2500 éves várost fedeztek fel LIDAR-technológiával az őserdő közepén

2024.01.22. – Az amazóniai esőerdő máig megannyi titkot rejt, melyek felfedezésében a modern technológia jelentheti az igazi áttörést. A dél-amerikai kontinens jelentős részét benövő erdőség feltérképezése különösen nehéz feladat: az expedíciók különösen veszélyesek – az emberre, úgy a számunkra teljesen ismeretlen növény- és állatvilág számára is.

A francia Nemzeti Tudományos Kutatási Központ (CNRS) kutatócsoportja azonban egy remek módszert eszelt ki, ami LIDAR, azaz a legmodernebb lézeres térképezési technológia segítségével állt neki a buja erdőség feltárásának. De nem csak úgy, találomra: több mint két évtizeddel ezelőtt Stéphen Rostain, a CNRS régésze ősi városok feltételezett maradványaira bukkant Ecuadorban, az Andok keleti lábánál fekvő Upano-völgyben, amit most a LIDAR-technológia segítségével képesek voltak feltárni.

Amazóniában korábban soha nem dokumentált méretű ősi urbanizmusra bukkantak

Az amazóniai esőerdő

A kutatók az esőerdő lombkoronája fölött haladva korábban elképzelhetetlen részletességben térképezték fel a hozzávetőlegesen 2500 éves, városrendszert, amely „több mint 6000 antropogén, téglalap alakú, gyalogutakkal és utakkal összekötött, tágas mezőgazdasági tájakkal és folyóvizekkel körülvett, téglalap alakú, földből épített platformból és térszerkezetből” áll, melyek nagyjából 300 négyzetkilométeres területet fednek le. Legalább 15 különböző méretű települést azonosítottak az építmények csoportjai alapján, melyek legjelentősebb elemei a városi központok, „plázák”, valamint a a környező hátországot összekötő kiterjedt és összetett regionális léptékű úthálózat.

Az építmények, utak és további romok vizsgálata alapján a kutatók úgy vélik, hogy ezt az infrastruktúrát időszámításunk előtt 500 körül és i.sz. 300-600 között építhették és lakhatták.

Bár a lakosságszámot ilyen időtávlatból nehezen lehet megállapítani de a feltételezések szerint több tízezer őslakos, többnyire a Kilamope és a későbbi Upano kultúrához tartozó közösségek élhettek a területen. Az ilyen kiterjedt korai fejlődés a felső-amazóniai régióban hasonlít a Közép-Amerikában található hasonló maja városi rendszerekhez, ugyanakkor ez az eredetileg 2500 éves társadalom a legkorábbi és legnagyobb, alacsony sűrűségű agrárurbanizmust jelenti, amelyet eddig az Amazonas vidékén dokumentáltak.

„Egy ilyen felfedezés újabb szemléletes példája annak, hogy alábecsülik Amazónia kettős örökségét: környezeti, de egyben kulturális, és ezért őslakos örökségét is… Úgy véljük, hogy alapvető fontosságú az amazóniai világról alkotott előfeltevéseink alapos felülvizsgálata, és ennek során az összefüggések és fogalmak újraértelmezése egy befogadó és részvételi tudomány szükséges fényében.” – írja Stéphen Rostain és csapata a Science-en publikált tanulmányában.

Bódi Dániel