Bódi Dániel

„Nagyon igyekszem majd nem perelni.”

– mondta annak idején Frank Herbert, mikor 1977-ben a Star Warsról kérték ki a véleményét. A roppant sikeres, a sci-fi irodalmat megreformáló, Nebula- és Hugo-díjas író szerint George Lucas egy másoló kókler (jó-jó, ezt az erős jelzőt a nyilatkozatait átnézve csak én költöttem hozzá), aki valójában a 12 évvel korábban megjelent Dűnéből vette a filmjeihez az ötleteket, karaktereket, elemeket, a történetet, a fordulatokat, de még a járművek kinézetét is. 1985-ben, a UCLA-n tartott előadásakor tulajdonképpen csak ezt erősíti, amikor 16 tökéletesen megvonható egyezést említ a Dűne könyv és a Star Wars között, amit már ő sem tart a véletlen, mintsem Lucas művének.

Mégis, a Csillagok háborújából egy popkulturális fenomén lett, míg a Dűnét egészen Denis Villeneuve adaptációjáig megfilmesíthetetlen műnek bélyegeztek. Persze egyik sem véletlen: a Star Wars története jóval egyszerűbb, mint a Dűnéé, a világa – akkor még – sokkal kevésbé volt kidolgozott, így egy átlagos néző nem sokat kellett gondolkozzon az összefüggéseken, valamint mélyebb üzeneteket sem kellett dekódoljon, csak az egyik látványos jelenetről ugrottunk a másikra, melyek után egyetlen kérdés sem maradt megválaszolatlan. Ugyanakkor stílusában kifejezetten egyedinek hatott – amit Lucas és csapata Akira Kurosawa szamurájfilmjeiből, valamint az akkoriban elég divatos westernből vett szintén kölcsön.

Persze az első Star Wars-trilógia legalább akkora reformere volt a sci-fi filmeknek, mint a Dűne a sci-fi irodalomnak, ami olyan látványt tárt a 80-as évek filmszínházak közönsége elé, amilyenhez korábban sosem lehetett szerencséjük. Ez az élmény azonban jóformán mindent képes volt elfedni, ami miatt még az égbekiáltó, de mára sokkal egyértelműbben megállapítható „lopásokat”, kevésbé erős jelzővel: inspirációkat is elnézték neki. Ezt nézőként talán azért sem bánhatjuk, mert e kettő alkotás hatására minden téren virágzásnak indult a science fiction műfaja, másrészt pedig azért, mert igazából az első, 1984-es Dűne-mozi sem lett a legjobb feldolgozása Herbert történetének.

De, ami tény, az tény: a Star Wars bizony nem keveset nyúlt a Dűnéből, Frank Herbert pedig jogosan érezheti magát sértve, amiért akkoriban még csak említésre sem méltatta a filmjével több milliárdos vagyonra és világhírnévre szert tevő George Lucas, akire oly sokakhoz hasonlóan egyértelműen hatalmas hatással volt az 1965-ös irodalmi mű. Bár Herbert 16 teljesen egyértelműen beazonosítható párhuzamot von a Star Wars és a Dűne között (ennél egészen biztosan több van), az alábbiakban „csak” 10 ilyen teljesen véletlen egybeesést mutatok be. A többit pedig döntse el az olvasó.

1. Homokbuckák közt, kőházakban lakunk, és mindig vidámak vagyunk!

Minden út a Tatuinra vezet – szól az ősi Buckalakó közmondás. És milyen igaz: aligha lehet véletlen, hogy szegény Anakin Skywalker, majd fia, Luke is egy száraz és veszélyekkel teli sivatagos bolygón nőtt fel. No nem a sorsegyezés, sokkal inkább amiatt, mert a Dűne könyv- és filmsorozat központi bolygója, az Arrakis is épp egy hatalmas homokbuckákkal benőtt planéta, ahová ezer és egy szállal köti a végzet az éppen aktuális főhősöket. A Star Warsban is valamiért mindig egy ilyen bolygón kötnek ki a szereplők, ami annyira Star Wars-sablon, hogy a Disney már meg sem erőltette magát az új trilógiával, aminek főhőse, Rey is egy sivatagbolyón nőtt fel, csak azt már nem Tatuinnak, hanem Jakkunak hívják.

2. Buckalakó fremenek?

Sivatagi nomádok, akiket mindenki retteg. Alapvetően a buckalakókat és a fremeneket is a beduinokról mintázták – csakhogy előbbi beszélni nem tudó vademberekként, addig a Dűnében a kezdetektől elvek, szabályok és az ősi kultúrájuk szerint élő szabadságharcos sorsba taszított és törzsekben élő-túlélőkként kerültek ábrázolásra. George Lucas kissé alulírt, szimpla sivatagi terroristának beállított rosszul marketingelt buckalakóit aztán a Boba Fett-sorozatban próbálták árnyalni, amivel igazából csak még inkább sikerült őket összefremenezni: törzsekben élő, mélyen hívő őslakosok, akik puszta életben maradásért harcolnak. De ez már egy Lucas-éra utáni történet. Ő a fremeneket kettészelte: a pozitív szerepükből születtek a Star Wars lázadói, míg a héjról lecsupaszított bennszülöttségükből lettek a buckalakók.

3. Te vagy a kiválasztott!

Nem akart megváltó lenni, csupán önkéntelenül belekeveredett egy hatalmi viszályba. A messiás státusz azonban kulcsfontosságú a sorsára nézve, akinek a cselszövő hatalmasok nemhogy más, de semmilyen sorsot sem szántak: eredetileg meg sem kellett volna születnie. Egyesek kérdés nélkül megváltónak, a gonosz uralmának megdöntőjeként, egy jobb világ elhozójaként tekintenek rá, míg mások előtt bizonyítania kell, hogy aztán befogadják és rettenthetetlen harcossá képezzék.

Nem, nem Anakin, vagy Luke Skywalkerről van szó, hanem Muad’Dibről, Usulról, azaz Paul Atreidesről. Bár már a fenti sorok magukért beszélnek, az viszont érdekes, hogy Lucas a Dűne messiás-vonalát nem egy szereplőjére, hanem rögtön kettőre kopírozta át. Már Luke karaktere is kísérteties hasonlóságokat mutat Pauléval – mindketten ártatlan fiatalként veszítenek el mindent és kell egyik napról a másikra felnőnie, majd egy lázadás élén helyt állnia egy egész birodalommal szemben, de Lucas végül más sorsot adott a fiatal jedinek (pedig eredetileg ő is a sötét oldal martalékévé kellett volna váljon). Paul ugyanis csak a Dűne-saga elején pozitív hős, azután sokkal inkább Anakinéhoz hasonló utat jár be, aki már azt a messiás szerepet is sorsául kapta, amit Paul is megszenvedett.

4. Puppet! Master!

Nem nagy, és nem is Frank Herbert találmánya, de az időbeli és a műfaji közelségek miatt hatalmas naivitás volna puszta véletlennek titulálni azt az apró egyezést, hogy a Star Wars és az első Dűne valódi gonosztevője a birodalom első embere, a Császár/Uralkodó, aki egy kihelyezett bábbal viteti el a balhét. Vladimir Harkonnen vagy Darth Vader, egyre megy: mindkettőt zsinóron rángatja a nagyobb, számító, hataloméhes és manipulatív fővezér, aki végül a megváltóként tetszelgő főhősnek kell számot adjon.

5. Ahová lépek, homokféreg terem

Nyilván nem csak a Star Warst, hanem mondjuk a Tremorsot is simán lehet lopással, de minimum inspirálódással vádolni, de most maradjunk inkább témánál: bár a gyömbérhez hasonló sarlaccot később alaposan feltárta nekünk az alkotó, az inkább tűnik egy utólagos mismásolásnak, mint látnoki víziónak. A Jedi visszatér sivatagi szörnye tagadhatatlanul a Dűne homokférgeinek megfelelője, annyi különbséggel, hogy Lucas filmjében feltehetően technikai okokból volt helyhez kötve, hogy kevesebb utómunkát és speciális trükköt igényeljen.

6. Bene-Gesserit, a jedi tanács tagja lehetsz, de a mester címet nem adjuk meg

Akár ezt is megkaphatta volt a Bene-Gesserit nevű jedi, ha a Star Wars univerzumában létezne, és nem a Dűne boszorkány szektáját neveznék így, ami tulajdonképpen a Jedi Rend megfelelője. Ők az ismert világ leghatalmasabb, legbefolyásosabb alakjai, akiket misztikus képességeik miatt szinte mindenki félelemmel tisztel. A különbség, hogy a Bene-Gesserit tagjait kizárólag nők alkotják, de ennek valójában némi vallásossággal vegyült hatalomtechnikai okai vannak, míg jediből az válhat, aki rendelkezik az erőmanipuláció veleszületett képességével.

Ezen a ponton pedig rá is térhetünk egy másik nyúlásra – bár ez sem feltétlenül egy Dűne-találmány: a mindent belengő misztikus, megmagyarázhatatlan erőre. A Dűne csúcsmanipulátorai, a Bene-Gesserit tagjai ugyanis nem csak kiváló harcosok, de olyan furcsa, hangként ábrázolt „varázserő” birtokában is vannak, mellyel szinte bárkit bármire rávehetnek. Érdekes megjelenítése ez a női misztikumnak, amit Herbert után Lucas egészen szabadon, a többi „inspirációtól eltérően” kreatívan, mint egy fantasy varázserejeként használta fel a saját művében. De azért megvan a jelenet, amikor az öreg Ben Kenobi néhány kimondott szóval és kézmozgással manipulálja a Rohamosztagost, igaz?

7. Egy fűszer mind fölött

A Dűne világában a fűszer a minden, a legértékesebb természeti kincs, ami létezik. A fűszerért ölnek, tömeggyilkolnak, ha kell, egymásnak ugrasztanak, vagy irtanak ki családokat és komplett vérvonalakat. A fűszer azért olyan értékes, mert nélküle lehetetlen volna az űrutazás: a használója nem csak tovább él egy átlagos embernél, de a jővőbelátás képességével is felruházza, ami nélkül az űrhajók navigátorai képtelenek volnának átvezetni a világűrön. A fűszert az Arrakison, kifejezetten viszontagságos és veszélyes környezetben bányásszák….

… épp úgy, mint a Star Wars fűszerét, amit a szuperveszélyes kesseli bányák mélyéről hoznak fel a rabszolgák. A bolygót felügyelő család igen komoly hasznot húz a fűszerből, amiből a kinyerést követően a galaxis egyik legkeményebb – és hogy, hogy nem: a legértékesebb – hallucinogén drogja készül.

Itt azonban fontos leszögezni, hogy a Star Wars világában egyáltalán nem hangsúlyos a fűszer, sőt, az eredeti trilógiában még csak meg sem említették. Ezt csak később emelték be a kánonba, amivel igazából csak még tovább gyarapították a Dűnével való hasonlóságok sorát. De az is lehet, hogy a világépítés mellett Lucas szimplán csak így tiszteleg Frank Herbert nagy klasszikusa előtt.

8. „Én vagyok a nagyApád”

Mindkét történet egyik legváratlanabb fordulata, amikor a főhősről kiderül, hogy bizony sokkal több köze van a gonoszhoz, mint azt valaha is gondolta volna. A Birodalom visszavág egyik legkultikusabb jelenete (amire mindenki rosszul emlékszik), mikor Vader szembesíti az igazsággal Luke-ot valójában a Dűne fordulata. Paul Atreides anyja, Lady Jessica ugyanis valójában Vladimir Harkonnen báró lánya, vagyis az Atreides-ház, úgy Paul bosszúhadjáratának legfőbb célpontja, a legnagyobb ellensége nem más, mint a saját anyai nagyapja.

Ezt a plot twistet azonban már sokkal bátrabban nevezhetjük szégyentelen lopásnak, mint bármit, hiszen míg nem volt biztos, hogy a Csillagok Háborúja folytatódhat, addig terítéken sem volt a rokoni szál. Akárhányszor nézzük meg az Új Remény eredeti verzióját, akkor sem látjuk bele Luke és Vader közti kapcsolatot, méghozzá azért, mert akkor még – egy csomó más, szintén a Dűnéből kikontrollcé-kontrollvézett elemmel együtt – még nem is létezett.

9. Jabba Harkonnen

A bal oldalon az első, 1984-es, kifejezetten a könyv alapján készült, David Lynch rendezte Dűne-mozi Harkonnen bárója, míg a jobb oldalon az első Star Wars-film eredeti Jabbája látható, akit végül egy változatlanul elhízott CGI gilisztára cseréltek.

10. Aleia hercegnő

A Star Wars mondhatni fontos történetbeli fordulata, hogy a hercegnő és a sivatagi szegénylegény valójában egy tőről fakadnak: testvérek, habár a forgatókönyvíróknak így sem okozott problémát összehozniuk őket. Igaz, csak egy gyors smacira, amiből szerencsére Paulnak ás Aliának nem jutott. Ezt leszámítva a Dűne hősei is igen szoros kapcsolatban állnak egymással, legalább annyira, mint Luke és Leia.

Érdekesség, hogy Alia és Leia is hercegnők, a nevük is rémisztően hasonló, fontos és rebellis formálói a saját világaiknak, valamint különös divatérzékkel nyúlnak a szekrényeik mélyére. És azt mondtam már, hogy a testvérük a férfi főhős? Hát persze, de így sem elégszer. Na és azt, hogy nyíltan, face to face szembeszállnak a gonosszal? Vagy, hogy a szüleik révén mindketten különleges képességekkel születtek?

Csupa-csupa véletlen egybeesés.

Ezt is olvasd el:

Különös, de pont a Terminátor 1 forgatása előtt gyilkolt először embert egy robot