A világ 3 legendás zsenije, akik egy hajszál híján mindent is megváltoztattak

2022. 10. 17. – Megmentették nekünk a világot, még azelőtt, hogy tönkretettük volna. Mégsem kértünk belőlük. Az alábbi három meg nem értett zseniből kettő úgy-ahogy sikeres volt az életben, míg egy, köztük is a legnagyobb lángelme, nyomorban hunyt el.

Előbb volt elektromos autónk, mint motoros repülőgépünk, hamarabb megtanulhattuk volna, hogy mibe kell akkumulátort rakni ahelyett, amibe most erőltetjük bele, és a közlekedés már több mint száz éve nettó zéró légszennyezéssel járna, ha rájuk hallgatunk.

Forognak a sírjukban, és jogosan mosnának be egyet mindannyiunknak, ha még élnének. Három világhírű világmegváltó, akikre nem hallgattunk, de egy űrrakétákkal hülyéskedő netmilliárdosra bezzeg igen. Íme:

Sir Clive Marles Sinclair (1940-2021)

Kezdjük a gamer világot forradalmasító brit lovaggal! Sir Sinclair a Commodore 64-et megelőző (és annál jelentősen olcsóbb, sokoldalúbb) ZX Spectrum személyi számítógép megalkotója.

Neki köszönhetjük egyébként az okostelefon elődjének is nevezhető, tényleg hordozható zsebtévét, hiszen a Panasonic kevésbé bevált eszköze után nem sokkal, 1977-ben megalkotta az MTV-1-et, ami a mai kütyükhöz hasonló módon már folyamatos, helytől független szórakoztatást kínált.

 

Pontosan nem tudjuk, hogy mit csinált rosszabbul, mint Elon Musk, de már a maga korában alkotott teljesen logikus elektromos járművet, csakhogy a PayPal milliárdossal szemben ő anyagi kudarcot vallott. 1985-ös egyszemélyes, háromkerekű e-mopedautója, a Sinclair C5 12 V-os akkumulátorról működve tett meg 32 kilométert egy feltöltéssel. Kis lépés az EV-knek, túl nagy lépés a vállalkozónak: belebukott a projektbe, PEDIG az eladatlan C5-ösök máig gyűjtői darabnak számítanak, és sokan fogtak bele a módosításukba.

Készült belőle olyan változat, ami az eredeti 24 km/h-s sebesség tízszeresére, 240 km/h-ra volt képes!

Az akkumulátorral együtt mindössze 45 kilogramm öntömegű jármű világmegváltó ötlet volt, de ezt baromi kevesen ismerték fel, amikor piacra került.

Ma bezzeg a fél világ elektromos robogókkal, kerékpárokkal, rollerekkel és egyéb EV-kkel rohangál városi környezetekben. De mi lett más, hogy ugyanez az ötlet ma virágzó üzlet, de akkor teljes csőd volt? Hát, legfeljebb az optimalizáló szoftverek és az internet, mert a kudarc oka főleg a hűvös időben felére-harmadára csökkenő akkumulátorkapacitás volt.

Akkor még megsértődtünk ezen. Ma simán megvesszük – ugyanazzal a közel 40 éves hatótáv problémával, amit azóta sem javítottak ki rendesen.

Ez egyébként nem biztos, hogy a mérnökök hibája. Sokkal inkább a trendeké: a világ mintha görcsösen ragaszkodna a lehető legrosszabb megoldásokhoz. És ezt már Sinclair két nagy elődje is elszenvedte hasonló területen:

Ferdinand Porsche (1875–1951)

Igen, AZ a Porsche: a luxusautókat gyártó cég névadójának Osztrák–Magyar Monarchiában született édesapja, aki egy magyar gyártulajdonos, Egger Béla üzemében tökéletesítette tudását az elektromosság felhasználásáról, majd néhány évvel később Ludwig Lohner autógyárában azon agyalt, hogy vajon mi lesz a gépkocsimeghajtás közfelkiáltással elfogadott üzemanyaga.

Az áram, a gőz és a benzin közül természetesen a lehető legrosszabbat választotta a világ – pedig a Porsche Newsroom szerint Porsche és Lochner már a 19. század végén az EV-re esküdött, és

az 1900-as világkiállításon bemutatta az első elektromos autót, ami TELJESEN HANGTALANUL SUHANT – egy feltöltéssel akár 80 kilométert.

Mozgókép sajnos még nem készülhetett róla, de nemrég rekonstruálták – ez volt az:

 

Többet futott egy feltöltéssel, mint egy mai hibrid elektromos motorja, amivel jó, ha 50-60-at mész városon belül, aztán át is kapcsol. Az emberiség látta, hogy lehet szebbet, tisztábbat, jobbat, mégis egy mocskos, hangos, durrogó-remegő füstokádó ostobaság mellett tette le a voksát, hogy alig több mint száz év alatt két vállra fektesse vele az addig egészen jó minőségű légkört.

Porsche villanyautójának egyetlen fennmaradt szívszorító emléke egy elektromotoros kerékagy (a képen, elől), aminek eredeti darabját a stuttgarti Porsche Múzeumban őrzik. Ott áll magányosan az üvegvitrinben, egy szebb világ ígéretével, ami már sosem jön el.

Nikola Tesla (1856–1943)

Szép gesztus volt  Martin Eberhardtől and Marc Tarpenningtől, hogy róla nevezték el a villanyautó-márkájukat, amibe Elon Musk bevásárolta magát, de a feltalálónak minden bizonnyal lett volna egy-két keresetlen szava a hozzá, mert mai eszével kötve hisszük, hogy elemes autók gyártását javasolná.

Miközben a világ egy ahhoz hasonló választás elé került, amiről fentebb, Porsche kapcsán már írtunk, megint úgy fest, hogy a lehető legrosszabb irányba fordulunk. A koncentrált napenergia-erőművet, a váltóáram-generátort, vagy épp’ a vezeték nélkül áramtovábbítást feltaláló fizikus (köszönjük még: rádió, hangfal, távirányító, elektroterápia, hírközlés, wireless töltés, stb.) legfeljebb stratégiai energiatároló kapacitásként látná hasznát a villanyautóknak, amelyeket nem, vagy csak nehezen lehet gazdaságosan üzemeltetni. Neki talán már a lítium-ion akkumulátor vegyi folyamataira is lenne értelmesebb ötlete, hogy végre hatékonyabb legyen, de ehhez megint csak a világnak kellene megváltoznia.

„Elon, ez egy dög nehéz guruló akkumulátor. Vidd be az elemet a házba, a gázt meg hozd ki szépen a kocsiba!”

Ezt mondaná. És nem csak szerintünk. Friss példa: a legutóbbi Financial Times Hidrogén Csúcstalálkozón bemutatták a Cornwall Intézet friss elemzését, ami rámutatott, hogy ha otthonok fűtéséről van szó, akkor a földgáz utódjának tartott hidrogén thermodinamikája annyira rossz, hogy azzal az épületekben csak egy dolgot lehet igazán hatékonyan elégetni, és az a pénz.

A hidrogénnel fűtött lakások (egyre több tengerparti városban állnak át rá, és hidrogénstratégiában gondolkodik az USA is) még óvatos becsléssel is dupla annyiból lesznek szobahőmérsékletűek, mint amennyit ma fizetünk a gázfogyasztásért. A Cambridge-i Egyetem mechanikai tudományokkal foglalkozó professzora, David Cebon ugyanezen az eseményen jelezte: a hidrogénlobbit nagyon gyorsan le kéne lőni, mert amíg egyre többen dőlnek be neki, valójában csak a gázszolgáltatóknak jó, akik a meglévő rendszereiken keresztül csupán egy másik gázt szállítanának az ügyfeleknek – persze jóval drágábban, miközben a villamosenergiával működő hőszivattyús megoldások legalább olyan tiszta üzemeltetést kínálnak, de jóval olcsóbban!

A hidrogén ott lenne hasznos, ahol most akkumulátorokat erőltetünk a helyére: az autókban. Mindeközben a villamosenergia-tárolást éppen ott kellene megvalósítani, ahová a jövőben hidrogéngázt akarunk engedni: a házakban.

Térde-imára, hogy még egyszer ne legyünk annyira hülyék, mint Ferdinand Porsche idejében voltunk! Még nem késő jól dönteni. Hátha ezúttal sikerül –

például valahogy így: