Szerencsére azok közé a játékosok közé tartozom, akiknek még volt szerencséjük megélni a LEGO Racers felemelkedését. Mind a mai napig él a fejemben a fülbemászó dallam, ami a menüben fogadta a játékosokat és még mindig érzem magamban az indíttatást arra, hogy belepaszírozzam Rocket Racert az aszfaltba. Ugyan készült második rész, de sajnos az a báj, amivel az első rendelkezett, már nem került bele a csomagba, így szépen lassan elhervadt a LEGO versenyzős virágja és azóta sem virágzott újra.

Ezen szeretett volna változtatni a 2K, akik LEGO 2K Drive címmel pár napja piacra dobták a legújabb versenyzős játékot az építős franchise zászlaja alatt. A gond viszont az a legendás címekkel, hogy akik megtapasztalták őket korábban, akarva akaratlan azt várják vissza. Tökéletesen tisztában voltam azzal, hogy a 2K NEM egy LEGO Racers remake-et készített, így nem lenne fair tőlem, ha ettől függetlenül hasonlót várnék a fejlesztőktől. A kritika, vagy játékteszt éppen ezért nehéz műfaj, mert egyszerre kell objektívnek és szubjektívnek lenni úgy, hogy mindenen felül is inkább az objektív vélemény domboruljon ki.

Összességében tehát tiszta lappal kezdtem fejben, nem tudtam mi fog várni a 2K Drive világában. Szinte azonnal autóba is ülhetünk és megtapasztalhatjuk a gyönyörű grafikát. Így van, szerintem az atmoszféra kiváló, színes-szagos, pont olyan, amit egy LEGO játéktól elvárnánk. A részletesség is kiemelhető, még akkor is, ha építőkockákról beszélünk, az élményt mindenképpen megalapozza a látvány. A játékmenet első benyomása már más irányba terel, ugyanis finoman szólva sem bonyolult a mechanika. (Mily’ meglepő, elvégre elsősorban gyerekeknek készült az egész!)

Minden megtalálható a 2K Drive-ban, ami egy jó kartjátékhoz kell. Kompakt, jól kinéző járművek, power upok, amikkel egész verseny alatt operálhatunk, na meg egy driftmechanika, ami segít nekünk, hogy élesebben vehessünk be kanyarokat, plusz még stílusosan is néz ki.

Sőt, a 2K előrébb lépett, nem is egyszerű Mario Kart-klónt gyártottak, hanem bizony akár még a Forza játékokkal is egy szinten emlegethetjük, ugyanis egy meglehetősen nagy open world szekiót is kapott a LEGO 2K Drive. Bricklandia bejárható, s telis tele van érdekes kihívással, mellékküldetéssel, karakterrel, na meg tájjal. Az épített járgányainkkal minden négyzetcentimétere bejárható a térképnek, ami egy plusz pont.

A történet finoman szólva is klisés, na meg szerintem nem is olyan erős. Gyerekjáték ide, vagy oda, ha egy Crash Team Racing képes volt érdekes és vicces főgonoszt elénk tolni Nitrous Oxide személyében, akkor végül is nem nagy elvárás, hogy 2023-ban Shadow Z is képes legyen valami ilyesmire a LEGO 2K Driveban. Maga a játék hozza a LEGO játékokból és filmekből ismert humort, viszont van az a pont, amikor véleményem szerint ez már annyira sok, hogy elveszi az élét a szórakozásnak. Shadow Z is egy végletekig ironikus főgonosz, aki még el is mondja egy monológjában, hogy sosem látott még minket, így igazából félnivalója sem kéne, hogy legyen, de csak azért, mert ez a játék sztorija, most jól megfenyeget minket, hogy porba fog tiporni. Értem én a viccet, de itt például jó lett volna, ha nem élcelődik a hasonló, klisés sztorikon az író brigád, hanem ténylegesen ad valami motivációt a gonosznak. Valószínűleg a gyerekeknek összességében mindegy ez a fajta mélység, a felnőttek viszont lehet, hogy ettől 10 percnél többet töltenek majd el a képernyő előtt.

Ami miatt az ember LEGO versenyzős játékot szeretne játszani, az valószínűleg nem az atmoszféra első sorban, hanem az autók építése, személyre szabása. Erre bőven van lehetőség a 2K Drive-ban, olyannyira, hogy még a karakterünket is személyre szabhatjuk. Csinálhatunk teljesen neutrális versenyzőket, de ahogy haladunk előre a sztoriban és a mellékszálakban, új, a játék világában létező versenyzők bőrébe is belebújhatunk.

Az építés és alakítgatás véleményem szerint úgy, ahogy van tökéletes. Látszik, hogy nagy figyelmet fektetett erre az aspektusra a fejlesztőcsapat és végül telitalálat is lett a végeredmény. Ám mégsem voltam 100%-osan elégedett. Hogy miért? Igazából azért, mert a harmadik, vagy negyedik kreálmányom után rájöttem, hogy mindez sokkal szórakoztatóbb a valóságban. Állandóan ugrándozni almenüről almenüre, forgatni a kontrollerrel az éptőelemeket, hogy a megfelelő szögben álljanak…macerás és kimerítő. Félreértés ne essék, biztosan lesz, aki úgy fogja érezni, hogy ez a játék csúcspontja és imád órákon át neszelni egy-egy járgánnyal, de sajnos az én játékélményemnek hosszútávon mindez rendesen alá vágott.

Aztán érkezett a felismerés, hogy ahhoz, hogy előrébb jussak és jobb versenygépeket építhessek, XP-re lesz szükségem. Ki gondolta volna, mi? A gond csak az, hogy nem önti a nyakunkba a játék, venni nem lehet és csupán csak grindolható a tapasztalati pont. Kezdődhet is a mókuskerék, na meg a szélmalomharc, addig-addig küzd az ember, míg végre fejlődést érhet el. Voltak korok, amikor ez működött és vannak olyan játékok, amiknél a grind még talán élvezeti faktor is (Monster Hunter, World of Warcraft), ám biztosan nem egy gyermeteg autós cím, ahol a kreativitásnak kellene a legnagyobb határt szabnia.

De talán még ennél is nagyobb szívfájdalom az az alapmechanika, amit stíluselemként képzeltek el a fejlesztők, de összességében teljesen szétbarmolta számomra az élményt. Ez pedig a “shika-shika-shika”, vagy emberi nyelven az állandóan változó jármű dilemmája. A 2K Drive-ban lehetőségünk van hajóval, off-road járművel,versenyautóval, vagy akár repülővel is versenyezni. Ezekhez a lehetőségekhez természetesen el is készíthetjük a saját kreálmányunk. Csúcs, mi?! Nos, az lenne, ha ezeket a járműveket nem kellene egy időben használni. A helyzet ugyanis az, hogy ha letérünk az aszfaltról és “off-road” haladunk tovább, a játék azonnal átépíti a versenyautónkat az off-road járgányunkká. Természetesen ez oda-vissza érvényes, sőt működik a levegőben és a víz esetén hajóval is. Még papíron ezzel sem lenne gond, egészen szórakoztatónak hangzik. Viszont a gyakorlatban rettenetesen idegtépő. Ha csináltunk egy menő versenygépet és csapatni szeretnénk vele az aszfalton, akkor nem engedhetjük meg magunknak, hogy egy centire is kicsússzon az egyik kerék az útról, ugyanis akkor jön a “shika-shika-shika”, s máris off-road masinával megyünk tovább. Ki lehet úgy is akasztani a játékot, hogy állandóan váltogatjuk a versenyfelületet apró mozgásokkal, így egy állandóan változó massza kerül a versenyzőnk feneke alá. Teljesen indokolatlan játékmechanika, ami a tervezőasztalig volt jó ötlet, a gyakorlatba már nem kellett volna átültetni

A LEGO 2K Drive tehát egy felemás anyag lett, amiben szerintem mindenki megtalálhatja az örömöt és az élvezetet, azonban pár fejlesztői malőr és rossz rendezői döntés miatt nem tud kiemelkedőt alkotni.