Egy újságíró arra szólította fel a követőseregét, hogy J.K. Rowling személye miatt ne vegyék meg a Hogwarts Legacy-t.

Amikor elfogynak az érvek, amikor valaki már sehogyan sem képes szavakkal alátámasztani, megerősíteni az igazát, esetleg megcáfolni a másik fél állításait, na akkor jönnek képbe a drasztikusabb eszközök.

Egyik oldalon ilyen lehet a fizikai erőszak, amikor az észérveket felvonultató vita helyett az ököl dönti el az egyik-másik igazát, míg a másik oldalon akár az egzisztenciális megsemmisítés, az elhallgattatás, vagy a személyeskedések útján történő nevetségessé tétel gazdagíthatja a szélsőségekbe hajló repertoárt. A lényeg viszont egy és ugyanaz: a másik ember totális ellehetetlenítése.

J.K. Rowlingot az identitásharcos fanatikusok egy ideje pontosan ezekkel a módszerekkel támadják, hol halálosan megfenyegetik, hol pedig azt forszírozzák, hogy a neve egyszerűen kerüljön le a sokak gyerekkorát meghatározó Harry Potter könyvek borítójáról. Mondjuk volt egy vicces eset is, amikor a „valódi” kviddics hívői (akik egy partvissal a lábuk között rohangásznak gurkóval és kvaffal a hónuk alatt) azt találták ki, hogy inkább átnevezik a sportot, amit az írónő talált ki, ezzel tiltakozva a feminista Rowling és véleménye ellen,

ahelyett mondjuk, hogy egyszerűen abbahagynák azt.

Aztán a napokban jött a GameSpot újságírója, Jessie Earl, aki egyenesen bojkottra szólította fel a Twitteres követőit és olvasóit a hamarosan megjelenő Hogwarts Legacy ellen. Jessie szerint ugyanis roppant káros volna, ha azok a játékosok is megvennék a Portkey Games varázslóvilágban játszódó alkotását, akik egyébként nem értenek egyet Rowling vélelmezett transzellenes véleményével.

Az nyilvánvaló tény, hogy Rowling bizonyosan kap valamennyi jogdíjat a programért, de a fejlesztők korábban már egyértelműsítették, hogy az írónő semmilyen szerepet nem vállalt a fejlesztésben, sőt, még transznemű karaktert is létre lehet benne hozni. Ergo mindösszesen anyagi ellehetetlenítésről van szó, ami nyomán a fanatikus újságíró nemcsak az írónő anyagi megsemmisítésére szólított fel, hanem közvetlenül a játékot készítő fejlesztők megkárosítására is.

Jessie felszólítására Rowling is választolt, aki megjegyezte, hogy az igazi ellenzői nem tartanának a polcukon egyetlen Harry Potter kötetet és filmet – ellenben az újságíróval, ha mégis, akkor rövid úton megszabadulnának tőlük, azaz elégetnék azokat. Ezután természetesen teljesen elszabadultak az indulatok, volt, aki egyetértett Jessievel, de rengetegen akadtak, akik Rowling mellett álltak ki.

A legmeredekebb viszont csak ezután jött: az újságíró már azzal is előhozakodott, hogy Rowling nemcsak transzellenes, hanem antiszemita is, aki a varázslóvilág koboldjait a zsidókról mintázta. És mivel szerinte a játékokban az előzetesek alapján nem pozitív szereplőkként lesznek jelen, úgy gondolja, hogy ez egy rejtett, de egyértelmű zsidóellenes megnyilvánulás, úgy pedig egy újabb ok a bojkottra.

Az ilyen helyzetekkel azért is nagyon nehéz mit kezdeni, mert valahol Jessienek is igaza van. Ha valamivel, valamilyen termékkel, annak előállításával nem értünk egyet, akkor a tiltakozásnak az egyik legjobb formája lehet, ha egyszerűen nem vesszük meg. Például, ha nem tetszik, hogy a Coca-Cola műanyaggal szennyezi szét a világunkat, vagy hogy kizsákmányolja a fejlődő országokban felhúzott gyárainak dolgozóit, akkor ne vegyünk Cocát.

Ha ugyanis ezekre a termékekre költjük a pénzünket, azzal tulajdonképpen közvetlenül támogatjuk az összes káros tevékenységet. Valami hasonló gondolatmenet alapján jöhetett a Hogwarts Legacy bojkottjának ötlete is: ha valaki mélységesen utálja Rowlingot, akkor ne vásároljon olyan terméket, mellyel közvetetten vagy közvetlenül őt támogatja.

A játék esete azonban más. Itt egy olyan szellemi termékről van szó, amely nemhogy nem árt senkinek, de nagyon sokan pont ebben találják meg a megnyugvást, a kiutat a valóságból. Egy olyan azonosulási pont, amely sokunk gyerekkorának alapját jelentette – mint ahogy Jessie-nek is, aki láthatólag nem szenvedett súlyos traumát a hét kötetnyi varázslósztori elolvasásától. Nem lett belőle sem transzfób, sem pedig zsidógyűlölő, mint ahogy belőlem és vélhetőleg a rajongók 99,9 százalékából sem.

Másrészt a bojkott egy másik problémára is felhívja a figyelmet. Sokan egyszerűen nem tudják elválasztani a szellemi művet az alkotó személyétől. Mintha az írónő minden egyes alkotása, kezdve a Legendás állatoktól a Kviddics évszázadáig egy politikai vagy identitásbeli megnyilvánulása lenne. Erről nyilvánvalóan szó sincsen, és valójában sosem volt.

A Harry Potter nem egy Mein Kampf, és nem is kellene úgy viselkedni, mintha az volna.

Arról már nem is beszélve, hogy a Hogwarts Legacy-t több száz fejlesztő évek kemény munkájával próbálja olyan varázslatossá, annyira befogadóvá tenni, amennyire csak lehetséges. Jessie bojkottja ellenük is egy uszítás, akiknek egyébként semmi dolguk nincs Rowling transzfóbnak bélyegzett megnyilvánulásaival. Persze más nemi szervével mindig sokkal könnyebb a csalán közébe csapni, ezt a balhét meg vigyék már el a fejlesztők a hátukon.

A Hogwarts Legacy február 10-én jelenik meg PS5-re, Xbox Seriesre és PC-re, a régebbi gépekre pedig kisebb késéssel április 4-én fog debütálni.

Ezt is érdemes elolvasnod:

Egy év után gyermekpornográfia miatt vádat emeltek iRon Channel ellen

 

Kiemelt cikkek

×