Idén lett 20 éves a PlayStation sorozat egyik legikonikusabb darabja, a PS2. A Sony fejlesztése több téren is úttörőnek számított, számtalan gamert indított útjára. A technológiai fejlesztés mellett az akkori játékok minősége is nagyban közrejátszott abban, hogy ma már mint „legendáról” beszélünk a gépről. A 2000. október 26-án piacra dobott masina hamarosan „dédapa” stádiumba lép, ugyanis egy hónap múlva megérkezik a PlayStation 5 is.

A 20. születésnap alkalmából összeállítottunk egy szigorúan szubjektív listát abból az 5 PS2 játékból, amiket a leginkább kedveltünk anno.

God of War

Valószínűleg, ha nem tettük volna a listánkra Kratos első kalandját, sokan megköveztek volna minket. (Megjegyzem: joggal.) A 2005-ben napvilágot látott játék a hack n’ slash kategória egyik legnagyobb ikonja mind a mai napig. Ugyan a széria azóta már bőven kinőtte magát, a PS2 óta az összes PlayStation generációra érkezett legalább egy installációja. Az alaptörténet PS3-on véget ért, viszont a PS4-es generáció során érkezett egy rebootnak tekinthető folytatás, ami megreformálta a játékmenetet is. A God of War a PlayStation egyik legnagyobb húzóneve lett, ezt pedig a PS2-es első rész robbanásszerű sikerének (is) köszönheti.

Prince of Persia: The Sands of Time

Szintén egy klasszikus, ami ma már az egyik legnagyobb kultszéria alapkövének számít. A Prince of Persia játékok ugyan nem itt kezdődtek, de az első igazán nagy áttörést a Ubisoft dédelgette 2003-as The Sands of Time hozta el a sorozatnak. Ahogy a God of War esetében is, így a kategória itt is a hack n’ slash, némi fejtörővel és mászkálással átitatva. A herceg története később további részekkel folytatódott, ám a harmadik rész után megcsorbult a hírneve a sorozatnak. Idén a Ubisoft bejelentette, hogy hamarosan érkezik egy Remake az Idő homokjából.

Metal Gear Solid 3: Snake Eater

Sosem szerettem a taktikus, lopakodós játékokat. Így őszintén szólva a Metal Gear Solid 3: Snake Eater sem volt soha a kedvenceim között. Viszont önzőség lenne csak azért lehagyni a generáció egyik legjobbját, mert számomra nem feküdt a stílusa. Solid Snake harmadik bevetése sok kritikus szerint a PS2-es időszak legjobb alkotása, Kojima remekműve szinte az összes top 10-es listára rákerült. Még úgy is tudtam vele órákat játszani, hogy sosem tetszett, ebből pedig érződik, hogy mennyire jó lett, ha egy ideig még egy laikust is leköt.

Shadow of the Colossus

A formula pofonegyszerű. Győzzünk le X titánt és mentsük meg a lányt. Pont. A játék mégis monumentális, sokszínű, érdekes és irtózatosan szavatos lett. Nem is tudnám szerintem végigszámolni, hogy hányszor vittem végig a játékot, akárcsak úgy, hogy versenyeztem a stopperórával. Ha kiismertük a lényeg gyengéit, egyre gyorsabban és gyorsabban zúzhattuk le őket. A speedrun közeg sokat köszönhetett a Shadow of the Colossusnak. Nemrég egyébként PS4-re megjelent egy felújított változat belőle. Egyértelműen generációjának az egyik legjobb eleme.

Devil May Cry 3: Dante’s Awakening

Az előző négy cím valószínűleg a legtöbbek toplistájára ráfért volna. Viszont a bevezetőben kiemelt „szigorúan szubjektív” kifejezés az utolsó elemre értendő. A már egyébként is híres Devil May Cry sorozatot a harmadik részt hozta vissza az „élők” közé. Az első rész nagy sikert aratott, amit később a második résszel szeretett volna tovább tetézni a Capcom. Viszont az olyan félelmetesen rossz lett az első árnyékában, hogy sokan elkezdtek lemondani a DMC játékokról. A Capcom megemberelte magát és a játéktörténet legkomolyabb hack n’ slash játékát hozták össze. (Igen, mostanra már kialakulhatott mindenki fejében a tény, a PS2-es időszakban a csapkodós, mászkálós játékok uralkodtak.) Egy pillanat alatt kultjáték lett a stílusos akciójáték, ami azóta minden lehetséges generációra újra megjelent. A PS5 nyitócímei között megtalálható a Devil May Cry 5 Special Edition, vagyis a harmadik rész sikerrel élesztette újra az azóta már legendásnak minősülő sorozatot.