Számomra mindig is előkelő helyen álltak a verekedős játékok. Nem feltétlenül azért, mert a valóságban is küzdősportolok, bár az egyik biztosan visszavezethető a másikra. Azt mondjuk nem fejtegetném, hogy melyik a tyúk és melyik a tojás, így hát legyen elég annyi, hogy van jó pár év tapasztalatom velük.

Ami viszont rettenetesen furcsa, hogy a világ egyik legkedveltebb szériája mind a mai napig elkerült engem. A Street Fighter-sorozat valahogy sosem bukkant fel a radaromon, több száz óra bunyó a konzolokon, de ebből jó, ha 10 óra köthető a sorozathoz.

Valószínűleg ezért is örültem meg annyira, hogy lehetőségünk lesz tesztelni a legújabb epizódot, a Street Fighter 6-ot. Idén bőven el vagyunk látva adrenalinnal, ugyanis a Mortal Kombatnak és a Tekkennek is most jelenik meg – oké, a Tekkené január 26., de az majdnem idén van, nem?! – a legújabb része. Az időzítések finoman szólva is megkérdőjelezhetők, de ettől függetlenül a rajongók biztosan nagyon örülnek.

A nagy hármasból számomra mindig is az utóbbi kettő volt igazán fontos, így most úgy döntöttem, hogy fókuszt váltok. Ezúttal a Street Fighter kapta a figyelem nagyját, a Mortal Kombat 1 pedig csak akkor lett pörgetve, ha már be voltam kicsit fásulva. Kész szerencse, hogy a Tekken 8 még csak a kertek alatt van…

Mert hát az az igazság, hogy bele lehet fásulni a sorozatos gyepálásokba. Pláne akkor, ha az ember hajlandó online is teljesíteni, mert akkor van ám minden, ami szemnek és szájnak ingere. Ha valaki azt mondja, hogy nem számít esportnak a püffölde, egy hét online ladder grindra ítélném, pikk-pakk ráébredne, hogy ezt jól benézte. A Street Fighter esetében ezt hatványozottan érzem, hiszen itt a játékmechanizmusok sokkalta kimértebbek, mint a nagy riválisok esetén. Lehet csak az újdonság érzése miatt, de a Street Fighter 6 tesztelése során úgy éreztem, a verekedős játékos rutin csak a jéghegy csúcsának megmászására elég, a teljes tömböt SF-rutinból kellene megoldani. Ami ugye nem volt…

Az egyetlen szépséghibája a tesztnek az, hogy maga a játék nem most jelent meg. Így amivel nem szolgálhatok, az új információ a játékmenet terén. Ezt a szegmenst tehát inkább csak gyorsan véleményezem, a fókuszt pedig a tesztelés ürügyére, az új karakterekre helyezem.

Vannak versus és arcade módok, lehetőségekben gazdag oktatóterem, és néhány tiszteletreméltóan részletes oktatóanyag, ami betekintést enged a verekedős játékok alapjaiba. Újdonság a World Tour, ami lehetővé teszi saját (potenciálisan borzalmasan ronda) harcosunk létrehozását. Lényegében ez a játék legfontosabb módozata, itt ugyanis interakcióba léphetünk más játékosokkal, kihívhatjuk őket harcolni, stb.

A hagyományos verekedős játékmódokkal ellentétben a World Tour inkább egy nyílt világú játékhoz hasonlít. Felfedezhetünk egy várost, szinteket léphetünk, öltöztethetjük karakterünket, új harci stílusokat tanulhatunk a sorozat klasszikus szereplőgárdájától.

De persze itt is a harc áll a főszerepben, méghozzá igencsak jó érzéssel adagolva.  A kezdők számára egyszerűsített „modern” beállítások állnak rendelkezésre a hagyományos hatgombos rendszer mellett: az újabb játékosok és a veteránok egy gombnyomással gyorsabban és következetesebben hajthatnak végre különleges mozdulatokat, az enyhén csökkentett sebzés pedig megfelelő kompromisszum a könnyű használat érdekében.

Ami pedig számomra igazán fontos volt, hogy az online komponensek TÉNYLEG jól működnek, beleértve a szervereket is. Az újratervezett netkód végre tisztára mossa a Street Fighter nevét, ezen a téren ugyanis korábban komoly gondokba lehetett ütközni. Kipróbáltam a matchmakinget egy amerikai ismerősöm ellen is, s meglepően jól futott minden, minimális csúsztatással. Vagyis mondhatom, hogy kompetitív élmény volt a találkozó, ezúttal nincsen szükség snipeolni a megfelelő ellenfelet.

Az ellenfelek megtalálásának, na meg a küzdelmeknek a felgyorsítása gyorsabb, még intenzívebb tanulási ciklust tesz lehetővé, így nem csak a régi motorosok élvezhetik maximálisan a játék adta lehetőségeket. Azon ritka játékok közé tartozik a Street Fighter 6, ahol még szerintem a vesztes is élvezi a kihívást. Persze ezt maga a műfaj is támogatja, hiszen egy-egy meccs simán lepörgethető 5 perc alatt, így nem érezzük azt egy elvesztett bunyó után, hogy elpazaroltuk a fél életünket. (Ugye, League of Legends?!)

Na, de lássuk, hogy mit ad nekünk a Year 1 Ultimate Pass!

Nos, ha teljesen tárgyilagos szeretnék lenni, annyit mondanék, hogy négy karaktert. Papíron ennyi, ami újdonság a Pass-ban, de legalábbis olyan újdonság, aminek tényleges hatása van a játékra. Hiszen emellett speciális skineket is kaphatunk, ám azok nem fognak új támadásokkal felruházni egyetlen karaktert sem.

A négy új bunyós közül egyébként kettő már el is érhető, Rashid még nyáron, A.K.I. pedig most ősszel debütált. Hozzám Rashid játékmenete áll egyébként a legközelebb a teljes Street Fighter 6 rosterből, így az én esetemben nem is volt akkora szívfájdalom, hogy csak most tudtam belekerülni a játék vérkeringésébe. Neki egy nagyon speciális “parkour stílusa” van, a kombói között egy halom szaltó és látványos mozdulat található.

A.K.I. már más tészta. Ha már az új karakter apropójából volt lehetőségünk tesztelni a játékot, elég sok időt töltöttem azzal, hogy kisilabizáljam, mennyire lesz kardinális a hölgy.. A.K.I. olyan, mint F.A.N.G sokkal jobban kivitelezett változata. Szokatlan és egyedi stílusa üde színfolt, méreggel operál, ami ráadásul tényleg számít is.

Amikor először elkezdjük használni, meglehetősen nehéz kitalálni, hogy pontosan hogyan is kellene pilotolni… Számos erős eszköze van, de nem teljesen világos, hogyan kell őket közvetlenül használni, még azután sem, hogy végigfutottuk a próbákat és a játékon belüli karakterkalauzt. Én legalábbis teljesen el voltam veszve.

A.K.I. méregburboréktól kezdve OP hajításokig mindennel rendelkezik, mégis a tanulási folyamat hosszabb, mint mondjuk egy Ryu esetében. A kihívás ebben az esetben viszont komoly flow-élménnyel párosul, technikás karakter, pont mint Rashid. A Capcom jó érzékkel állította össze a DLC csomagot, az eddigi új karakterek közül egyik sem volt faék egyszerűségű.

Jelenleg talán A.K.I. a legtechnikásabb karakter a Street Fighter 6-ban. Ebből kifolyólag nem is tudnám egyből ajánlani egy kezdőnek. S mivel én magam újnak számítok az SF világában, így én sem hiszem, hogy még egy ideig komolyabban nyüstölném őt.

Ennek ellenére kiváló karakter a veteránok számára!

És, hogy egyébként ajánlom-e a játékot? Még így, hogy a Mortal Kombat 1 is a piacon van már, abszolút. A Capcom legendás szériája talán még sosem volt ennyire életrevaló, legyen itt szó online kompetitív püföldéről, vagy érdekes sztori módról. A saját karakter dédelgetése pedig szabályosan zseniális játékelem, ami miatt hosszú ideig visszajár még az ember.