Black Mirror, Lucy, Transzcendens, Altered Carbon – csak hogy néhányat említsek azok közül a viszonylag ismert filmek és sorozatok közül, amelyek foglalkoznak, vagy kifejezetten a transzhumanizmusról szólnak. Egyik sem egy túl megnyugtató jövőt fest az emberiség következő századairól,

de vajon mennyire lehet reális az emberi agy digitalizálása, majd egy számítógépbe való feltöltése?

Előre is elnézést kérek érte, de szeretek messziről indítani. Amióta az emberiség ráeszmélt a saját létére, azaz öntudatra ébredt, nagyjából azóta foglalkoztat minket a lelkünk és a lényünk hovatartozása. Az ember ugyanis nem képes elképzelni azt, hogy mi történik a tudatával, miután a teste felmondta valamiért a szolgálatot. Vele hal vajon? Vagy valahová máshova kerül át?

Az biztos, hogy van. Van valami a fejünkben, amitől működünk, funkcionálunk. A tudósok szerint ez az agyunknak köszönhető, ami mint egy hihetetlenül bonyolult számítógép az idegrendszer hihetetlenül szövevényes pályáin a neuronok segítségével próbálja összehangolni a lényünket, létrehozva ezzel az elmét. A célja, hogy feldolgozza a kapott információkat. Így lényegében valóban úgy működik, mint egy számítógép.

Sőt, ezen az elven született meg a mesterséges neurális hálózatnak nevezett technológia, amely a természeteshez, azaz az emberihez hasonlóan működik. A mesterséges neuronok így szinapszisok segítségével összekapcsolódnak, és szimulált hálózatokon keresztül kommunikálnak egymással. Így jött létre a gépi tanulásos modell, ami ahelyett, hogy előre programozott módszerekkel oldana meg bizonyos feladatokat, folyamatos tanulás és tapasztalás útján próbál érvényesülni. Pont, mint az ember.

Ugyanakkor az emberi agy több mint 86 milliárd neuront tartalmaz, melyeket körülbelül 100 trillió szinapszis köt össze, ehhez képest a mesterséges hálózatok – kisebb túlzással, de – egy amőba szintjén állnak. A kutatók azonban szinte biztosra veszik, hogy a technológia fejlődésével ez a különbség egyre kisebb lesz, majd eltűnik. Ha ez bekövetkezik, akkor talán, TALÁN, képes lehet úgy működni egy mesterséges neurális háló, mint az emberi agy.

Azért talán, mert ahhoz, hogy valóban úgy tudjon funkcionálni, teljesen le kellene szkennelnünk egy embernek az agyát, és tűpontosan tudnunk kellene, hogy az idegsejtek hogyan és miként kapcsolódnak egymáshoz. A kapott minta alapján reprodukálnunk kellene mindezt mesterségesen is, ami azért lehet problémás, mert egyelőre nem tudjuk, hogy a központi szervünk még milyen más kulcsfontosságú biológiai elvek mentén működik.

Egy másik probléma, hogy ilyen részletességgel operáló szkenner, ami képes letapogatni az emberi agy minden zegét-zugát, nem létezik.

De tételezzük fel, hogy száz éven belül előállnak a kütyüvel. Ha végeztünk a fenti folyamattal, akkor is csak egy személy agyának reprodukcióját, másolatát kapnánk. A tudat viszont még mindig a testen belül maradt. Hogyan ültetjük át a biológiai tudatot a mesterséges agyba?

Na, ez egy másik probléma. Digitalizálni kellene az alany minden emlékét, tapasztalását, ahogyan arra is rá kell jönnünk, hogy a saját valós neuronjainak a működését hogyan lehetne úgy lemásolni, hogy a gondolkozásmódja, a következtetései, a megélései és a reakciói megmaradjanak?!

Hasonlóra egyébként már most is van példa: néhány ijesztő technológiai vállalat szolgáltatásként kínálja egy ember digitális személyiségének lemásolását, majd a korábbi beszélgetései, közösségi médiás tevékenységei, stb. alapján képesek imitálni őt. De ez csak egy trükk, bábozás, semmi több. Ennél talán egy kicsit komolyabb, amit Elon Musk is ígér: az agyba ültethető chipet.

Jelenleg megannyi tudóscsapat dolgozik a világon a saját megoldásán, ami egyfajta Cyberpunkos-Mátrixos jövőt ígér. Az agyba ültethető chippel irányíthatjuk majd az elektronikai eszközeinket, posztolhatunk valamit a digitális térbe, azaz félig megoldják az agy digitalizálásának kérdését. Ezeknek az eszközöknek ugyanis tökéletesen kell kommunikálniuk az agyból érkező jelekkel, úgy információkkal, azokat fel kell ismerniük, innen pedig már csak egy lépésre vagyunk az emlékek tárolásától.

Bár Musk bár tényleg a vakvilágba ígérget mindent (is), de ezúttal talán nem téved olyan nagyot.

Ha ezeket az információkat, vagyis az agyba ültethető chip által gyűjtött adatokat képesek leszünk egy mesterséges agyba ültetni, akkor nagyjából (semmiképp sem teljesen), és elviekben „beraktuk az embert a számítógépbe”. Mint a Tronban. Sőt, ha így lesz, akkor akár le is tölthetjük azt egy mesterséges testbe is, és valósággá válik a transzhumanizmus.

A transzhumanizmus olyan előnyökkel járna például, mint a fénynek a sebessége. Mivel a tudat maga is információvá változik, az egységek között tulajdonképpen fénysebességgel tudna utazni. Nem lenne probléma többé az öregedés, ahogyan egy csomó más biológiai probléma is megszűnne: mint az éhség, a szomjúság, nem fáradna el, és nem lenne szüksége alvásra sem.

Igen ám, csakhogy még ez is csak egy közel tökéletes másolat. Nem a konkrét személy került a digitális térbe, csak annak a lenyomata. És itt jön képbe egy másik komoly probléma: hogyan helyezzük át az emberi tudatot egy mesterséges környezetbe? Erre azonban nincsen válasz, ennek a megoldása a jövő tudósaira marad.

De akadnak más, inkább filozófiai kérdések is. Az ilyen módon kvázi újjászülető entitás, személyiség, vajon mennyire marad emberi? Tényleg csak a tapasztalásaink, az életünk során ért ingerek, élményeink, traumáink, emlékeink összessége határoz meg minket, vagy valami többről van szó? Ha csak a tudatunkat digitalizáljuk, az érzéseinkkel, érzelmeinkkel mi lesz?

A címben feltett kérdésre tehát a válasz az, hogy igen, idővel valószínűleg el fogunk jutni arra a pontra, amikor képesek leszünk digitális másolatot készíteni egy személyről, egy személyiségről. Ez viszont olyan sokára válik sci-fiből valósággá, hogy addig talán a többi kérdésre és problémára is választ találunk majd.

Digital Trends, How Stuff Works, Medium, The Wall Street Journal, International Business Times

Ezt is olvasd el: