Még több ugyanabból – Wrath of the Druids teszt

Az Assassin’s Creed: Valhalla alapjátékot még tavaly teszteltük, megjelenéskor, sőt még egy korai verziót is kipróbálhattunk belőle a megjelenés előtt, most pedig megnéztük magunknak a játék sztori DLC-jét is. Érdemes megjegyezni azért, hogy az eredeti tesztet még Cloud írta, aki, azt hiszem pozitívabban vélekedett a játékról, mint én.

A hatalmas világ még hatalmasabb lett

A Valhalla DLC-jében Írországba látogathatunk el, itt él ugyanis Eivor eddig nem említett unokatestvére, Barid. Egyik kereskedője, az egyszemű Azar látogat el hozzánk Ravensthorpe-ba, hogy hírt hozzon róla, és elcsábítson minket a nem is olyan távoli szigetre.

Itt igazából egy hasonló helyzettel találjuk szembe magunkat, mint Anglia földjén. Az északiak itt is letelepedtek, és itt is hasonló királycsinálásokat kell végrehajtanunk, mint az alapjátékban. Gyakorlatilag azt hiszem nem is kell jobban magyaráznom, hogy a sztori DLC-ben egy komplett új történetet kapunk, amiről jó hír, hogy kiegészíti a fő történetküldetéseket, azaz a játék bármely pontján csatlakozhatunk. Már amennyiben befejeztük az intrót, és áthajóztunk a tengeren.

A történetről igazából nehéz sok kifogásolhatót mondani. A Ubisofttól már megszokhattuk, hogy értenek ahhoz, hogy masszívan építsenek egy komplex történetet, szerethető karakterekkel, elegendő humorral, és természetesen az Assassin’s Creed sorozatra jellemző hatalmas adag misztikummal és ezotériával. Talán hiányosságnak hoznám fel, hogy ebben a DLC-ben nem kötődik semmi a modernkori sztorihoz, sem az Isu-khoz, ez a DLC gyakorlatilag csak és kizárólag Eivor életét érinti.

Írország abban is hasonló Angliához, hogy itt is egy titkos ősi rend, Danu Gyermekei állnak az utunkba, akik mindenféle misztikus druidákból állnak. Őket gyakorlatilag ugyanúgy kell felkutatnunk és levadásznunk, mint az Ősök Rendjét, csak épp máshogy hívják őket.

A drog az majdnem olyan mint a varázslat?

Talán ez adja a legérdekesebb részét ennek a DLC-nek. Itt ugyanis olyan druidákkal is szembe kell néznünk, akik egy speciális hallucinogén gázzal támadnak Eivorra, aki emiatt mágikusnak érzékeli az összecsapásokat. És míg a rend felfedezése és kiiktatása szinte teljesen ugyanúgy zajlik, mint ahogy az alapjátékban, vagy azelőtt az Odyssey-ben és az Origins-ben, egy fokkal talán mintha nehezebb lenne a feladat – jó értelemben. Tényleg jobban oda kell figyelnünk a mindenféle nyomokra, és ráadásul a történetben való haladáshoz is sokkal fontosabb, hogy tényleg kiiktassuk Danu Gyermekeit.

Szintén még a gameplay elemek közt érdemes említeni az új kereskedőállomásokat is. Ezek a táborok kinézetre hasonlítanak az Angliában is megtalálható erődökre, ahonnan az angolszászok csapatait kell kiiktatnunk kincsekért cserébe. Játékmechanikában azonban sokkal jobban hasonlítanak Ravensthorpra, Eivorék falujára.

Itt ugyanis nem csak egy egyszeri kincset vehetünk ki a táborból, hanem a visszaérkező kereskedők épületeit ugyanúgy fejlesztgethetjük, mint a falunkat, az általuk előállított áru pedig bekerül Azar kínálatába. Szóval gyakorlatilag kapunk plusz egy módot arra, hogy elkölthessük a fosztogatásokból szerzett javainkat.

Még egyszer ugyanaz, csak egy kicsit más

Ezeken kívül viszont összességében azért nincsenek hatalmas újítások. Gyakorlatilag még néhány óra tartalommal egészítették ki a Valhalla játékidejét. A harcok az új képességekkel kiegészülve is gyakorlatilag ugyanazt az élményt nyújtják, ugyanígy a világ is bár szép, gyakorlatilag kevés az igazán új látvány.

Személy szerint a legnagyobb problémám épp az volt a Valhallával, hogy egész egyszerűen túl nagy volt ez a játék. Hiába kötött le a történet, és érdekelt mi lesz Eivorral, a játékmenet annyira repetitív volt, a világ annyira hatalmas, hogy az elvett az értékéből.

Kicsit azt érzem, hogy a Wrath of the Druids csak még többet rakott ahhoz, ami már önmagában is túl sok volt. Ez persze azt jelenti, hogyha szeretted a Valhalla alaptartalmát, 100%-ra kitakarítottad az egész térképet, akkor erre már úgy vártál, mint egy falat kenyérre. Ha viszont az alapjáték sem győzött meg, akkor a DLC-re igazából nincs szükséged, hogy kiteljesedjen az élmény.

Ahogy a teszt elején is említettük, a megjelenés előtt pár nappal kaptunk lehetőséget arra is, hogy kipróbáljuk a DLC-t, ennek a közvetítésnek a VOD-ját itt megtekintheted, ez nagyjából a DLC első 3 óráját tartalmazza.