Kevés nagyobb kihívást jelentő játékfilmforgatás van annál, amikor a film egy részét, vagy egészét vízben, sőt, víz alatt kell felvenni. Legyen szó természetes, nyílt vízről, vagy medencéről, a mutatvány tele van nehézséggel és gyakran veszélyes, ahogy azt
Hollywood egyik legmeghökkentőbb tragédiája is mutatja.
A legismertebb vizes forgatási baleset a veterán színész Vic Morrow, valamint két gyerek, a hatéves Renee Shin-Yi Chen és a hétéves Myca Dinh Le halálát okozta, 1982-ben. A Twilight Zone forgatása épp’ egy nagy stúdióban zajlott: Morrow a két kicsit a vízben derékig gázolva próbálta menekíteni a jelenetben, amiben (beltéren!) egy UH-1B típusú katonai helikoptert is reptettek. Egy valószínűleg váratlan robbanás kibillentette a gépet, aminek rotorjai zuhanás közben agyoncsapták a víz miatt menekülni képtelen színészt és a gyerekeket. Csak erős idegzetűeknek, 18 év felett:
A ’80-as évek, sőt, a tragikus nap óta nagyon sok minden megváltozott, és szerencsére nem csak a biztonsági előírások, hanem a technológia szintjén is. Ma már elképzelhetetlen lenne, hogy szereplőket ekkora veszélynek tegyenek ki, és a modern megoldások miatt még látványosabbak is lettek a vizes jelenetek, mint a 20-30 évvel ezelőtti mozikban. Persze ettől még vannak merész megoldások, ha
a., nincs pénz digitális trükkökre
b., és/vagy a hitelesség érdekében kockáztatnak a filmesek.
Amikor Kevin Costner éppen azon volt, hogy előkészítse minden idők legmonumentálisabb vizes utópiáját, Steven Spielberg közölte vele: semmiképpen ne forgasson nyílt vízen, mert abból csak a baj lesz. Nem hitt neki, és lett. A viharban elsodródott és megrongálódott díszletek, az időjárás szeszélyessége, az instabil járművek mind borsot törtek a készítők orra alá, ami miatt a Waterworld a korszak egyik legdrágább alkotása, majd bukása lett. Utólag elnézve, a vízi Mad Max akkor is menthetetlen lett volna, ha minden rendben megy a forgatáson: a forgatókönyvvel nagyobb gondok voltak, mint az időjárással.
Az Open Water című független horrornak ezzel szemben direkt jót tett a természetes helyszín: a szereplők arcáról üvöltő félelem teljesen valódi, amikor cápák ússzák körbe őket, hiszen a forgatáson tényleg odacsalták a ragadozókat, amik végig a színészek közelében úszkáltak – védőháló nélkül. Persze jól beetetett, ezért elvileg veszélytelen állatokról volt szó, de ettől még kevesen vállalták volna a melót, és bárki bármit mond, szerintünk kisebb csoda, hogy senkinek sem esett baja. Egyébként, ha nem láttad, kötelező darab. Senki nem csinált hatásosabb cápás horrort. Ráadásul true story.
A vizes forgatások technológiai megoldásait James Cameron háromszor is magasabb szintre emelte az elmúlt három évtizedben. Az 1989-es A mélység titka (The Abyss) készítése során klausztrofób körülmények között áztatta hetekig a színészeit, de a vele operatőrként dolgozó öccsét sem kímélte. A tesónak – egy összeveszés után – vízihullát kellett alakítania az azóta ikonikussá vált jelenetben, amikor a szájából ki, majd az arcán végigszalad egy rák. Tényleg víz alatt vették fel, élő, igazi ízeltlábúval, és James 3-4-szer is megismételtette a jelenetet, hogy betartson a renitens rokonnak. Mike Cameron egyébként nem protekcióval került a filmbe, hiszen a mélytengeri távirányítású drónkamera feltalálóját tisztelhetjük benne. A munkája nélkülözhetetlen volt a filmhez.
A Titanic forgatásához szintén Mike alkotott speciális kameraburkolatot, hogy elkészülhessenek az eredeti roncsnál forgatott jó minőségű felvételek. Az Oscar- és bevételrekorder mozi szintén megújította a vizes forgatásokat, hiszen drabális, robotokkal mozgatható díszleteket építettek hozzá, és bár sokkal rizikósabb lett volna a színészek, illetve a statiszták alatt léket ütni egy igazi hajón, a munka így sem volt veszélytelen – főleg a tömegjelenetek felvétele során. Ez a mozi a kamerás innovációk és a drága díszletek ellenére már sokkal nagyobb mértékben hagyatkozott digitális utómunkákra, mint a nagy előd The Abyss, hiszen – bár volt ilyen terv – az egész Titanicot nem építhették újra, még ha egyes részleteit valósághűen is modellezték. Amikor a teljes hajótest látható (például úgy, hogy szeli a habokat), maga a Titanic és a körülötte látható óceán is CGI-varázs, és a snitthez gyakorlatilag egyetlen csepp víz sem kellett.
A fél világot lenyűgöző Avatar 2 forgatása nem csak hosszú, hanem rendkívül nedves is volt, hiszen a minél nagyobb hitelesség érdekében tényleg mélyvízbe dobták a szereplőket. A Pandora tengereiben játszódó film elkészítéséhez egy 37x19x9 méteres, közel egymillió literes medencét használtak. Az Imax 3D kamerákkal felvett jelenetekhez apró műanyag labdákkal borították be a vízfelszínt, hogy az ne tükröződjön, míg a színészek még alámerülve is motion capture videókhoz szükséges arckamera szettet és speciális kezeslábast hordtak.
Kate Winslet-nek egyszer hét percig kellett visszatartania a lélegzetét (jó kondiban van, úgyhogy ment neki), ami hiába bravúros, a New York Times azért kérdőre vonta a rendezőt, hogy a feladat nem volt-e túl kegyetlen. Erre annyit felelt,
„ha westernt forgatunk, akkor meg lovagolnia kellett volna”.
A vízalatti felvételek elkészítésének van kíméletesebb módja annál, amit James Cameron választott, és a megoldást az Avatarhoz is tesztelték, de elvették, mondván nem elég hiteles. Hogy mennyire igazuk volt, azt az Aquaman igazolta, ahol egyszerre kellett megoldani, hogy érvényesüljenek a fizika szabályai (korlátozott mozgás, lebegő haj, súlytalanság, stb.), de közben beszéljenek is egymással a karakterek – ergo víz alá sem meríthetik őket. A forgatáson végül derékmagasságban csatlakozó robotkarokkal és kábelekkel reptették ide-oda a színészeket a csontszáraz díszletek között, majd a víz alatti hatásokat digitális utómunkával oldották meg. Jól nézett ki, de minden volt, csak hiteles nem.
Ha valami nagyon realisztikusat, például olyan vizes környezetet kell felvenni, amit sokan láttak életükben (lsd. tengerpart), akkor a színészek sem ússzák meg szárazon, sőt, csupán medencés forgatással se, mert a végeredmény nem lesz hatásos. Az utóbbi évek egyik legismertebb vegyes megoldással készült alkotása, amikor természetes környezetben és víztartályban is forgattak, aztán digitális utómunkával mosták össze a felvételeket, A zátony volt.
Egy rosszul egymásba fűzött mesterséges és valós helyszín anomáliáról még a bikinis Blake Lively sem tudja elterelni a figyelmet, ezért komolyan kellett venni az utómunkát. Laikusként azt gondolnánk, hogy a The Shallows legnagyobb kihívása a kékes medence és a zöld óceán színeinek összemosása volt. Pedig nem. Mert a víz, a homok, a növényzet, a sziklák színei megfelelő előkészítéssel és világítással, majd utólagos színeléssel elég jól egybe dolgozhatók. De van valami, amihez képtelenség lenne hozzányúlni, ha természetes körülmények között rögzítenék a jelenetet, és ez a víz zavarossága.
Simon Christidis, A zátony vízalatti operatőre az Insider kérdésére közölte: a tartály vizének színét remekül lehet igazítani az óceán színéhez, de a láthatóságot semmiképp. Azt, hogy az egész ne úgy nézzen ki, mintha egy uszodai pancsolóban szabadult volna el a pokol, úgy lehet elérni, hogy a letisztult medencevízre utólag rákeverik a digitális szűrőket, ezzel hitelesebbé, természetesebbé varázsolják a jelenetet, hogy úgy nézzen ki, mintha az események valódi helyszínen történnének. Ezt a folyamatot ma már olyan hatásosan oldják meg, hogy mezei nézőként képtelenség megkülönböztetni egymástól a természetes és stúdiófelvételeket.
2024.02.03. - Bizonyára te is gyakran használod a Google keresőt, hogy megtaláld a legmegfelelőbb oldalakat.…
2024.02.03. - Nos, talán már hallottál arról, hogy a Palworld rajongók nem voltak elégedettek azzal,…
2024.02.03. - Azt már számtalan kutatás bizonyította, hogy bizony a videojátékoknak van hatása az elménkre,…
Bódi Dániel 2023. 08. 02. - A filmkészítők élete sem játék és mese, főleg akkor…
Gábor János 2022.12.29. - A világháló messze legszórakoztatóbb tartalmai közé tartoznak a hülye kérdések, amelyek…
Gábor János 2023.07.04. - Nem sok kétséget hagy a Bulimia Project kutatásának eredménye arról, hogy…