Ha teljesen őszinte szeretnék lenni, nem igazán hittem már, hogy a Nintendo valaha készíteni fog egy teljes értékű, 2D-s Super Mario játékot. Ez pedig valahol mélyen szomorúsággal töltött el, ugyanis a 90’-es évek gyermekeként ezek a fajta játékok nagy hatással voltak rám. A Super Mario Worldhöz mind a mai napig az egyik legjobb gyerekkori gamer-élményeim köthetők, így pontosan tudom, hogy az egyszerűség nem minden esetben negatív. Persze azzal is tisztában vagyok, hogy az ingerek már nem ugyan úgy hatnak a mai játékosokra, mint anno. Ma már sokkal több mindent kell letenni az asztalra, hogy elérjék a fejlesztők egy gamer ingerküszöbét. Ha viszont ezt nem teszik meg, mindennek el is vannak hordva…

Így tehát úgy tűnt, hogy a 2D-s platformerek idejének befellegzett, mobilokon még talán el lehet velük szüttyögni, de a nagyobb platformokra már inkább a 3D-t tolják a készítők. Aztán nagy meglepetésemre a Nintendo júniusban bejelentette a Super Mario Bros. Wonder érkezését. Ám, ami még ennél is meglepőbb volt, hogy nem csupán készült a játék, de októberi megjelenési dátumot is kapott. Vagyis szinte alig kellett várni a premierre. Ennyi idő alatt rájöhettetek, hogy igencsak szkeptikusan álltam a projekthez. A játékos, aki elsőre nem hisz abban, hogy van még tere a 2D-s platformereknek, majd kap egy ígéretes darabot, méghozzá pár hónappal a bejelentése után… Hol van a kutya elásva?!

Nos, mint kiderült sehol. Sőt! A Nintendo nem csupán azt bizonyította, hogy még bőven van értelme ebben a műfajban gondolkodni, hanem azt is, hogy nem kell egy bejelentésnek megszületnie évekkel a projekt megjelenése előtt. El lehet húzni azt a bemutatót egészen addig, amíg a felcsigázott rajongók nem kell, hogy befonják a szemöldöküket addig, míg ténylegesen játszhatóvá nem válik a játék.

Ez egy igazi “Wonder”

Kijelenthető tehát, hogy a Super Mario Bros. Wonder tényleg egy igazi “csoda”. A teljes értékű játékba a japán fejlesztőcégnek ismét sikerült egy tonna tartalmat belesuvasztania, ráadásul úgy, hogy még a régi időket is úgy idézték, hogy ott fejlesztettek a formulán, ahol csak tudtak.

Forrás: Nintendo

Személyes kedvenc újításom a karakterválasztás lehetősége. Ma már nem csak Mario és Lugi releváns a Super Mario Bros. világában, s ezt most a Nintendo is bizonyította. Felismerték a lehetőséget abban, hogy mindenki a saját kedvencével szeretne játszani, így temérdek választható karaktert kaptunk. Ráadásul mindegyiknek van saját képessége, ami még személyre is szabja a játékmenetet. Természetesen ennek az is az oka, hogy a Wondert többjátékos módban is tolhatjuk, vagyis meglehetősen kínos lett volna, ha 2023-ban négy más-más színű Mario rohangál a képernyőn. Így legalább ott lehet Toad, Lugi, Yoshi, na meg Mario is a kalandunkban.

Mutasd a jelvény gyűjteményed!

És ha már szóba hoztam a személyre szabhatóságot, beszéljünk kicsit a Wonder kulcseleméről, a Badge-rendszerről. A gyűjthető Badge-ek (jelvények) olyan játékelemek, amik önmagukban határozzák meg az előre haladásunk módját. Minden pálya előtt kiválaszthatjuk a már megszerzett gyűjteményünkből az egyik kitűzőt és “karakterünkre pakolhatjuk”, ezzel átalakítva annak játékmenetét. Példának okáért van olyan Badge, ami lehetővé teszi, hogy hősünk egy gomba hatása alatt kezdje az összes pályát. Vagyis nem kell attól tartani, hogy az első bekapott sebzés máris végzetes lesz. De természetesen vannak aktív jelvények is, amik plusz képességekkel látják el a karaktereinket. Ilyen mondjuk az, ami lehetőséget ad arra, hogy gyorsan ússzunk a víz alatt. Vagyis ha tudjuk, hogy egy vízalatti pályán kell helytállnunk, érdemes ily’ módon felkészíteni hőseinket a megmérettetésekre.

A Super Mario Bros. Wonder tehát egy külsőre faék egyszerűségű platformer, ami játék közben állandóan bizonyítja, hogy jóval mélyebb, mint azt elsőre gondoltuk volna.

Egy jó sidescroller ismérvei

Ahhoz, hogy értékelni tudjunk egy játékot, ismenünk kell annak műfaját és abba tartozó játékok listáját. A Super Mario Bros. Wonder egy sidecroller-platformer, vagyis egy olyan játék, ahol “csak” oldalirányú mozgásra van lehetőség. Ezért is mondtam azt a bevezetőben, hogy sokan már elásták volna ezt a kategóriát, hiszen sokkal inkább lekorlátol, mint egy 3D-s környezet.

Ezeknél a sidecrollereknél három kulcsszempontot tudunk meghatározni, amik a 90’-es évek óta érvényesek az értékelésük kapcsán. Az egyik ilyen pont a mozgás, ami meghatározza azt, hogy mennyire érezzük magunkat BENNE a játékban. Kapcsolódunk-e a karakterünkkel, érezzük-e azt, hogy most gyorsak vagyunk, vagy elérhetjük-e az elsőnek elérhetetlennek tűnő kiszögellést… A másik ilyen szempont a pályadizájn. Értelemszerűen egy ilyen játék esetén nem kell akkora világot felhúzni, mint egy open-world esetén, vagyis lehet figyelni a részletekre, a stílusra, na meg az egyre csak nehezedő layoutokra. A Super Mario Makernek köszönhetően már bárki készíthet platformer-pályákat, ki lehet próbálni, hogy mennyire nem egyszerű ez az egész! Aztán harmadiknak ott van a zene, meg egyéb hanghatások kategóriája. Ha a zene pocsék, ha az effektek nem kaptak odaillő hanghatásokat, az egész játék úgy ahogy van, mehet a levesbe. Elsőre bagatell szempontnak tűnik, de mégis olyan mértékben tudja befolyásolni az élményt, hogy egy díjnyertes játékból pillanatok alatt porfogót csinálhat a polcon.

A Super Mario Bros. Wondernek ezeken a területeken kellett helytállnia nálam, hogy utána meg tudja kapni az értékelését. A bevezetőben már beszéltünk pár apróságról, most megpróbálom kategóriák szerint összeszedni a gondolataimat.

Amiben nagyon erős a Wonder

Lényegében a fenti kategóriák bármelyikében nagyot alkot az új Nintendo üdvöske. Azt hinné az ember, hogy egy ilyen régi műfajban már nehezen lehet újat alkotni, aztán kiderül, hogy a báj a részletekben rejlik. Mario és társainak az animációi tökéletesen olvadnak bele a játékba, s annak tempójába. A fejlesztők kiváló munkát végeztek azzal, hogy mindegyik hősünk saját speciális animációkkal rendelkezik, így a játék sebességétől függetlenül, minden mozzanat “élőnek” hat. Sajnos ezt a Nintendo nem minden esetben tudta produkálni, ott volt például a Super Mario 3D World, ami véleményem szerint nagyot hasalt ebben a kategóriában. Most visszatértek a tervezőasztalhoz, kellő időt szántak az animációkra és a mozgások megtervezésére, s így végeredményben játék közben tényleg azt érezhetjük, hogy mi irányítunk. Nincsenek kényelmetlen, oda nem illő animációk, amik miatt állandóan korrigálni kellene hősünk helyzetét. Én egyszer sem találtam magam olyan helyzetben a tesztidőszak során, amikor úgy éreztem volna, hogy valami nem úgy történik, ahogy szeretném. Persze olyan előfordult, hogy valami komolyabb kihívás gördült elém, amivel nem elsőre sikerült megbirkózni…

Itt érdemes lehet kiemelni a pályadizájnt, s annak kellemesen nehezedő skáláját. A Wonder tényleg egy tökéletes családi játék, hiszen minden generációnak, minden képesség kategóriának tud valamit nyújtani. A kezdőbb játékosok csiszolhatnak a képességeiken, pályáról pályára fejlődhetnek. A tapasztaltabbak pedig a Badge-ek, valamint egyéb játékelemek (pl. Wonder virágok) összegyűjtésével, folyamatosan alakíthatják maguknak az élményt, s nehezíthetik maguknak a játékot. Ha a háztartásban van már egy Switch és egy kisgyermek számára maradandó első játékélményt szeretnék nyújtani, a Wonder toplistás darab lenne erre a célra.

A zene pedig valószínűleg még sosem volt ennyire jó Super Mario Bros. játékban. Ez mondjuk épp az a kategória, amiben a japánok mindig is erősnek számítottak, de maradjunk annyiban, hogy most sem kellett csalódnunk. Koji Kondo melódiái lelket öntenek mindenk pályába. Elsőre talán bagatellnek tűnhet ez a pont, hiszen van, aki tudatosan fel sem figyel a zenére, mégis higgyétek el, ha nem működne jól, az már az első pillanatban szemet, vagy hát ebben az esetben fületütne. Talán én magam sem figyeltem annyira oda az első pillanatokban, viszont a második végigjátszást toronymagasan a hátán vitte a zene, hiszen akkor már nem arra koncentráltam, hogy mi jöhet velem szembe, vagy hogy nekem mit kell csinálnom, hanem az ilyen részletekre is fordíthattam némi figyelmet.

Verdikt

Nincsen könnyű helyzetben a Super Mario Bros. Wonder, s ezt nem azért mondom, mert megosztó lenne a játék. Bármely más évben Mario új kalandja akár az év játéka is lehetne, idén viszont annyi csodálatos cím került a piacra, hogy ezt nehezen lehetne egyből odaítélni a vízvezeték szerelőnek és csapatának. Ám abban egészen biztos vagyok, hogy az elmúlt évek egyik legjobb mariós élményével gazdagodhatnak azok, akik adnak egy esélyt a Wondernek. Legyen ez gyermek, vagy idősebb, játszani vágyó felnőtt, a szórakozás garantált. Kár lenne kihagyni!