Különös mód gyomorforgató élményben volt részem, mikor elmerültem pár oldallal odábbi kommentek legmélyebb bugyrában, de még annál is émelyítőbb volt néhány valóban publikált kritika is, melyekkel jellemzően a Tim Burton/Netflix-féle Wednesday szereposztását bírálták.

Persze aligha Izét kifogásolták, bár egészen biztosan tömegek ragadtak volna vasvillát akkor is, ha az önálló életet élő, egyedi személyiséggel bíró test nélküli kézfej nem a korábban megszokott fehéres árnyalatban tipegett volna jobbra meg balra. Nem, inkább Luis Guzmánon kellett épp kiakadni, mert hát hogy is néz már ki a képernyőn, hogy egy alacsony dagadt, nem túl ápolt fogazatú férfiember viszi a nőt?!

Hát nem ezt szoktuk meg a Marvel filmekben, nem erről szólt a Szerelmünk lapjai, melyek nők ezrei sírtak torokszakadtukból az esőben smároló Gosling és McAdams látványán. Tényleg, volt már valaha olyan romantikus film, amiben az átlagos, neadjisten apukásabb testalkatú férfi hódította meg a szép lányt? Mert hirtelen egyre sem emlékszem.

Nem csoda hát, hogy a torz világképhez szoktatott nézősereg már elvesztette a kapcsolatát a valósággal. Szép nők bizony szerethetnek „csúúúúfcsúúf” férfiakat is, de legalábbis semmi kivetnivaló nincs abban, ha valaki inkább a személyiségre gerjed, mint a kockás hasira. Igaz, az előbbiből nem mindenkinek lehet.

Mindenesetre már csak ezért is mulatságos a kifakadás, amiért a természetellenesen szexi Catherine Zeta Jones alakította Morticia férjének Luis Guzmánt választották. Aki nem elég, hogy kövér és alacsony, de egy kis maszkírozás után még fura frizurát és sárgás fogakat is kapott.

Botrány!

Botrány, hogy szüntelen Barry Sonnenfeld filmjeiben látott galád családhoz viszonyítják az újragondolt Addamséket. Lévén az is csak egy adaptáció, ami Charles Addams amerikai karikaturista amúgy totál összefüggéstelen képregényein alapszik, és amelyből nem mellesleg 1964-ben előbb egy attól szintén teljesen eltérő tévésorozat, majd a 70-es években egy nem kevésbé másabb rajzfilm is készült.

Az Addams família különböző verziói nem folytatólagosak voltak, azaz nem kapcsolódtak egymáshoz, mindegyik a maga nemén próbálta értelmezni a képregény által lefektetett alapokat, amelyek minden esetben ugyanazokon a lábakon álltak. Az Addamsék az adott korszak szatirikus ábrázolásai voltak, olyan alakok, akik általában szöges ellentétei az őket körülvevő világnak. Persze a gótikus és a morbid megközelítés mindig is jelen volt, mégis, mindegyik egy másféle Addams Family-t mutatott be.

Persze manapság már mindenki Sonnenfeld filmjeiből eredezteti az Addamséket, így a képregény világa már smafu, a legtöbben ezért Gomezt is Raúl Juliá karakterével azonosítja. Valójában viszont az ütött el a leginkább az eredetitől, amihez még John Astin is közelebb állt, pedig ő is egy másféle családfőt hozott (64 epizódon + egy specialon át), amit nem mellesleg Groucho Marx humoristáról mintázott.

De miért is Guzmán a tökéletes Gomez?

Mivel amúgy is ezt csinálja mindenki, úgy mi is Juliá Gomezével vessük össze. A 90-es évek Gomeze egy forrófejú, energikus matador, aki sokszor akár a tesi épségét is hajlandó kockára tenni egy jó heccért vagy mutatványért. Abban az időben ez sokaknak furcsának, meghökkentőnek hathatott, manapság azonban inkább egy challenge-videóshoz hasonlítana, amiből már van egy néhány, és többségük amúgy sem túl izgalmas.

Guzmán Gomeze viszont egy jóval nyugodtabb vérmérsékletű figura, akinek bár szintén akadnak furcsaságai, de egy sokkal számíthatóbb, végtelenül szerető, őszinte, lojális és stabil személyiség, egy biztos pont a család életében. Őt már sokkal könnyebb egy igazi családfőnek elképzelni, és érezhetően ez is volt vele a szándék. Wednesday például sokkal közelebb áll az apjához, akiről bizton tudja, hogy bármit is tesz, hozzá akármikor és bármiért bizalommal fordulhat.

Lehet, hogy sokak számára kegyetlenül nehéz elképzelni, de esküszöm léteznek olyan nők – úgy pedig Morticia is, akik nem a szexis fokhagymasegget, a kockás hasat, és a duzzadó bicepszet keresik egy férfiban, hanem épp a Tim Burton-féle Gomez erényeit. Éppen ezért akadnak fenn ezen olyan sokan,

mert a mai végletekig felületes világban, ahol a Tinder-szerű társkeresőkön szinte kizárólagosan a külsőségek alapján ítéltetnek a másik felett, és ahol mindig a jóképű görög isten viszi a nőt, szó szerint erre lettek kondícionálva.

És nem! Morticia nem a pénz miatt van Gomezzel, hiszen ő is jómódú családból származik. Morticia tényleg szereti a férjét, egyrészt azért, mert mint zsák a foltját, úgy passzolnak egymás defektjeivel és furcsaságaival, másrészt és elsősorban pedig azért, mert Gomez egy jó ember.

Az pedig, hogy valaki – legyen az férfi-nő – egy szexszimbólumként őszinte szeretetből legyen a nálánál sokkal kevésbé attraktív párjával, már egy olyan groteszk, a tömegek számára értelmezhetetlen abnormalitás, hogy már (és ismét) az Addams famíliának kell rámutatnia. Pedig létezik ilyen a valóságban is: Pierce Brosnant, az egykori Bondot és Anglia egyik legsármosabb emberét szüntelen a molett feleségével piszkálták – miközben még 69 évesen is topmodellek versengenének érte.

Ezt is olvasd el: