. Elég ha csak a legegyszerűbb példára gondolunk: a halogén izzók, jó esetben akár 20 ezer órát is kibírnak, ha pedig nem a profit hajtaná a vállalatokat, akkor akár életünk végéig is éghetnének. Remek példa az 1901 óta üzemelő „százéves fény”-re keresztelt izzó, ami a livermore-i tűzoltóságon található. A beszerelése óta lezajlott egy első és egy második világháború, egy holdraszállás és eltelt egész pontosan 119 év. Mondjuk 2020 idáig is tartogatott már meglepetéseket, ettől függetlenül kicsit jobb hely lenne a Föld, ha nem minden a profithajszolásáról szólna. Talán egy kicsit boldogabbak is lennénk mindannyian.

Nemsokára itt a Cyberpunk 2077, Te már felkészültél?