Az univerzum tele van rejtéllyel és egy csomó olyan fantasztikummal, melyeket jelenleg még csak elképzelni sem tudunk. Ezt az ismeretlent hivatott egy kicsit jobban feltérképezni a nagyon messzire, úgy pedig nagyon régre, szinte az ősidőkbe ellátó James Webb teleszkóp, ami már most számtalan hihetetlen felfedezést tárt az emberiség elé.

Viszont még érdekesebb a tény, hogy nemcsak a minket körülvevő univerzum, de sok esetben még a saját naprendszerünk is egy nagy talán, ami több titkot tartogat, mint amennyit jelenleg tudunk róla. A James Webb űrteleszkóp például pont a napokban szolgált egészen érdekes megfigyelésekkel és fotókkal a Szaturnusz Földszerű holdjáról, a Titánról, melyen eddig sosem látott felhőzetet örökített meg. De hasonló cipőben jár a Holdunk is, amelyet az Artemis-program keretében próbálnak meg a NASA szakemberei alaposabban feltérképezni.

Ha pedig történelmi Hold-misszió, akkor itt van két fantasztikus érdekesség, amit egészen biztosan nem tud az átlagember!

1. A Föld és a Hold közé be lehetne préselni a Naprendszer összes planétáját.

Bizony! Kevesen tudják, de a bolygónk és az egyetlen holdunk között olyan óriási a távolság, amelybe egymás mellé pakolgatva akár beleférne mind a hét égitest. Ezt alapvetően könnyű ellenőrizni, hiszen csak össze kell hozzá adogatni a planéták átmérőjét, majd összehasonlítani a Föld-Hold távolsággal.

Ez persze a gyakorlatban sokkal trükkösebb, hiszen a Hold az ellipszis pályája miatt sosincs ugyanolyan messze a Földtől, sőt, a bolygók a keringésük miatt nem tökéletes gömb alakúak, hanem egy picit nyomottabbak annál. A Hold legközelebbi pontján (amit perigeumnak nevezünk) valamivel kevesebb, mint 357.000 kilométerre helyezkedik az anyabolygótól, míg az apogeumban, amikor a Hold a legtávolabb portyázik tőlünk 406.000 km-t mérhetünk.

Ezekből a számokból azonban még le kell vonnunk a Föld és a Hold sugarát, ami összesen kb. 8100 km. Így az jön ki, hogy az apogeumban az égitestek közötti távolság  398.000 km. Ha a NASA hivatalos és átlagos számaival kalkulálunk, akkor

• a Merkúr 4879 km
• a Vénusz 12.104 km
• a Mars 6771 km
• a Jupiter 139.822 km
• a Szaturnusz 116.464 km
• az Uránusz 50.724 km
• és a Neptunusz 49.244 km átlagos átmérőjű.

Ez azt jelenti, hogy a Naprendszer bolygói egymás mellett nagyjából 380.008 kilométeres területen terpeszkednének, ha pontosan egymás mellé raknánk őket. Azaz tökéletesen elférnének a Föld és a Hold között, feltéve, ha azok a legtávolabb tartózkodnak egymástól. Sőt, ekkor egy kicsit még szellősen is.

2. Így néznének ki a Naprendszer bolygói, ha kicserélnénk őket a Holdra.

Nem kell olyan erősan hunyorítani a fenti képre, hogy az arányokból lássuk, simán, bármelyik bolygóra lecserélhetnénk a szeretett és hűséges Holdunkat, és még úgy is irtó messze volnánk tőlük. Legalábbis a matek szintjén, a valóságban azonban hiába lenne részünk gyönyörű látványban, olyan hatással volnának ránk, ami nem kifejezetten nevezhető egészségesnek.

No de, kezdjük a látvánnyal, amit megcsodálhatunk egy éjszakai,

illetve egy nappali videóban is:

A szemfülesek kiszúrhatták, hogy a videókból hiányzik az egyik bolygó, a Merkúr, ennek viszont csupán az az oka, hogy alig nagyobb szegény, mint a Hold. Ugyanakkor kétségtelen, hogy a többi pompázatos látványt nyújtana – én legalábbis egészen biztosan minden este az eget kémlelném, bármelyik is jönne éppen fel.

A bibi csak az, hogy erre semmiképpen sem lenne lehetőségem, ugyanis súlyos következményekkel járna, ha bármelyik is ilyen közelségbe kerülne hozzánk. Ha a Jupiter, a Szaturnusz, az Uránusz vagy a Neptunusz hirtelen megjelenne a Hold helyén, maga a Föld is az adott bolygó egyik holdjává válna.

Azt persze nehéz pontosan megjósolni, hogy mi történne, de a szakemberek szerint, ha például a Jupiter körüli pályára állnánk, akkor teljesen megváltoznának a földi viszonyok. Az árapályokról szinte nem is érdemes beszélni, ahogyan a felszíni kőzetek drasztikus átalakulásáról sem az irtózatos gravitációs vonzás miatt – amiben a bolygó többi holdja is a segítségére lenne.

Ezeknél sokkal keményebb lenne nyomás, ami miatt a Földön sosem látott vulkanikus tevékenység jönne létre. Akkora méghozzá, hogy a mélyről előtörő láva egyenesen az űrbe lövellne ki. Ebből már nem nehéz kitalálni, hogy az emberi, de inkább úgy minden földi élet pillanatok alatt válna a Jupiter áldozatává.

A Szaturnusznál mindezeken túl más problémánk is akadna, mégpedig az, hogy a Dione nevezetű holdja nagyjából olyan távolságra van tőle, mint a mi holdunk, ami azt jelentené, hogy összeütköznénk vele. Szóval szépek lennének, de halálosak is. Jobb nekünk a Holddal.

via – NASA, Slate, Universe Today, Business Insider

Ezt is érdemes lesz elolvasnod:

Horrorhalál – Így nyiffannánk ki a Naprendszer többi bolygóján