“Normális akarok lenni” – Life is Strange: True Colors teszt

Sokat gondolkodtam, hogy miben rejlik a Life is Strange eddigi részeinek nagy sikere. Végül arra jutottam, hogy ez valószínűleg a karakterek szerethetőségében rejlik, valamint abban, hogy mindenki találhat olyan személyiséget a játékban, amihez kötődni tud.

Továbbá ne felejtsük el a sorozatos nyomozást, a tragédiákat, a rejtélyeket, amik végigvitték a részeket, hiszen az emberek túlnyomó többsége valamiért megmagyarázhatatlan vonzalmat érez ezen témák iránt.

Végre valaki más bőrébe bújva tapasztalhatjuk meg ezeket.

De miben más a True Colors?

Nos, először is talán nem árulok el túl nagy titkot azzal, hogy már rég nem a 18 éves fényképész, Max Caulfield történetét követjük nyomon. Aki arra vár, vagy abban reménykedik, hogy például az első két részhez hasonló cselekményekben lesz része; csalódni fog. Nagyot.

Nézzük meg először a trailert, hogy kicsit ráhangolódjunk a dologra:

 

A fejlesztők mintha arra törekedtek volna, hogy az alapot (ami azt jelenti, hogy továbbra is például a döntéseink alakítják az egész játék menetét, csak a sztori változott) valahogy továbbvíve egy teljesen új szálat és látványvilágot varázsoljanak a játékba.

Azt kell mondanom, sikerült. A True Colors legelső néhány percében megismerkedhetünk az új, a nevelőotthonból épp kiköltözni készülő főszereplővel. Becses neve Alex Chen. Ezután történetünk egy apró és kellemes városban folytatódik: Haven Springs-ben.

Szinte azonnal érezhető a készülődő tragédia a levegőben, hiszen annyira tökéletes minden, hogy festeni sem lehetne szebbet és jobbat. Igazi túl szép, hogy igaz legyen érzésem volt végig. És milyen igazam volt…

Mindenki kedves, és valóban egy közösség kovácsolódott a kisváros lakóiból: mindenki névről ismeri a másikat, a többségük saját apró boltjában tevékenykedik, vagy az épp rengeteg embernek munkát adó hatalmas bányavállalatnál, a Typhonnál.

Szép lassan megismerünk minden fontos és kevésbé fontos karaktert is, és ahogy már megszokhattuk, minden egyes helyszínen megnézhetünk bizonyos tárgyakat, – érdemes minél többet meglesni, mert olyan infókra tehetünk szert, amire még később szükségünk lesz.

Ha már a lassúság szóba jött… Talán kicsit túl lassú is néhol a történet. Spoilerek nélkül annyit elárulhatok, hogy igen komótosan lendül be a sztori, és igen hosszadalmas út vezet a nagy tragédiáig is, ami ahogy említettem, ebben a részben sem maradt el.

Hogyan is maradhatna, hiszen minden Life is Strange cím történetében eljön a fordulópont, amikor aztán végre a karakterek majd beindulnak, megmutatják a foguk fehérjét, és elindulhat a valódi nyomozósdi, az apró kis kockák összerakása, és az igazi agymunka.

Természetesen ahogy a címből sejthetjük, a színek is nagy szerepet játszanak majd a játékban, de nem árulom el, hogy mikor és mit.

Fontos azt is megemlíteni, hogy magyar nyelven egyelőre még nem érhető el a játék, és bizony vannak olyan “töltelék” részek, amik angol tudás nélkül kissé unalmasak, és átlépni sem lehet őket – ilyen például Alex éneklése, vagy a hosszú monológok.

A teljesítményt illetően szerencsére nincs szükségünk egy erőműre ahhoz, hogy gond nélkül fusson a játék, egy középkategóriás gépen már bőven nem lesz gondod vele. Kiemelném azt az ELKÉPESZTŐ látványvilágot, ami már az első részben is ütős volt, most azonban szavakat is nehezen találok rá.

Tehát, összességében onnantól kezdve, hogy beindult a történet, egy nagyon jó és élvezhető játékot kapunk. Minden fejezet befejezése után azon pörög az agyad, mi lesz a következőben. A karakterek itt is szerethetőek, közel állnak a játékoshoz – talán túlságosan is.

A történet egy szép, kerek egész lesz, ám néhol kissé klisésre sikeredett.

A tájak és a grafika nagyon el lett találva, látszik, hogy rengeteg munkát fektetett bele a Square Enix csapata – a zenékről már nem is beszélve. Nagyon sokat adnak a játék hangulatához. Hiába egy teljesen más történet az Alexé, mégis igazi Life is Strange élmény ez. Abszolút megvett.

Összegzés

Összességében a Life is Strange: True Colors pontosan olyan élményt ad abban a 10-14 órányi játékidőben, amit azt a címtől elvárnánk. A néhol aprócskát klisés és vontatott sztorit orvosolja a gyönyörű környezet, valamint a játék interaktív lehetőségei és szerethető karakterei is. Az egész csak szimplán nagyon magával ragad. Mindenképp érdemes kipróbálni.

A játék már elérhető PlayStation 4 és 5, Xbox One és X/S konzolokra, számítógépekre és Googla Stadiára egyaránt. Ha úgy érzed, hogy tetszik a True Colors, és szeretnéd megvásárolni, akkor ezt megteheted a Steam áruházában ITT vagy a Square Enix hivatalos oldalán ITT.