A Sikoly-filmek messze magasan túlértékelt, valójában csak összevérezett Scooby-Doo slasherek, aminek már az első etapja után abba kellett volna maradnia. A Sikoly 2 és a Sikoly 3 gyors egymásutánban próbálta meg sokkolni a nézőt, amit a vérrel-rettegéssel nem sikerült ugyan elérni, de a piszok gyenge történet, az alulírt karakterek és a kínosabbnál kínosabb jelenetek már annál inkább.

Ezért is érthetetlen számomra, hogy ennek a filmsorozatnak a mai napig akadnak rajongói, akik valamiért mindig a következő résztől várják az áttörést – ami nyilván sosem jött el. 11 év hosszú idő, de ennyi sem volt elég ahhoz, hogy a 2011-es Sikoly 4-nek egy épkézláb körítést találjanak ki, de még a röhejessé válást sem sikerült elkerülni vele. Erre újabb 11 év sem hozott minőségbeli változást, és bár mentségére a 2022-es félig-meddig soft reboot Sikoly valóban próbálkozott, a vége sajnos egy gigantikus befosás lett.

Ötletei pedig voltak, és ezúttal sokkal önreflexívebb is volt, mint korábban bármelyik bőrlehúzás, mindezek viszont azonnal a mélybe süllyedtek, amint ráléptek a Disney-féle retrózásba. Mert ugye most ez a menő, ezzel lehet mindent eladni. Film, zene, sorozat vagy játék, szinte tökmindegy, nosztalgiázással bármit lenyomhatsz az emberek torkán. Így hiába az újraindított Sikoly, hiába az új és amúgy érdekes karaktermaggal felvértezett szereplők, ha mindent a régi élmények újracsomagolásával próbálnak eladni.

És bizony ígérhettek bármit a 2022-es film alkotói, név szerint Matt Bettinelli-Olpin és Tyler Gillett, a hatodik filmre sem sikerült megugrani az amúgy sem túl magasra rakott képzeletbeli lécet.

Pedig a Sikoly VI akár lehetett volna egy jó film is, hisz akadnak benne remek ötletek és jó színészek. Ellen Ripley-től azért messze állnak, de például a női karakterek önmagukban is erősek – bár ezt sokszor a férfiak aláásásával, vagy szimpla mellőzésével érik el. Igen, a férfi szereplők ebben a filmben jóformán páfrányok csupán. De még így is működik, ezekről a csajokról tényleg el lehet hinni, hogy meg tudják védeni magukat az utcán egy átlagos erőszakolóval szemben.

Csakhogy ugye itt nem egy random rosszarccal, hanem újfent Szellempofával kell farkasszemezniük, aki ezúttal úgy szórja a szúrásokat, mintha egy géppuska volna. Emiatt pedig – még ha nagyon nem is tudunk igazán izgulni a karakterekért, de – egész jó akció- harcjeleneteken feszülhetünk be. Látványosak na. Meg nagyon, de tényleg nagyon, de úgy Trancsírák szintűen nevetségesen irreálisak is.

Persze bőven akadnak soft-gore döfködések, de mind olyan érzést kelt, mintha egy videojátékot néznénk, amiben a boss és a főbb karakterek mindig többet bírnak. Aztán ott vannak a szerencsétlen NPC-k, a Sikoly 6-ban a bámészkodók meg a random figurák, akik egy-két döfésre hullanak is odébb, míg a fontosabb arcokba hiába pumpálnak akár húszat is, ők bezzeg szó szerint mindent is túlélnek.

Ez nyilvánvalóan egy szándékos túlzás, így efölött hamar átsiklik az ember, komikumnak viszont gyenge, véresen komolynak meg nevetségesen irreális.

De ez érződik a Sikoly 6 teljes egészén. Itt-ott bepróbálkoznak a vígjátékos, komikus elemekkel, de olyan rossz érzékkel, minőséggel (elég bénák a poénok) és olyan pontokon, hogy teljesen kizökkentik a nézőt a feszült vagy drámainak szánt jelenetekből, és elveszik a karakterek személyes tragédiáit is. Igen, jól érted, az ultrabrutálisnak, kegyetlennek és félelmetesnek reklámozott Sikoly 6 izzadtságszagúan edgy-n, néhol Marvelt idéző módon szeretne vicces is lenni, így két haláleset között jut idő némi nevetgélésre is.

Mondjuk poénként még mindig jobb felfogni a botegyszerű cselekményt, ami olyan nyilvánvaló fordulatokkal próbál sokkolni, amit amúgy messziről lehetett látni. Az például, hogy ki (vagy kik?) a Szellempofa, konkrétan az őt alakító színész felbukkanásának első pillanatától kezdve lesz teljesen nyilvánvaló, az ezt követő 10 percben pedig már nagyjából össze is lehet rakni a kirakóst.

Mondjuk a film elején ezzel is viccelődtek, tehát akár védhető pont is lehetne egy vitában velem szemben, de akkor kérdem én,

hogy akkor mi az Istenért kellene ezt bárkinek is látnia?

• A karakterek továbbra is alulírottak, hisz a film nagy részében vagy nyomoznak valami után, vagy az életükért küzdenek,
• utóbbi pedig azért gáz, mert bár feszültek a jelenetek, aggódni maximum csak az új szereplőkért lehet, az alapnégyesért és a retózókért egyáltalán nem,
• a nagy rejtélyt és fordulatot előre lehet látni, az utolsó, míg a tényleg meglepő csavart meg nem merik elsütni,
• a történet maga pedig túlságosan egyszerű és megúszós, de ennek ellenére is telis-tele van logikátlanságokkal, lyukakkal és különféle utólag is nagyon nehezen magyarázható butaságokkal,
• horrornak nem elég para, slashernek meg nem elég belezős.

Sőt, a fő üzenetét akár károsnak is címkézhetnénk, ami nyíltan kiáll az önbíráskodás mellett. Azaz ha bosszúból ölsz meg különös kegyetlenséggel egy gyilkost, akkor csak elég, ha megmosod utána a kezed.

A tétnélküliség eközben pedig annyira kínos, hogy még az előző filmből átmenekített abszolút funkciótlan szereplőkért, Mindy-ért és Chadért sem lehet izgulni. Hiába teljesen feleslegesek, nem tesznek hozzá a sztorihoz semmit, már azon kívül, hogy TSSAALÁÁÁÁD (tényleg kimondják), a hatodik Sikoly velük is töketlenül bánik.

Ha pedig funkciótlanság, az külön kellemetlen, hogy egy szereplő (egy nagyon tipikus férfi) konkrétan csak és kizárólag azért került be a filmbe, hogy a totál nyilvánvaló gyanúsított mellett legyen valaki, akire potenciálisan még terelődhet a gyanú. De ez is annyira egyértelmű, hogy őt pont ezért nem fogjuk Szellempofának felcímkézni.

Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy a Sikoly 6-nak akadnak jó pillanatai is – mondjuk azt semmiképp se a logikátlan és lusta cselekménytől várjuk. A színészek közötti baráti viszony például a vásznon keresztül is tapintható, érezhető a kémia, főleg Melissa Barrera és Jenna Ortega között, ami nagyon sokat hozzátesz az amúgy elég erős hangulathoz. Mert, hogy olyan is van neki! Sőt, egy-egy jelenetben remekül visszaadják azt a paranoid érzést, amit a hősöknek kellett átélnie az adott helyzetben.

Ritkán mondok ilyet, de a magyar szinkront is csak dicsérni lehet. Bár elég sok a sótlan baszodozás, de általánosságban jó érzékkel és kreatívan fordítottak át beszólásokat és káromkodásokat, fűszerezték meg a botegyszerű angolt a magyarra jellemző, de tökéletesen odaillő szófordulatokkal, amiket a szinkronszínészek is életszerűen mondtak alá.

Összességében kijelenthető, hogy a Sikoly 6 ugyanarra az útra lépett, mint a 800. részénél járó Marvel és a Halálos Iramban filmek, és vált önmaga gunyoros paródiájává. De sajnos abból is inkább a rosszabb féle, mert se nem igazán vicces, se nem igazán brutális slasher, a misztikuma és a története pedig egy közepes Scooby-Doo epizódba se nagyon férne be.

Hangulata és lelke azonban akad, az akció-üldözős-menekülős jelenetei pedig még úgy is látványosak és izgalmasak, hogy egyébként a súlytalanságuk miatt nem kellene, hogy azok legyenek. Ezek pedig, ha kompenzálni nem is tudják a hiányosságokat, de bőven elviselhetővé teszik a Sikoly 6 majd kétórás „most minden szálat összekötünk és elvarrunk” illúzióját keltő retrózását.

A film megtekintését köszönjük szépen a Fórum Hungary-nak!

Ezt is érdemes elolvasnod: