Hogyan dorombolnak a macskák? – A tudomány válaszol

2023.10.04. – Aki nem szereti a macskákat, az magára vessen. A macska dorombolásának ugyanis olyan misztikus hatása van, ami különösen hatásos gyógyírje lehet a modern életünket szomorító stressznek. Mondják ezt azok a kutatók és szakemberek, akik több évtizede vizsgálgatják a kis szőrmókokat .

A macsekok dorombolásának persze több más oka is van:

például a frissen megszületett vak-süket kiccicák így kapják a kajajelzést az anyjuktól,
na meg ezzel adják a humán alattvalóik tudtára az elégedettségüket,
vagy a boldogságukat – a kettő sokszor szoros összefüggésben van egymással.

Ezért is fordulhat elő, hogy a macska előszeretettel dorombol téged gyurmázva, esetleg az öledben hortyolászva, vagy épp kajálás közben – ritkábban, amikor az ajtón betoppanva azonnal a két bokád között nyolcasozik. A dorombolás tulajdonképpen egy kölcsönösen jó üzlet: te oldod vele a stressz-szinted, a macska pedig kap érte simizést, kaját, tiszta almot, pihe-puha ágyikót, és egy alattvalót, aki mindezt intézi.

Nadevajon! Mégis hogyan képesek erre a varázslatos dallamra?

Teljesen egyértelmű válasz erre még nincs, de az ausztriai Bécsi Egyetem Viselkedés- és Kognitív Biológiai Intézet, a Bécsi Állatorvostudományi Egyetem Morfológiai Intézet, illetve a csehországi Palacký Egyetem Olomouc és a svájci FiBL Kutatóintézet tudósainak feltett szándékában áll közelebb jutni a megfejtéshez.

A dorombolás titkát felfejtő kutatást vezető Christian Herbst azonnal rámutat az egyik legalapvetőbb dologra: egy állat (vagy ember) hangja szoros összefüggésben áll a gégében található két simaizomszövetből álló hangszalagok hosszúságával. Minél nagyobb az állat, annál hosszabbak a hangszalagok, amivel arányosan alacsonyabb a hang frekvenciája. A macskák a kis termetük miatt viszonylag rövid hangszálakkal rendelkeznek, melyeket magas frekvenciájú hangok képzésére tudnak használni. Innen is kaja után rimánkodó nyávogásuk, amin már sosem lepődünk meg,

de éppen emiatt hihetetlen képesség a mindeközben alacsony, 20-30 Hz-es frekvencián működő dorombolás.

Ezt jellemzően a macskák a gégéjében található izmok ciklikus összehúzódásával és ellazításával magyarázzák, ami állandó idegi bemenetet és egyfajta tudatosságot igényel. Herbsték azonban ezt a felvetést vitatták, ezért, hogy ennek utánajárjanak, nyolc súlyos betegség okán elaltatott macska gégéjét vizsgálták át az átlagosnál tüzetesebben.

A kutatás során azt figyelték meg, hogy a gége doromboló hangot adott ki, mikor levegőt fújtak át rajta, amelyhez semmilyen izom összehúzódására nem volt szükség – ami egyben azt is jelenti, hogy nem igényel tudatos cselekvést. Ehelyett a doromboló hangokat a hangszalagokba ágyazott teljesen egyedülálló szövetpárnával hozták összefüggésbe, aminek a létezése már jó ideje tény, de ezidáig nem gondolták, hogy ez lehet a felelős a nyugtató és elégedettségjelző hangokért.

A hangtermelés megfigyelt mechanizmusa feltűnően hasonlít az emberi „horkoló hanghoz” vagy „hangszálcsikorgatáshoz”.

Ugyanakkor leszögezendő, hogy ez a kutatás még nem cáfolja a korábbi hipotéziseket. A macska akár tudatosan, akár önkéntelenül is képes lehet doromboló hangot létrehozni, amit az összetett, máig különös testi-szervi felépítésének köszönhet.

Misztikum! Ahogyan az is, hogyan képesek szeszélyes igájuk alá hajtani az emberiség igen jelentős hányadát?! Az biztos, hogy a dorombolásnak köze van ehhez…