Bódi Dániel

2022. 11. 11. – A rossz játékokkal való ismerkedést a játékfejlesztők által elkövethető hibákkal és rossz döntésekkel kezdtük, szóval ha azt még nem olvastad, akkor a felsorolás előtt érdemes lehet azt is átnyálazni.

A valaha készült legrosszabb videojátékok cikksorozatunkban ezt a megkezdett, nem túl dicsőséges utat folytatjuk, ezúttal úgy, hogy kigyűjtjük azokat a portékákat, melyeket jobb minimum egy szántó távolságra elkerülni. Persze a mazochista hajlamúak tehetnek egy próbát az alábbiakkal, mindenki másnak viszont azt javaslom, hogy bottal se piszkáljon hozzájuk, nemhogy kontrollerrel – igény esetén egérrel és billentyűzettel.

Ezek a játékok mindent elkövettek, hogy ne szeressük őket!

1. 50 Cent: Bulletproof

Az év, amióta terrorizálja a világot: 2005
Ezeken a platformokon óvakodj tőle: PS2, PSP, Xbox
Aki elkövette: Genuine Games 
Metacritic: 47

A játék, amit konkrétan 50 Cent készíttetett, és ami tulajdonképpen semmi más, mint egy tömény önfényezés. Sokak kedvenc rappere állig felfegyverkezve száll szembe az ellenségeivel, akiket rendre halomra is lő. Néhány játékosnak egy bűnös élvezet volt ez a cucc, a legtöbbekben viszont fájdalmas élményeket hagyott.

Botrányos irányítás, szerintem ritka bugyuta sztori, a lehető legalapvetőbb akciójátékos játékmenet, DE legalább jó zenék voltak benne. Méghozzá annyira jó volt a soundtrack, hogy a 2005-ös Spike TV Video Game Awards-on ez a játék kapta a legjobb zenéért járó díjat. Szóval mindenki sokkal jobban jár, ha örökre elkerüli ezt a borzalmat, bőven elég, ha belehallgatsz a zenei albumba Spotify-on.

Egyébként manapság egy ilyen játék tuti botrány lenne, lehet meg sem jelenne végül. Az előzetese (meg a játék) konkrétan arról szól, hogy Fifty különböző brutális módszerekkel levadássza a gonosz gazdag fehéreket:

2. Rogue Warrior

Az év, amióta terrorizálja a világot: 2009
Ezeken a platformokon óvakodj tőle: PC, PS3, Xbox 360
Aki elkövette: Rebellion Developments és Zombie Studios
Metacritic: 27

A Rogue Warrior nemcsak a Bethesda egyik legnagyobb baklövése, de a szakma egy része a valaha készült legrosszabb akciójátékának is tartja. Mondjuk ők biztos nem játszottak még a Mesterlövésszel, de mindegy is, mert ettől nem lesz jobb játék a Rebellion trágyája.

Mármint ez a játék tényleg egy nagy kupac tehénkula, abból is a legbüdösebb fajta, aminek a szagát kilométerekről megérezni. Az RW egy botrányos program, olyan történettel, aminél még egy 7 éves kisiskolás is jobbat tudna írni. De nem is ez a baj: a katonákat folyamatosan káromkodó homoerotikával alaposan átitatott tinédzserekként ábrázolják, az irányítás, az akció, a hangok, a játékmenet és a grafikai is olyan, mintha most jött volna vissza valaki nyelőcsövéből.

A játék minőségéért pedig abszolút a Bethesda-Rebellion párost lehet megtenni felelőssé. Eredetileg ugyanis a Zombie Studios csapata dolgozott rajta, de a kiadó nem volt elégedett a projekttel, azaz máshogyan képzelte a hidegháborús hangulatú akciót. A Zombie-któl elvették a fejlesztést, majd a Rebellionra bízták, akik tulajdonképpen az alapjaitól kezdtek újra mindent. Nagy kár volt.

A Rogue Warrior ha nem is minden idők legrosszabb FPS-e, de az biztos, hogy megannyi toplistán csont nélkül az élbolyban végezne. De nézzük a jó oldalát: legalább valamiben sikeres.

3. R.I.P.D. The Game

Az év, amióta terrorizálja a világot: 2013
Ezeken a platformokon óvakodj tőle: PC, PS3, Xbox 360
Aki elkövette: Old School Games
Metacritic: 26

Talán mintha lett volna már olyan filmből készült játék, ami még jobb is lett, mint az eredetije, és közel 10 évvel ezelőtt a R.I.P.D. esetében is ilyen csodáért imádkoztunk. A film ugyanis egy borzalmas hülyeség volt, így eleve nem is értette nagyon senki, hogy miért is kell ebből egy videojáték. Mondjuk sok választásunk nem volt, ugyanis mire a játéknak híre ment, már bőven késő volt, így a filmmel egy időben ez a körömpiszok is megjelent.

Csak hát minek? A játékba ugyanis még rendes sztori mód sem került, kizárólag egy kooperatív-multiplayer hordamódra kihegyezett maszlag volt, legalább 10 éves megoldásokra felhúzva. Jó-jó, meg kell hagyni, hogy néhány dologban azért már haladt a korral: a játékon belüli valutával lehetett fegyvereket venni, sőt, a meccseken lehetett fogadni is, hogy a végére ki szerzi a legtöbb pontot. Jó mi? Hát nem!

A R.I.P.D. The Game egy borzalmas program volt, tipikus példája annak, hogy annak idején mibe tartotta a filmipar a videojátékokat: egy könnyű pénzverdének. Az adaptációval megbízott stúdió csak újrasfestette az előző – szintén borzalmas – GodMode nevű játékát, lecserélték a fegyvereket és ennyi. Maradtak az ismétlődő játékelemek, a vérunalmas repetitív játékmenet, az ősi animációk. Ebben a cuccban még annyi szufla sem volt, mint a filmben, ami azért elég nagy szó.

4. Amy

Az év, amióta terrorizálja a világot: 2012
Ezeken a platformokon óvakodj tőle: PS3, Xbox 360
Aki elkövette: VectorCell
Metacritic: 25

Az Amy egy nagyon érdekes eset, talán az egyik legékesebb példája annak, hogy milyen az, amikor nincs egy megfelelő, konkrét vízióval rendelkező kreatív vezetője a projektnek. Az Amy egy évvel a The Las of Us, és 6 évvel az A Plague Tale: Innocence előtt jelent meg, mégis olyan, mintha ebbe próbálnák egybegyúrni a kettőt.

A játék sztorija szerint ugyanis van egy autista kislány, azaz a címszereplő Amy, aki valamiért immunis az emberi civilizációt elsöprő zombivírusra. A játék főszereplője, pontosabban irányítható hőse viszont nem ő, hanem Lana, aki maga is megfertőződött, viszont ha még időben sikerül Amy-t eljuttatnia a megfelelő helyre, akkor esélye lehet a gyógyulásra. A játék során viszont folyamatosan pesztrálnunk kell a kislányt, mindig a közelében kell maradni, miközben jó, ha messze elkerüljük a halottakat és bizonyos embercsoportokat.

Mindez alapján az Amy akár egy nagyszerű játék is lehetne, de sajnos, nagyon sajnos nem ez a helyzet. Az alapfelütés hiába izgalmas, ezzel valójában semmit nem képesek kezdeni, az pedig külön rontja a helyzetet, hogy a szinkronszínészek sem voltak a helyzet magaslatán. Ennél már csak akkor tudták volna rosszabbul felmondani a szöveget, ha álmukban beszélnének – bár ez sem olyan biztos.

A játékmenet hihetetlenül rossz, de legalább a bitang rossz irányítástól olyan hamar jön az agyérgörcs, hogy kábé az első 15 perc után otthagyja az ember. Aztán még nem beszéltem a kifejezetten idegesítő kameranézetről, a nevetséges hangokról, a gusztustalan grafikáról, na meg a mindennél frusztrálóbb mentési rendszerről.

Az Amyben tulajdonképpen minden megvalósult, amitől egy videojáték rossz lehet. Iskolákban kellene mutogatni, hogy mit NE csinálj, ha játékot fejlesztesz. Az Amy nem a története vagy az ijesztgetései miatt egy horror, hanem mert olyan érzés vele játszani, mint akit kínoznak.

Ez volna hát a világ legrosszabb játékait összesítő cikksorozatunk legelső darabja, ha pedig lenne egy-két tipped a jövőheti listához, akkor azt ne tartsd magadban!

Ezt is olvasd el:

A valaha készült legförtelmesebb videojátékok 2., amiket a WC-n kéne leöblíteni