Kaotikus festészet, maximális játékélmény – Splatoon 3 teszt

Amikor a Nintendo elmúlt 10 évének legjelentősebb kiadásairól van szó, a legtöbben – teljesen jogosan – a The Legend of Zelda: The Breath of the Wildot, vagy valamelyik nagyobb Pokémon címet, esetleg a Super Mario Odysseyt hoznák fel elsőként. Viszont van egy játék, ami véleményem szerint még ezeknél is nagyobbat tudott villanni, s tette ezt úgy, hogy nem vált abszolút mainstreammé. A Wii U-korszak a Nintendo kereskedelmi mélypontja volt, viszont egy játék felvcsillantotta a fényt a búskomor és sötét alagút végén, ez pedig a Nintendo saját shooter IP-je volt, a Splatoon.

A játék óriási sikert aratott, azóta már egy jelenségnek számít, a tokiói kisboltok tele vannak hivatalos harapnivalókkal és játékokkal, miközben a zűrzavaros, harmadik személyű lövöldözős akciót milliók nyüstölik nap mint nap. Ezt felismerve a Splatoon 2 már egy Switch bevezető cím volt, ami még tovább tudta erősíteni a Nintendo Switch rezüméjét. Az egyébként is félelmetesen jól fogyó konzolt ezzel még jobban teljesítővé téve.

 

A Splatoon 3 megjelenése előtt – amely öt évvel elődje után jött – volt egy olyan érzésem, hogy nem fog többet mutatni az új epizód a második kiadáshoz képest. Nos, az első benyomásaim ezt igazolták, a Splatoon 2 Turf Warja, szinte teljesen megegyezett a Splatoon 3-éval. Nem volt komoly mechanikai átalakítás, sőt még a látvány is hasonló volt, talán minimálisan letisztultabbnak érződött az új. Még mindig gyors, négy a négy ellen történő, három perces meccsekről beszélünk, amikben a cél, hogy minél több területet fessünk be a pályán a tintapisztolyainkkal. Az ellenfeleket ugyan kilőhetjük, ám ezért nem jár bónusz pont, csak területet nyerhetünk. Ezúttal is átalakulhatunk “úszó formába”, amivel a saját csapatunk színében pomázó területeken slisszanhatunk át. Az élmény fergeteges, pontosan olyan menő és stílusos, mint 2015-ben volt.

A Turf Wars továbbra is a Splatoon 3 alapja, ezt egészen level 10-ig vakulásig pörgethetjük, utána viszont lehetőségünk van elmenni Ranked meccsekre. Utóbbi több módozatot is magába foglal, lehet tolni Splat Zones meccseket, Tower Controlt, Rainmakert, vagy éppen Clam Blitzet is. És ezt a végrehajtást néhány pozitív módon finomították, és két új manőverrel bővült a mozgása. Itt már fontos szerepet játszik az új Squid Roll mechanika, ami a tapasztalt játékosoknak ad egy rövid sebezhetetlenségi időszakot, ezzel még tovább emelve a tudásplafont. A Splatoon tipikusan az a játék, amit könnyű megtanulni, de irtózatosan nehéz maximális szinten űzni.

Ott van például a speciális Motion Control. Megmondom őszintén, sosem tudtam mozgásérzékelős kontrollerekkel játszani, kényelmetlen is volt, na meg konzoljátékosként hozzá voltam szokva a stickekhez. A Splatoon viszont megmutatta nekem azt, hogy márpedig ezt lehet jól is csinálni. Ha igazán jó akar valaki lenni a Splatoonban, meg kell tanulnia használni a Motion Controlt. Félreértés ne essék, nem arra kell gondolni, hogy minden forgást mozgással irányítunk, nem lesz fitness edzés a lövöldözésből. A célzás viszont sokkal precízebb, ha Motion Controllal csináljuk, a front line-ban játszóknak feltétlenül ajánlom a gyakorlását!

A Splatoon 3 véleményem szerint nem egy teljes értékű játék, mármint azoknak nem, akik korábban már agyonnyomták az első, illetve második részt. Azt mondanám inkább, hogy a Splatoonn-élmény eddigi legkomolyabb szóvivője, ami hozza a korábbi epizódok összes pozitívumát, miközben egy csomó negatívumot javít. Ott van a lobby-rendszer, ami már nagyon kellett a szériának, végre nem kell végigülnia az összes pályacsere során felugró bejelentést, építhetünk közösséget a Locker, vagyis az edzőszekrény játékelemmel. Sőt még a netkód is stabilabbnak tűnt, a leggyatrább Wifin sem volt gond a játékkal.

Az online kompetitív mód a Splatfestek során teljesedik ki, amik időről időre felbukkannak a játékban. Ilyenkor egy tematikát kapunk a fejlesztőktől, ami során egy kérdésre kell válaszolni. A válaszunk meghatározza a csapatunk, aminek színében a Splatfest alatt teljesíthetünk. Ilyenkor három felé szakad a közösség és a győztesek értékes jutalmakkal gazdagodhatnak. A fesztivál alatt új módok is megnyílnak, van például három csapatos Turf War is, amikor két-két játékos támadja a 4 fős, középen állomásozó brigádot. Hogy kaotikus-e? Abszolút, viszont pontosan ettől fantasztikus a Splatoon.

Persze vannak olyan játékosok, akik nem szeretnének online, egymás ellen játszani, hanem jobbszeretik a kooperatív élményt. A Splatoon 3-ban erre is van esély, a Salmon Run ugyanis ezúttal állandó játékmódként tért vissza. A Salmon Run egy hordaszerű mód, amely hihetetlenül feszült, egyre nagyobb kihívást jelentő online kooperációs játékot kínál, a hét minden napján. Salmon hordákat kell legyőzzünk, amolyan tower defense-szerűen. A cél mindig egy meghatározott “ikraszám” elérése, amiket úgynevezett Boss Salmonokból lehet szerezni, ha legyűrjük őket. Minden Salmon Run 3 hullámból áll, ha mindet teljesítjük, miénk a “lóvé”.

Vagy ott van az a kampány, amely több mint nyolc órányi kemény kihívás után már önmagában is megéri a játék árát. Az egyjátékos kampányok nem újdonságok a Splatoon rajongók számára – az első játéknak lényegében a tutorialja volt, míg a második egy kicsit továbbfejlesztette, az Octo Expansion pedig teljes értékű egyjátékos élményt nyújtott. A Splatoon 3 kampánya éppolyan kimerítő (és részben olyan frusztrálóan kemény), mint az Octo Expansion, amit ha már játszottál vele, akkor tudni fogod, hogy ez nagyon jó dolog. Jó volt megtapasztalni, hogy a fejlesztők látják, komoly igény van a szóló játékélményre is. Nem volt elnagyolva a kampány, jópofa karakterekkel találkozhattunk, a kihívás pedig tényleg komoly volt. A fejtörők és pörgős menetek képesek a tapasztaltabb játékosokat is megizzasztani.

Ettől függetlenül az új játékosoknak még mindig a kampányt ajánlanám először, ugyanis mindamellett, hogy már van súlya a sztorinak, még mindig nagyon jó munkát végez, mint oktatóanyag, a játék minden csínját bínját el lehet itt sajátítani. De segítséget nyújthat a régi motosoknak is, ugyanis a játék új fegyvereit, a Tri-Stringert, meg a Splatanat is kitanulhatjuk, még mielőtt Anarchy meccsre (ez a Ranked mód) indulnánk velük.

Na, de nincsen kampány rendes Bossok nélkül! A legjobb edzést mind a játékosok számára, mind pedig az új Splatoon 3 mechanikák elsajátításának okán, a Bossokkal történő találkozások, amelyek ismét a csúcspontot és a kampány legfeszültebb pillanatait adják. Csomó mindent meg lehet tanulni a Splatoon karaktereiről itt, na meg komoly kihívásokkal is találkozhatunk. Volt olyan Boss, ami annyira fel tudott idegelni, mint fél éve egy Elden Ring Boss, ami valljuk be, nagy teljesítmény.

Van a kampányban egy Upgrade rendszer is, amivel szerepjáték-szerű elemeket is kapunk a kampányba. Itt fejleszthetjük ügynökünket, növelhetjük az ellenséges tinta elleni ellenállását, emelhetünk a sebzésén, de akár gyorsabbá is tehetjük. Ezt egy erre a célre kifejlesztett képességfán menedzselhetjük.

A Splatoon 3 kampánya nem egészen olyan kihívást jelent, mint az Octo Expansion, érződik, hogy az újabb játékosok felé nyit első sorban, de idővel ez is be tud keményíteni, ami tökéletes edzés lehet bárki számára.

Van néhány jogos kritika, amivel az új Splatoont illetik. A pályák, akárcsak a korábbiak, absztrakt elemek, amelyek ismerős részekből állnak, viszont soha nem rendelkeznek olyan koherenciával, mint egy igazán nagyszerű Mario pálya. Arról nem is beszélve, hogy temérdek korábban már jól ismert pályát visszakptunk, minimális átalakításokkal és finomhangolásokkal. Gyakran úgy érezhetjük magunkat, mintha egy laborban lennénk, a pályák csak úgy lógnak a levegőben, az atmoszféra annyira nincsen kidolgozva. Viszont ez csupán szőrszálhasogatás, mindezeket úgy írom le, hogy közben az elmúlt évek egyik legjobb és legszórakoztatóbb videojátékos élményét köszönhetem a Splatoon 3-nak. Ritkán csinálok ilyet, de ez most egy olyan játék, amit a tesztidőszak után is elő-elő szoktam, na meg fogok, venni, annyira jól sikerült.

Azok, akik eddig is imádták a Splatoon-játékokat, valószínűleg már elő van rendelve a cím, viszont ha még sosem játszottál a szériával, véleményem szerint a harmadik epizóddal nem lőhetsz mellé. Az idei év egyik legjobb játéka!