A Detective Pikachu egy izgalmas kalandjáték, amiben a játékosok egyedülálló lehetőséget kapnak arra, hogy mélyen elmerüljenek a Pokémonok világának rejtélyeiben. A játék 2018-ban jelent meg Nintendo 3DS konzolra, majd később a Nintendo Switchre is elérhetővé vált. A fejlesztői csapat nagyszerű munkát végzett a játék megalkotásával, a grafika, a hang- és zenei világ, valamint a történet kidolgozottsága is lenyűgöző.

A cselekmény középpontjában egy egyedi karakter, Tim Goodman áll, aki a városba érkezik, hogy kiderítse, mi történt apjával, akit egy titokzatos baleset ért. A különleges apropót az adja, hogy Tim képes érteni Pikachu beszédét, ami ebben a világban igen ritka. Pikachu azonban egy kicsit eltér a megszokottaktól, hiszen nem csak a játékosok számára, hanem Tim számára is különleges képességekkel rendelkezik: nagyon intelligens és hihetetlenül jó nyomozó. A kettejük közötti kémia azonnal feltűnik, így a két karakter együtt próbálja megoldani a rejtélyeket.

A játékmenet során a játékosnak számos feladatot kell megoldania, beleértve a különböző helyszínek felderítését, nyomok gyűjtését, tanúk kihallgatását és logikai feladványok megoldását. Mindezt a karakterek közötti párbeszédek, valamint a környezetben található tárgyak és elemek vizsgálata segíti elő.

A játék igencsak sajátos gameplay looppal szolgált, ami üde színfolt volt a Pokémon-játékok palettáján. Ez volt az első olyan cím, ami inkább a történetet részesítette előnyben, nem pedig a harcokat és a jelvény gyűjtést. Valószínűleg ezért is volt olyan sikeres, hiszen igencsak gyorsan “klasszikussá” vált a Nintendo kézi konzolján. Sőt, Ryan Reynolds főszereplésével még hollywoodi mozi is készült a Detective Pikachuból, ami szintén elnyerte a rajongók tetszését. Az út tehát ki volt kövezve egy folytatásnak, amit most meg is kaptunk Detective Pikachu Returns címmel. Lássuk, az új fejezet hogyan állja meg a helyét!

Nem kell tartani az előzményektől

Szerencsére történetvezetés szempontjából a Nintendo nem akarta lenyomni a torkunkon a “kötelező játszani a korábbiakkal és ismerni a mondakört” kapszulát. A játék úgy kezdődik, hogy a kis elektromos detektívünk egy kávéval a kezében elmeséli, mi is történt pontosan az első rész során. Ezzel ugye felvázolva a Returns sztorijának kiindulópontját.

Na igen, már itt kapásból megjegyezném, hogy a játék technikailag egy interaktív novella. Ez azt jelenti, hogy rettenetesen sok párbeszédet kell tudni értelmezni, valamint a játék túlnyomó többségében olvasni fogunk. Épp ezért csak azoknak a gyerekeknek tudnám ajánlani, akik stabilan beszélnek valamilyen idegen nyelvet, hiszen a magyar ismét kimaradt a választható lehetőségek közül. Én magam angolul játszottam végig, de a csomagban van jó minőségű német, francia, illetve spanyol opció is.

Visszatérő sztereotípiák?

Ellentétben az első játékkal, ahol R-t korán bemutatták, a Detective Pikachu Returns valami mással próbálkozik. Sok fontos elemet korán bevezet anélkül, hogy konkrétan elmagyarázná, miért is fontosak. A történet előrehaladtával áll össze szépen lassan csak a kép, ám vannak olyan időszakok, amikor olyan, mintha a sötétben tapogatóznánk és össze nem illő puzzle-darabkákat pakolnánk egymás mellé. Annak ellenére, hogy sok minden folyik egyszerre, egyébként nem túl bonyolult kitalálni a történések helyét és fontosságát a cselekményben. Persze ettől még mindig öröm nézni, ahogy összeáll “a nagyobb kép”. Ez azonban egy kicsit kiszámítható, és valószínűleg sokkal előbb rájönnek a titkok nyitjára a játékosok, mint a karakterek.

Aminek viszont nagyon örültem, hogy a játék készítői figyeltek arra, hogy a jó öreg nyomozós sztereotípiákat maguk mögött hagyják. Jó, ettől még vannak elcsépelt fordulatok, de nem kell például egyből a komornyikra mutogatni. Ám mint mondtam, a Detective Pikachu Returns nem egy Agatha Christie-sztori, vagyis jó eséllyel úgyis az lesz a hunyó, akire elsőre gondoltunk…

Kinek szól valójában?

S míg ez egyébként rendben is lenne, elvégre egy családi játékról van szó, ahol a legkisebbek is kivehetik a részüket a nyomozásból, viszont a Nintendo ennél sokkal bevállalósabb volt az első rész esetén. Ezúttal minden sokkal egyszerűbb, mint az első epizód során volt, ami nem vet túl jó fényt a játékra. Régebben volt olyan, hogy egy párbeszédet darabjaira kellett szedni és egy bizonyos szóra koncentrálni, hogy rájöjjünk a titok nyitjára. Most viszont összegyűjtjük az elszórt nyomokat, utána pedig Pikachu konkrétan megmondja a választ szinte az összes kérdésre. Mondanom sem kell, ez nem feltétlenül teszi izgalmassá a nyomozást.

A Returns valójában nem rejtvényeket tartalmaz, hanem bizonyságok sorozatát, amiket össze kell gyűjtenünk és nyomon kell követnünk. Pikachunak, Timnek és a többi szereplőnek minden bizonyítékra szüksége van ahhoz, hogy felismerjék a felismernivalót, így a legutóbbi játékhoz hasonlóan kénytelenek leszeünk lebontani az egész gondolatmenetünket a notebookban. (A nyomkollekció itt található.)

Záróakkord

A Detective Pikachu Returns rejtélyes története bizarr és néhol váratlanul sötét döntéseket hoz, hogy végül simán megjósolható végkifejletet kapjunk. Ennek következtében pedig nem világos, hogy ez kinek is szól valójában. Fiatal gyerekeknek szól, akik megtalálják az egyszerűsített rejtvényeket, vagy felnőtteknek, akik Pikachuval nőttek fel, és képesek kezelni a játék második felében megjelenő érettebb témákat? Viszont sajnos a rejtélyfejtés hosszadalmas, a látvány halvány, a játékmenet pedig annyira tükörsima, hogy az is lehet, hogy nincs is benne egyáltalán…