Én aztán tényleg gyűlölöm a „régen minden jobb vót” közhelyet puffogtatni, de basszus, a játékipar mintha gyártósoron erőlködné ki magából azokat a gyászos portékákat, amiktől rögtön visszasírjuk a 20 évvel ezelőtti állapotokat.

Ne érts félre, régen sem volt minden fenékig tejfel, de a játékfejlesztés mostanra teljesen átvette a nagyipari gyártás összes rákfenéjét. Gondolok itt a félkészen megjelent játékokra, az alapvető koncepciót és egyediséget abszolút nélkülöző tömegszarokra, a huszonhatodik bőrt lehúzó folytatásokra, na meg irdatlan sok minden mellett még a lehúzós DLC-s, mikrotranzakciós, játékon belüli vásárlós megoldásokra.

Aztán itt vannak nekünk az olyan tök fölösleges, a létezésüket megindokolni képtelen remakek tucatjai, pont mint amilyen a frissen megjelent Saints Row. A 2022-es remake mondjuk kicsit többet várattatott magára, mint a The Last of Us Part I, hiszen az első és eredeti Saints még 2006-ban látta meg a napvilágot, bár Joel és Ellie megismételt kalandjának mégis több a létjogosultsága, mint ennek a játéknak csúfolt tákolmánynak.

Pedig nagyon is van potenciál az eredetileg GTA-klónként indult, majd szépen lassan magára találó Saints-sorozatban, ami kétség kívül a harmadik és a negyedik etapjával volt a csúcson. Igény pedig egy újrázásra is lehetett volna, tekintve, hogy az új Grand Theft Auto csak évek múlva fogja kielégíteni a játékosok mindenféle igényét – vagy nem. Ez viszont annyira nem sikerült, hogy érthetetlen módon

még a 2006-os eredeti is egy sokkal, de tényleg sokkal jobb és koherensebb játék, mint a 2022-es botrányos izé.

És itt nemcsak a bugokról van szó, hanem úgy a teljes egészről. A 16 éves Saints Row ugyanis működik, az összes hibájával együtt egy máig élvezhető program. Az új Saints viszont egy gigászi katyvasz, aminek jelenlegi állapotában egyszerűen nem lett volna szabad megjelennie. Egészen érthetetlen, hogy a kiadó minderre hogyan bólinthatott rá a máig friss emlékként élő Cyberpunk 2077 árnyékában.

Az új játék fizikája botrányos, a ragdoll-effekt meg akkora „krindzs„, hogy már fáj. Az emberek pattognak össze-vissza, ha például beleállunk egy letört tűzcsapból kilövellő vízsugárba, egyszerűen és magatehetetlenül a levegőbe ájul a karakterünk – bár ez a legkevesebb probléma vele, hidd el. Ha például egy jól irányzott sallerral valakit kómába versz, van, hogy több száz métert is perdül, de olyan is elő-előfordul, hogy némi ólommal kitömött NPC csak rángatózva kilométeres halált hal.

Mesterséges intelligencia? Na ne viccelj! Még komikusabb, hogy az animációk ugyancsak jobbak a 16. évét taposó eredetiben. Persze maga a grafikai megjelenés valamelyest jobb, részletesebb a táj, az autók több helyütt sérülnek, illetve a fények is jobban működnek a remake-ben, mindezek viszont csak azt bizonyítják élesen, hogy nem minden a külcsín. Bár az is igaz, hogy 2022-es mércével ezen a ponton is masszívan elvérezne.

De ne csak siránkozzak itt össze meg vissza, bizonyítékot is hoztam, amit szokásos módon az ElAnalistaDeBits szállított. Tessék-lássék, ezért kérnek most 24,000 forintot:

De nevess is egy kicsit, nézd meg Leslie Nielsent a Detroit: Become Humanban:

Csupasz pisztoly X Detroit: Become Human – Leslie Nielsen szétcsap az androidok között