Annak ellenére, hogy a világ lassan belefullad a műanyag mellett az elektronikai hulladékokba is, szánalmasan rossz az újrahasznosítási arány, pedig a kidobott műszaki cikkekben több értékes nemesfém is található. Az Index utánajárt, hogy mégis mekkora mennyiségben dobáljuk ki, vagy hagyjuk otthon megrohadni az elavult (?) készülékeket, holott azokat jó áron is el lehet passzolni egyes hulladékudvarokban, leginkább az arany-, ezüst- és réztartalmuk miatt.

A kis földönkívüli

Az aranyról tudjuk, hogy az univerzum messz-messzi tájain magukba omló szupernóváktól származik, és mivel a civilizáció teljes történelméhez mérve egy csillag megsemmisülése, majd anyagainak szétszoródása értelmezhetetlen hosszú folyamat, tekintsük úgy, hogy a sárga nemesfémből a hátra lévő életünkben több már nem érkezik a Földre. Csak korlátozott mennyiségben van jelen, és szinte mindet kibányásztuk, mióta felismertük az értékeit, pedig az igazi aranykor csak azután érkezett el, hogy kiderült: a földönkívüli kis drágaság nem csak ékszerekben mutatós, hanem jó szolgálatot tesz mindenféle műszaki cikkekben is.

Ahol van nyomtatott áramkör, ott arany is van

Mivel a PC-k, laptopok, okos- és butatelefonok, kamerák, illetve egyéb elektronikai eszközök nyomtatott áramköröket tartalmaznak, azok gyakorlatilag mindegyikében van valamennyi arany, hiszen kis erősségű áram vezetésére gyakorlatilag nincs nála alkalmasabb eszköz. Ez leginkább azért igaz rá, mert – a még nála is jobb vezető ezüsttel ellentétben – nem korrodálódik, így minimálisra csökkenti az áramkör megszakadásának esélyét.

Baromi drága, mégis kidobjuk

Érdekes adat, hogy a valaha a világon eldobott e-hulladékok értéke mára meghaladja a 60 milliárd dollárt (20.700 milliárd forintot), ami leginkább a kütyük nemesfémtartalmának köszönhető. Közben persze olyan mérgező borzalmak is vannak bennük, mint a higany, az arzén, az ólom, vagy például a berillium és a kadmium,

találni bennük rezet, aranyat, ezüstöt is.

Mielőtt csavarhúzóval esnél neki a padláson több generáció alatt felhalmozott eszközöknek, szólunk, hogy nagyon nem egyszerű visszanyerni belőlük az értékes anyagokat. De éppen erre jöttek létre a többnyire virágzó elektronikai hulladékudvarok, amelyek olyan szemmel is kereskednek a feleslegessé vált és náluk leadott eszközökkel, hogy azokban mekkora a nemesfémtartalom.

Forrás: Archimedes Channel

Elég jól ki is lehet átlagolni, hogy egy tonna (kb. 10 ezer darab) butatelefonból vagy ugyanekkora tömegű (kb. 7 ezer darab) okostelefonból valamivel több mint 300 gramm aranyat lehet visszanyerni.

Ennek jelenlegi értéke úgy 7.000.000 forint.

Nagyjából ugyanekkora értéket képvisel a nemesfém miatt 400 darab laptop, vagy 1000 darab PC-alaplap is, és minél régebbi egy eszköz, annál több aranyat tartalmazhat (egy 15-20 éves PC, vagy telefon 3-4-szer annyit, mint mai társaik), hiszen a méretek csökkenésével és a technológiai fejlődésével ebből a nemesfémből is egyre kevesebb kell. Nem véletlen, hogy a korrektebben eljáró elektronikai hulladékudvarok bizonyos eszközökért cserébe olykor nem csak az ingyenes átvételt garantálják, hanem fizetnek is értük. Az árfolyamok manapság kb. így alakulnak:

• laptopok egyben (akku nélkül): 230 Ft/kg
• mobiltelefonok (hátlap és akkumulátor nélkül, típustól függően) 1000–2500 Ft/kg
• laptopok alaplapjai: 3250 Ft/kg
• mobiltelefonok alaplapjai (kijelző és akku nélkül): 5500 Ft/kg
• RAM: 10.000 Ft/kg
• ALU-kupakos, kerámiaalapú processzorok: 14.000 Ft/kg
• kerámiaalapú, aranyozott kupakos processzorok: 25.000 Ft/kg
• kerámiaalapú, aranylapkás processzorok (CPU): 30.000 Ft/kg

Horrorisztikus számok, főleg annak ismeretében, hogy a nagy érték ellenére a világ úgy 60 millió tonna elektronikai hulladékot termel, minden egyes évben – nagyrészt azért, mert úgy cseréljük a cuccainkat kétévente, mintha nem lenne holnap. Mondjuk ezzel a tempóval nincs is, de ez majd egy következő cikkre tartozik – itt inkább nézzük meg, hogy az európai országok hogyan járulnak hozzá ehhez az esztelenséghez.

Az Index cikke emlékeztet: a felmérések szerint az unió minden egyes háztartásában átlagosan 74 elektronikai eszköz van, a kábelektől a telefonokon és távirányítókon át a headsetekig. Ebből a 74-ből az egy háztartásban élők 17-et egyáltalán nem használnak, aztán egyszer csak a szemétben landolnak. Magyarország az egyik legkisebb állam az unióban, mégis: csak nálunk évi 140 ezer tonna e-hulladék keletkezik. És ezekben jócskán van arany.

Mivel otthoni körülmények között és a szakértelem teljes hiányában az emberek nem képesek kinyerni a nemesfémeket az eszközeikből (hisz’ királyvíz, vagy hidrogén-peroxid kell hozzá, és ezek egyikével se szórakozz otthon!), meg egyenként amúgy is elenyésző mennyiségekről van szó, senki sem cicózik, csak egyszerűen kidobja őket. Pedig tonnaszámban gondolkodva tényleg aranyat érnek. Jó hír, hogy a világ 20 százalékos arányához képest az élen járó Európai Unióban már minden második műszaki cikket újrahasznosítanak, de most már ennél is illene jóval hatékonyabbnak lenni, ha nem akarunk belefulladni a saját e-mocskunkba.

Meg ebbe IS:

Te is ismered – 5 éve ez a cég termeli a legtöbb műanyaghulladékot