Miért QWERTZ és nem QWERTY? Ezért ilyen a billentyűzet

2023.12.05. – Billentyűzet és billentyűzet között kevés eltérés lehet, ha latin ábécét használó nyelvterületre készült, de egy minimális különbség is okozhat zavarokat, ha hirtelen váltanod kell QWERTZ vagy QWERTY, esetleg AZERTY kiosztású eszközök között. Ha kifejezetten gamer PC-d van, jó eséllyel angol nyelvű QWERTY-t püfölsz, de ha vegyes felhasználású géppel rendelkezel, minden bizonnyal QWERTZ van előtted, pluszban rajta az ékezetes karakterekkel. De miért van különbség, és egyáltalán honnan származik a latin betűkkel gyártott billentyűzet alapjául szolgáló QWERTY elrendezés?

A nagy billentyűzet sztori

Azzal, hogy mind a mai napig ilyen a billentyűzetek elrendezése, lényegében a megszokás rabjaivá váltunk. A QWERTY az egyik legelterjedtebb, és a kialakulásához számos tényező hozzájárult. A végső kialakítása azonban már csak pár emberen, és magán az ötletgazdán múlt. A QWERTY története a 19. század közepéig, vagyis a gépírás és a nyomdaipar felfutásának hajnaláig vezethető vissza. Ebben az időszakban zajlott le a legelső gépíró eszközök és gépírógépek tervezése. Az abszolút világbajnok dizájn pedig, ami idestova több mint 150 éve tartja magát, Christopher Latham Sholes-hoz köthető. Az amerikai újságíró, későbbi politikus, még későbbi feltaláló egy bizonyos Jong Pratt „Pterotype” nevű írógépét gondolta újra, mert azt túlbonyolított eszköznek tartotta. De a szerkezeti koncepció maradt: billentyűk kellenek, amelyeket leütve előre lökjük az adott karakter fémpálcáját, avagy betűnyomó karját, ami ráüti a betűt egy vékony tintarétegre, majd így – közvetve – a papírra.

FONTOS: Sholes és Pratt nem összekeverendő az írógép feltalálójával, aki a tiroli Peter Mitterhofer volt. Az első ilyen eszközt 1866. december 18-én mutatta be a császárnak (nyilván némi támogatás reményében), Bécsben. Maga a QWERTY billentyű-elrendezés ugyanakkor Sholes ötlete alapján valósult meg.

Rendben, de miért éppen QWERTY?

Sholes nem egyedül tette le az asztalra a QWERTY írógépet, hiszen annak megtervezésében két társának, Samuel Soule-nak és Carlos Gliddennek is komoly szerep jutott, viszont a QWERTY elrendezés az ő öröksége: ezt a kiosztást alighanem egyedül találta ki.

Az elvnek azonban, ami miatt éppen QWERTY, jó ideje semmi, de semmi gyakorlati jelentősége nincs.

És ez nem csak azóta igaz, hogy már nem mechanikus írógépeket, hanem számítógép billentyűzeteket használunk: már az elektromos írógépeknél is nyugodtan lehetett volna más elrendezést alkalmazni és nem a QWERTY-t. UGYANIS a betűk sorrendje a mechanikus írógép szerkezeti tulajdonsági miatt lett olyan, amilyet ma is használunk. Miközben a felépítésnek, ami miatt indokolt volt, már régóta poros nyoma nincs a mai eszközökben. Íme, a legelső, már QWERTY billentyűzettel szerelt Sholes írógépek egyike.

Amint látod (és ez az elv hosszú-hosszú évtizedekig nem változott), a billentyűk közvetlen összeköttetésben vannak fémpálcákkal, amelyeket a leütéssel mindenféle rásegítés nélkül a te fizikai erőd üt rá a papírra. Rövidebben pötyögnéd le a gondolataidat a chatben, ha ma is annyira fárasztó lenne géppel írni, mint anno. Mivel a pálcák ennyire sűrűn helyezkednek el, Sholes olyan elrendezést alkalmazott a billentyűkre, ami csökkenti a sokszor használatos karakterekhez tartozó pálcák ütközésének lehetőségét. Erre egyrészt a minél nagyobb tartósság, másrészt pedig azért volt szükség, hogy a felhasználónak ne kelljen minden második mondat után kibogozni az összeakadt karocskákat – már ha nem törte el őket rögtön.

Így találta ki

A betűnyomók ütközésének megritkítását az olyan, leggyakrabban használt karakterek egymástól távolabb vagy új sorba helyezésével érte el, mint például az E, az A, az R, az I vagy az O. Ezek a karakterek jelenleg is ugyanott találhatók a billentyűzeteden, aminek ma már semmi értelme nincs, de régen, az  írógépbe szerelve így váltak elkerülhetőbbé a mechanikai meghibásodások. Ennyi. És ennek mostanra tényleg nincsen semmi szerepe, hiszen a szerkezeti felépítés a II. világháború után fokozatosan elterjedt elektromos írógépekben is megváltozott, nem beszélve a később beköszöntő számítógépes korszakról és azok billentyűzeteiről.

A QWERTY meg a QWERTZ mégis maradt.

Oké, de a tiéd miért QWERTZ és nem QWERTY?

A QWERTZ billentyűzet elrendezése hasonló a QWERTY-hez, de a két rendszer között azért akad néhány kulcsfontosságú különbség. A QWERTZ billentyűzet ugyanúgy az első betűi alapján kapta a nevét, de az elrendezés főleg európai és közép-európai országokban, például Németországban, Ausztriában, Svájcban vagy például hazánkban használatos. Ez az elrendezés részben a regionális nyelvi igényekből és a nyomdai szokásokból származik, de ugyanarra a megszokásra épül, ami Sholes találmánya óta öröklődik generációról generációra. A QWERTZ elrendezést már 1885-ben bevezették, a Remington No. 2 típusú írógépen, elsősorban a német nyelv sajátosságaihoz igazodva. A standard onnan terjedt aztán tovább és jutott el hozzánk is. A QWERTY és QWERTZ mellett azonban más elrendezések is léteznek világszerte, amelyek egyes országokban regionális vagy nyelvi sajátosságok miatt váltak elfogadottá.

Ott az AZERTY is – az meg a mi a fene?

Ezzel az elrendezéssel francia nyelvterületeken találkozhatsz. A Franciaországban, Belgiumban és más francia anyanyelvű államokban persze ugyanúgy a felső sor első hat karaktere alapján nevezték el. Az angol QWERTY-től és az előtted heverő QWERTZ-től eltérő karakterelrendezésben nem csupán az A és a Q betűk helyzete más: az M az alsó helyett a középső sor végére került, a W a tiédhez képest az Y helyén terpeszkedik, míg a Z a W helyén. A miértekre itt is hasonló a válasz, mint a QWERTZ-nél: az elrendezését a francia nyelvi igényekhez és gyakorisági statisztikákhoz igazították. A francia nyelvben a gyakori karakterek, például az E és az A, könnyebben elérhetők az AZERTY billentyűzeten.

Összefoglalva: a világ különböző részein a billentyűzet-elrendezések eltérőek lehetnek, és a helyi nyelvi, kulturális és technológiai szokások is befolyásolhatják őket. Az AZERTY csak egy példa arra, hogyan alakulhat ki és terjedhet el egy régióban sajátos nyelvi és használati szokásoknak megfelelő billentyűzetelrendezés.

Nézd meg a nagy számítógép sztorit is: