Amit érdemes volt felújítani, mert isteni - Klonoa Phantasy Reverie teszt
A Klonoa Phantasy Reverie egy olyan csomag, ami megéri akkor is, ha még nem ismerted a Klonoa franchise-t. A platformerek méltatlanul nem ismert királya.
A Klonoa Phantasy Reverie egy olyan csomag, ami megéri akkor is, ha még nem ismerted a Klonoa franchise-t. A platformerek méltatlanul nem ismert királya.
A Klonoa Phantasy Reverie egy olyan csomag, ami megéri akkor is, ha még nem ismerted a Klonoa franchise-t. A platformerek méltatlanul nem ismert királya.
Hamar világossá vált a Leet szerkesztőségben, hogy nagyon kevesen vannak, akiknek mond valamit az a név, hogy Klonoa. Sőt, korábban akármikor meséltem a régi PlayStation-ös, PS2-es időszakaimról, és egyik nagy kedvencemről, a Klonoa hallatán mindenki felvonta a szemöldökét. Pedig én nagyon örülök annak, hogy találkoztam anno ezzel címmel, mert azóta is jó érzések töltenek el, mikor rá gondolok. Bár a Klonoa játékok sok platformon megjelentek, a két fő játékot a Sony konzoljain játszottam. Tavaly szerettem volna újrajátszani, de a PS2 emulátorral nem jártam sikerrel (nem volt jó a hang), amit nagyon sajnáltam. Éppen ezért ujjongtam az irodában, mikor került, hogy a két fő játékot egy csomagban, felújítva jelentetik meg ismét.
Megjelent a Klonoa Phantasy Reverie, a Klonoa: Door to Phantomile és a Klonoa 2: Lunatea’s Veil remaster változataival.
A Klonoa egy platformjáték-sorozat, amelyet a Namco adott ki, még anno, 1997-ben. Főszereplője Klonoa, egy antropomorf lény, aki álomvilágokat fedez fel. A sorozat két fő játékot tartalmaz: Klonoa: Door to Phantomile (1997), ami PlayStationre és a Klonoa 2: Lunatea’s Veil (2001), ami PlayStation 2-re jelent meg. A sorozat egy sor hordozható konzolon is jelentkezett valamilyen formában 1999 és 2002 között, például WonderSwan és a Game Boy Advance rendszerre.
A sorozat talán azért nem volt ismert a maga korában, mert akkor még a platformer műfaján belül mindent a Mario, a Crash Bandicoot és Sonic uralt. Mindazonáltal a Klonoa hűséges rajongótáborral büszkélkedhet, és biztos vagyok benne, hogy ha akkor nem is, most sok rajongót szerezhet, a felújítások által.
Klonoa és kis cimborája, Huepow úgy dönt, hogy felmászik a hegyre, hogy megtudja, mi a helyzet. Ekkor kezdődik el igazán a történet. Bemutatkozik a játék főellensége, a gonosz Ghadius, egy ijesztő lény, aki szeretne mindenkinek rémálmokat okozni. Természetesen ezt semmiképpen sem hagyhatjuk, így egy hosszú utazásra indulunk.
A Klonoa természetesen olyan játék, mint a Mario vagy a Crash Bandicoot. A környezet 2.5 dimenziós, vagyis a tér 3D-s, de karakterünkkel csupán jobbra és balra haladhatunk. Mind a karakterek, mind a világokban található lények nagyon cukik. Az céljuk azonban más. Míg más játékban az a cél, hogy megöljük az ellenfeleket, itt pont hogy használni fogjuk őket. Az utunkba kerülő lényeket ugyanis egy gyűrű segítségével magunkhoz tudjuk húzni, azt pedig más ellenfél elpusztítására, loot-szerzésre, valamint nagy ugrásokhoz használhatjuk. Az ellenfél addig a fejünk felett lebeg, míg el nem döntjük, hogy mihet kezdünk vele. Nem, itt nem hal meg a mob attól, hogy ráugrunk a fejére. Ebben tehát a Klonoa alapvetően különbözik más játékoktól, hiszen itt a pályán elénk kerülő ellenfeleket kell arra használni, hogy megoldjunk problémákat, és felvegyük a gyémántokat.
Különösen a Klonoa 2-ben pedig olyan pályákkal is találkozunk, amikor lesiklunk vízeséseken, havon, itt kicsit a nézet megváltozik. A Klonoa ugyanakkor ügyességi játék is, szóval nem mindegy, hogy mit mikor nyomunk meg. Az időzítés rendkívül fontos a sikerhez.
Amikor elindítottam a Klonoa Phantasy Reverie-t úgy éreztem: igen, szép lett a játék. De csak azért, mert tudjátok: a régi játékokra kicsit máshogy emlékszünk, mint amilyenek valójában voltak. Emlékeimben a Klonoa egy gyönyörű játék volt, ami érthető: akkoriban minden friss grafikát realisztikusnak gondoltunk. Amikor viszont ránéztem az eredeti változatra, akkor döbbentem meg, hogy a játék milyen sok változáson ment keresztül.
Ami szemmel látható változás még, az a UI, vagyis a képernyőn látható információk megjelenése. Most minden helyzetben segítséget kapunk a játéktól, a HP-csík (szívecskék), valamint a az egyik gyűjthető elemek teljesen új dizájnt és helyet kaptak. Így minden sokkal könnyebben átlátható, és jobban átláthatók a pályák.
A grafika alapvetően megszépült, ami igaz mind a karakterekre, mind a textúrákra, sőt a pályák színeit, megvilágítását, annak megjelenését is megváltoztatták, hogy igazán elragadó legyen a hangulat. A Nemco egy külön összehasonlító videót is készített, hogy megmutassák, milyen is lett az új változat.
Ahogy észrevettem, a Klonoa játékmenet szintjén nem sokat változott, ugyanakkor néhány animáció, a mozgás simább lett. Egy-egy friss animációval is találkozhatunk, amitől még inkább életteltelibb lett a karakter és a mozgása, reakciója a világokban.
Fontos tudni, hogy a pályák is igen változatosak, könnyen ki lehet hagyni egy-egy részt, néha érdemes többfelé elmenni, hogy megtaláljuk a titkos helyeket. Volt olyan pálya is, ahol eltévedtem, sőt olyan is, ahol nem tudtam, hogyan kell megszerezni egy adott tárgyat. Kihívás tehát lesz bőven.
Miközben mi a Klonoa Phantasy Reverie-t PlayStation 4-en teszteltük, a játék PS4-en, PS5-ön, Nintendo Switch-en, Xbox Series X/S-en, Xbox One-on, sőt PC-n is megjelent. A két játék egy csomagban a Steamen például 50 euró, ami nagyjából 20 ezer forint.
Annyiban tudok megnyugtatni mindenkit, hogy a Klonoában választható a nehézségi szint, így kicsiknek és nagyoknak is egyszerre nyújthat kikapcsolódást. Igen, alapvetően a kisebbeknek ajánlott a Klonoa, mégpedig azért, mert kellőképpen aranyos, a története egyszerű, a gonosz karakterek is vidámak, viccesek, nem félelmetesek. Bár a felnőtteknek a Klonoa története egyszerű lehet, higgyétek el, érdemes játszani vele. A Klonoa ugyanis minden korosztály számára ajánlott. Könnyű szinten például végtelen élet áll rendelkezésre, és a karakter életereje is több, normal szinten pedig előfordulhat, hogy csak jobb reflexekkel sikerül megoldani egy pályát. Ha pedig elfogy az élet, kezdhetjük elölről a szintet.
Ami nehézséget jelenthet, hogy olykor nehéz az ellenségek megtámadása, mivel viszonylag közel kell lenni, hogy behálózzuk őket a gyűrűvel. Időnként Klonoa megfordul, ahelyett, hogy megragadná az ellenfelet. Néha valóban olyan, mintha a játék néha azt mondaná: „na, nem lesz az olyan egyszerű”. Ez nem változott, a játék régen is ilyen volt, nekem úgy tűnt, hogy maga a játékmechanika nem sokat változott a régihez képest.
Mind a Klonoa: Door to Phanomile, mind a Klonoa: Lunatea’s Veil minden egyes világ végén BOSS-t tartogat, melyek kellőképpen illenek a világokhoz, és igazán egyediek. Egyediek a külsejükben és abban is, ahogy meg kell küzdeni velük. Némelyik igazán trükkös, de ez is csak arról árulkodik, hogy a Klonoában néha gondolkodni is kell, hogy hogyan oldjunk meg valamit. Ez igaz olyan egyszerű dolgokra is, hogy mondjuk hogyan oldjunk meg valamit.
Összességében a Klonoa Phantasy Reverie Series nagyon jó ajánlat. Mindenkinek csak ajánlani tudom, mivel viszonylag gyorsan, néhány óra alatt végig lehet vinni a játékokat. Aki hétvégi szórakozást keres, vagy tényleg könnyed játékot, annak kiváló választás. Aki pedig szereti kimaxolni a játékokat, annak is ajánlott, hiszen néha nagyon körül kell nézni, hogy mindent megtaláljunk benne.
A Klonoa hangulata egyszerűen minden korosztályt képes magával ragadni, egyszerűen nem lehet letenni, mindig az fog a fejedben járni, hogy folytatni szeretnéd. Akármennyi platformerrel játszottál korábban, a Klonoának saját identitása van, ami megkülönbözteti a műfajon belül mindentől. Egyszerűen imádom. És igen: ha valamit érdemes volt felújítani és érdemes ismét játszani, az a Klonoa. Na, megyek is játszani…
A tesztlehetőséget nagyon szépen köszönjük a Cenega Hungary-nek.