Gábor János

2024.03.20. – Felmérte az Európai Unió statisztikai hivatala, az Eurostat és meg is jelentette, hogy az államszövetség területén élők milyen arányban vannak jelen a közösségi médiában. A 2023-as adatokat tartalmazó riport elég szemléletes képet fest arról, hogy mennyire vagyunk ráfüggve a social alkalmazásokra. Nos, nagyon. Nálunk jobban csak két országban vannak megőrülve az emberek a közösségi hálóért.

A felmérés nem az országokat, hanem azok régióit, egységeit, tartományait kutatja aszerint, hogy az ott élők milyen arányban vannak rákattanva a közösségi médiára. Az Eurostat szempontrendszere elég megengedő, hiszen „internetes közösségi hálózatokban részt vevő személyeknek” számolja mindazokat, akik már készítettek felhasználói profilt és/vagy küldtek üzenetet, esetleg közzé is tettek már valamit a nagy közösségi platformok valamelyikén. Ezek ugye azért fontos feltételek, mert így nem csak a legnagyobb platformok, köztük a Facebook, az X, az Instagram, a Snapchat, a TikTok jöhetnek számításba, hanem pl. a LinkedIn és a Reddit is, amiket a legtöbben nem kapcsolunk össze a klasszikus értelemben vett közösségi média felületekkel (hiszen nem törvényszerűen állatkertek, alacsony kerítéssel).

A közösségi hálózatokban a fenti szempontok alapján résztvevő uniós polgárok százalékos arányát tekintve Dánia az az ország, ahol a legtöbben vannak jelen az emberek a social platformokon. A dánok 91 százalékát Ciprus (83%) és Magyarország (81%) követi. A dobogósokhoz képest másik végletet Franciaország (44%), Németország (49%) és Olaszország (53%) képviseli.

Összehasonlításképpen: az uniós átlag 59 százalék.

Legtöbb és legkevesebb felhasználók az európai régiókban

A 273 uniós régióból 224-ben a közösségi hálózatokban való részvétel meghaladta az 50 százalékot. A legmagasabb arányokat nem túl meglepő módon hat dán régióban: Midtjylland (93%), Hovedstaden (92%), Syddanmark (90%), Nordjylland (89%) és Sjælland (89%) területén regisztrálták. Az Eurostat Magyarországot három régióként vizsgálva arra jutott, hogy Közép-Magyarországon (ami alatt a felmérés tulajdonképpen Pest vármegyét érti) 86, míg a Dunántúlon majdnem 81, az Alföldön és Észak-Magyarországon pedig közel 79 százalék van jelen a közösségi médiában.

A legalacsonyabb, 40 százalék alatti arányokat elsősorban Franciaországban és Németországban regisztrálták. Franciaországban Guyane (22%), Martinique (29%), Guadeloupe (30%), Bretagne (38%), Haute-Normandie (39%) és Bourgogne (40%), míg Németországban Sachsen-Anhalt (35%), Brandenburg (36%), Thüringen (38%) és Mecklenburg-Vorpommern (40%) régió lakosait érdekli a legkevésbé a közösségi média.

Kikkel toljuk egy szinten a közösségi médiát?

Akikkel nyugodtan lepacsizhatunk a kétes dicsőség örömére, hogy milyen sokan vagyunk jelen a közösségi médiában, azok a ciprusiak: ők közel 83 százalékos arányban képviseltetik magukat az egyes platformokon. De az egy sziget. Velünk ellentétben tehát nem annyira lehet csodálkozni, hogy igényük van távoli kapcsolattartásra, hiszen Cipruson nem lehet csak úgy kocsiba pattanni és pár óra múlva egy-két országgal odébb vacsorázni. Teljesen más a hozzáállásuk, amiből természetesebben következhet magas közösségi média részvétel, mint nálunk.

Az a rohadt pénz?

Ha Dániát szabályt erősítő kivételként fognánk fel, akkor nagyon könnyen arra a következtetésre juthatnánk, hogy a szerényebb anyagi helyzetben élő társadalmakban magasabb a közösségi médiát használók aránya, mint a jómódú államokban. Lehet benne valami, viszont nem ennyire egyszerű a képlet, mert ilyen sarkosan ezt csak a harmadik világra nézve jelentette ki korábban, például a Pew Research Center. A kutatók abban a felmérésben arra jutottak, hogy a fejlődő országokban az egyre olcsóbbá váló okostelefonok és az egyéb kikapcsolódás szűkösebb lehetőségei miatt növekszik a közösségi média felhasználás. De mi nem ott tartunk, igaz, közben alaposan el is maradunk olyan uniós polgárok jövedelmi színvonalától, mint a németek, a franciák, a svájciak vagy az osztrákok, akik jelentősen kevesebbet lógnak a közösségi hálón. Hozzánk képest többen vannak ott ugyanakkor a dánokon kívül a norvégok, és róluk sem lehetne azt állítani, hogy ugyanúgy, vagy rosszabbul keresnek az emberek, mint a magyarok. Sőt. Ennek éppen az ellenkezője igaz.

De akkor mi történik itt?

Az elérhetőség növekedése, vagyis az, hogy az egyre több és egyre olcsóbb okostelefonnal hozzáférhetőbbé válik az online tér, kedvez a magas közösségi média használatnak – úgy meg pláne, hogy sokak nem a böngészőt, vagy egy hírforrás saját alkalmazását nyitják meg, ha információhoz akarnak jutni, hanem például a Facebookot. Igen, a nagy kékség előkelő helyen teljesít a felméréseken, mint mindennapos hírforrás, ami két szempontból is tragédia:

1., totális fogalomzavar, mert a Facebook nem hírszolgáltató, hanem egy felület, amin hírszolgáltatók is közlik a cikkeiket,

2., súlyos beszűkülést okoz, mert a Facebook nem etikai / fontossági / pontossági / hitelességi / stb. szempontok alapján szórja a felhasználó elé a híreket, hanem annak preferenciái alapján.

Az eredmény: a közösségi média gömbakváriumba zárt aranyhalat igyekszik csinálni a felhasználóiból (és ha engem kérdezel: sikerrel is teszi), akit aztán a végletekig fosztogathat – az osztatlan figyelméből eredő reklámbevétel által. A közösségi médiában elsősorban nem az igaz és hiteles hírek jutnak el a userhez, hanem azoknak az embereknek / szervezeteknek / cégeknek a hírei, akik a legtöbbet fizetnek érte, hogy eljussanak a userhez. És ezek az információk ugyanúgy lehetnek ordas hazugságok, mint korrekt igazságok. Ebből ugye akkor van baj, amikor az előbbiek népszerűsítésére többet tud költeni a terjesztőjük.

És ezt olvastad már?

Ettől a 41 elmebeteg tech failtől sírva-röhögve rohansz ki a világból