Amikor először megláttam azt a címet, hogy “Master Detective Archives: RAIN CODE” őszintén megmondom, fogalmam sem volt mire számíthatok majd. Egy ennyire “japán” cím gyakorlatilag bármi is lehet. Egyedül a detektív szó segített abban, hogy megfejtsem a műfajt. A rejtélyes, nyomozós kalandjátékok jókat szoktak menni Nintendon, ez tipikusan az a platform, ahol elférnek a dialógusvezérelt sztorik. Valahogy ez védjegyévé vált az évek során a Nintendonak, teljesen mindegy, hogy milyen erős a vas, le merem fogadni, hogy a szövegbuborékos történetmesélés sosem fog eltűnni a platformról. Ha pedig ez nem zavar, jó helyen keresgélsz.

Na jó, még mielőtt mélyebben belemennék, hogy mit is tud a Master Detective Archives, segítek kicsit elhelyezni a térképen. A játékot a Spike Chunsoft fejlesztette, ami egyébként a Danganronpa-sorozatot is jegyzi. Ez a legendás játéksorozat ugyan csak 2011 óta van velünk, de máig már több mint 10 verziója jelent meg. A vizuális novella/kalandjáték határán egyensúlyozó Danganronpa nagy szerelem Japánban, s egyre többen kapnak rá itt, nyugaton is. Ezért is volt nagy durranás, amikor a Spike Chunsoft bejelentette, egy teljesen különálló IP-t dob piacra.

Ha ismered a Donganronpát, nagyon nem fog meglepni a Master Detective Archives játékmenete. Ezúttal sem feltétlenül az akció lesz a történet mozgatórugója, sokkal inkább az érdekes karakterek, na meg a világ fogja elvarázsolni a kíváncsi játékosokat. Ha kedveled a krimit és a csavarosan megírt sztorikat, az MDA: RAIN CODE igazán jó szórakozás lesz.

Ma már sajnos nem divat az olvasás, pedig rettenetesen fontos lenne, hogy az legyen. Nem elég, hogy jót tesz az agyunknak, ha ilyen téren is megdolgoztatjuk, de fejleszti a kommunikációs készséget, bővíti a szókincset, valamint serkenti a kreativitásunkat. S míg ebben az esetben a vizualitás adott, bizony a Master Detectiveben rettenetesen sokat kell olvasni. Ez nem amolyan elrettentés akar lenni, csak egy tény.

A történet szerint Yuma Kokoheadet alakítjuk, aki a játék elején amnéziával ébred. Nem tudja merre van és mit csinál ott, ám az dereng neki, hogy el kell érnie egy vonatot. A vonaton egy csapat magasan képzett detektív fogadja. Yuma elhatározza, hogy ő is detektív lesz, hátha akkor fény derül a saját helyzetére is. Útközben egy halálisten (shinigami) is hősünk mellé szegődik, így már segítségünk is akad a nyomozások során. Az első ügyünk máris a vonaton található, ez lényegében a játék tutorial szekciója.

Maga a nyomozási folyamat jól fel van építve és logikusan zajlik. A bűntett helyszínét alaposan át kell vizsgálni és nyomokat kell gyűjteni. Ezek a nyomok úgynevezett Solution Key (megoldási kulcs) formájában elraktározásra kerülnek az Inventorynkban. Ezeket később felhasználhatjuk a gyanúsítottak csoportjának leszűkítése során. Ha elég információt gyűjtöttünk és úgy érezzük jó irányba halad a megoldás, Shinigami létrehoz egy Mystery Labyrinth nevű képzeletbeli helyet, ami az egész ügyet szimbolizálja. Ezen a labirintuson keresztül kell átverekedjük magunkat, hogy a végén megtaláljuk a tettest.

Az útvesztőben az ügy buktatói csapdák, illetve ellenségek formájában jöhetnek velünk szembe, nekünk pedig úgy kell manővereznünk, hogy ezek ne akasszanak meg minket a megoldási folyamat során. Itt jönnek képbe a Solution Keyk, na meg a saját elképzeléseink és megfigyeléseink.

Igazából a játék ezen részét mind a mai napig nem tudtam értelmezni, ugyanis a “labirintus” a gyakorlatban nem érződik annak. Jól hangzik felvázolva a játékhelyzetet, de a gyakorlatban rettenet egyszerű és nagyon repetitívre sikeredett a Mystery Labyrinth rendszere. A buktatók között csak egyenesen fogunk szaladni, miközben villódznak körülöttünk az effektek. Semmi több.

Az ellenségek adnak némi fűszert ehhez a sótlan ételhez, viszont itt sem lesz túl nehéz dolgunk. A gyanúsítottak különféle vallomás szövegeket fognak felénk “köpködni” amiket nekünk el kell tudnunk kerülni, vagy meg kell tudjunk cáfolni. Cáfolni akkor tudunk, ha megvan a megfelelő Solution Key a felszereléseink között, ekkor pedig szétcsaphatjuk az adott állítást, ezzel sebzést okozva az ellennek.

A valós világ bejárása egyébként szerintem a játék csúcspontja. Egy igazán érdekes, karaktereiben sokszínű városról beszélünk. Játék közben sokszor éreztem úgy magam, mintha egy cyberpunk-noir filmbe ragadtam volna, ami sokat dobott az élményen.

Itt is köthetünk barátságokat, de legalábbis szövetségeket más karakterekkel, mint a Danganronpa-szériában, viszont itt nem éreztem soha annyira erősnek ezt a vonalat. Azok a detektívek, akikkel lepacsiztunk a játékunk során, néha besegítenek a Mystery Labyrinthekben. Ám ahogy mondtam, nélkülük sem egy nagy “was ist das” megoldani az ügyeket.

A Master Detective Archives: RAIN CODE egy furcsa, ám érdekes élményt kínál, sajnos nem hibátlanul. Az elképzelés jó, a Danganronpa-rajongóknak melegen ajánlom, viszont nem vagyok biztos abban, hogy ezzel a játékkal kell kezdeni a visual novel csapásvonalat. Ebben a kategóriában vannak jóval jobb címek is jelenleg a piacon, így a RAIN CODE csak akkor ajánlatos, ha már a legtöbbel játszottál és nem bírsz magaddal. Ha folytatja a szériát a Spike Chunsoft és kijavítják az egyértelmű hibákat, a Master Detective Archives is legendás sorozattá válhat, mert a potenciál megvan benne!

Ezt olvastad már?

Stúdió megfizethető áron? Talán nem lehetetlen – Fifine AmpliGame A6V teszt