Van-e jövője a VR-nak és az AR-nek a videojátékiparban, és ha igen, akkor miért nem?

Tudom, hogy sokatoknak nem kell túlzottan bemutatni az AR és VR technológiákat, de jól tudjuk, hogy a tudás anyja az ismétlés, szóval e címszó alatt görgessetek tovább, ha nem érdekel egy rapid kis magyarázó.

AR, vagyis a kiterjesztett valóság

A kiterjesztet valóság annyit takar, hogy a szemüvegen keresztül – ami lehet akár egy telefon is – virtuális, a valóságban nem létező dolgokat jelenít meg a valódi környezetre vetítve.

Ilyet már sok-sok helyen láthattunk, kezdve a Vissza a jövőbe második részével, mikor Marty picit becsurrantott a mozi-reklám cápától, egészen a legnagyobb őrületet kiváltó Pokémon GO-ig. (Tudom, Marty esete speciális, de ne ragadjunk le a részleteknél.) Szóval úgy nagyjából ez lenne az AR.

VR, vagyis a virtuális valóság

Nem, nem Janiról és Pistiről van szó, de szerintem jól tudjátok ezt ti is. A virtuális valóság kvázi az AR szöges ellentéte, itt ugyanis mi magunk csöppenhetünk egy virtuális világba, amit a lehetőségekhez mérve be is járhatunk akár.

Ezt talán mindannyian ismerhetitek bizonyos népszerű játékok által (pl. Beat Saber, Half Life Alyx), de a gamer célú felhasználáson túl is akadnak benne lehetőségek, például bejárhatunk vele valós helyeket, vagy demózhatjuk a szabad esést, de megmászhatunk akár hegyeket is.

Most pedig, hogy gyorsan átvettük ezeket, merengjünk kicsit a lehetséges jövőjükön.

Igazán jó lenne megélni a Ready Player One által bemutatott VR technológia valósággá válását, természetesen a globális gazdasági összeomlás lehetőség szerinti elkerülésével. Igazából olyan nagyon nem is vagyunk elérhetetlen messzeségekre tőle, mint azt elsőre gondolnánk, hiszen a virtuális valóság mára egészen elképesztő látványú világokba képes röpíteni minket, ha pedig a játékban fellépő hatások érezhetővé tételéről van szó, egészen nyugodtan asszociálhatunk a PlayStation 5 DualSense haptikus visszajelzésére.

Ezek kombinációjával pedig szinte el is érkeztünk a jövőbe.

Ha a Sony fejlesztői között akad egy-két merész elme, akkor azonnal ráugranak a PS5, a PS VR és a DualSense adta elképesztő lehetőségekre, de őket ismerve tulajdonképpen már mérget is vehetünk rá, hogy pár éven belül bizonyosan el fogunk jutni oda.

Technológiailag viszont nem a Sony VR szemüvege a legmérvadóbb, még ha náluk is van a szintlépést jelentő kulcs. A VR-t a legtöbben a sokkal bikább paraméterekkel megáldott Oculus és a Vive fejesekkel azonosítják, sokak számára csalódást keltő felemássággal. Hiába ugyanis, hogy az Oculus a fedélzetén tudhatja az egyik legnagyobb programozózsenit, John Carmack-ot, a technológiai fejlődéstől eltekintve nem hozott akkora áttörést, mint amekkorát ígértek az első generációs szemüveg megjelenésekor. Ebben a sorsban pedig osztozik valamennyi VR szemüveggel.

Úgy önmagában a VR népszerűtlenségét több dolog együtt hatásának tudhatjuk be. Először is az első generációs eszközökhöz elengedhetetlen volt egy erőgép megléte, amit bizony nem fillérekből tudunk összetákolni, így máris leszűkült a potenciális célközönség a hardcore PC-master race-re és a fejlesztőkre. Ezek után maga a szemüveg sem volt egy olcsó mulatság, ami bizony simán kitette az számítógép árát.

De talán a legfontosabb, hogy egyszerűen nem voltak rá normális játékok.

Azt azért nem állítom, hogy ne találtunk volna szórakoztató, vagy ötletes alkotásokat, de egyik sem olyan, ami indokolná az ablakon kilapátolt milliót. Sőt, ezek a játékok rendszerint sokkal csúnyábbak is voltak, mint amit egy 500.000 forintos gép tulajdonosa fel mert volna vállalni a haverjai előtt.

Mára szerencsére eljutottunk egy Half Life: Alyx-hez, de egy fecske nem csinál nyarat még akkor sem, ha majd bele döglik. Pedig már erőgép sem kell hozzá, hiszen olyan fejesek vannak sokkal elérhetőbb áron,  melyek a játékoson kívül semmi mást nem igényelnek. Az emberek berögződéseit viszont nagyon nehéz levedlenie egy komplett iparágnak – erről tudna mesélni a Microsoft is, de ne rohanjunk ennyire előre.

A 2015-ös E3-on a Microsoft a korábbiakhoz képest valami tényleg áll leejtőset villantott. A HoloLens AR szemüveg egészen elképesztő jövőt vizionált a gaming számára IS, ez viszont 6 évvel és egy-két újabb verziójú szemcsi után még mindig csak egy vízió. Persze már a bemutató után is sok volt a kérdőjel, amire nem is nagyon fogunk valószínűleg választ kapni.

Ez szerencsére nem gátolta meg az AR technológiát abban, hogy utat törjön magának. Csak hogy az aljáról induljunk, a Facebook Massenger-ben található vicces filterek is kiterjesztett valóság alapúak, sőt, akad köztük olyan, amelyik alkalmazkodik a valós változásokhoz. Aztán ott van az igazi áttörés, a Pokémon GO, ami a mobil kameráját használta arra, hogy Városligetben Bulbasaurokra meg Charmanderekre vadásztassa a pillanatok alatt ráfüggött játékost.

Az AR felhasználása viszont nem csupán a szórakozást szolgálhatja. Az IKEA például olyan appot fejlesztett, amivel a telefonunkon rendezhetjük be a lakásunkat a kinézett bútorokkal, de pár nagyobb multi a gyáraiban is használja, illetve nem mehetünk el szó nélkül az orvosi és banki felhasználási módjai mellett sem.

Az igazi AR szemüvegek fejlesztési és felhasználási sorában nagyjából leghátul kullog a videojáték. Ennek vannak nyilvánvaló és kevésbe egyértelmű okai is.

Ezek között megemlíthetjük, hogy bizony nagyon kevés játék lenne rá elérhető, de az sem derült ki egyértelműen, hogy ezekkel mégis hogyan kellene játszanunk. Nem mindegy ugyanis, hogy milyen szögből nézzük a kivetített képet, azon pedig hogyan mozgatjuk a kurzort, vagy a karaktert. Biztosra veszem, hogy zseniális és roppant kreatív alkotások születhetnének, de a fejlesztésük nem lenne egyszerű és komoly költségekbe is kerülne úgy, hogy a szemüvegen kívül máshol nem is lehetne vele nagyon játszani.

A Pokémon GO a sikerét annak köszönhette, hogy szinte minden kamerával rendelkező telefonra ingyen telepíthető volt – és mert Pokémon.

Ez viszont nem jelenti azt, hogy az AR gamingnek ne lenne jövője.

A HoloLens 2 on-stage bemutatója a Minecraftos demónál is átütőbb volt. Az alapján számomra például teljesen egyértelművé vált, hogy amint szélesebb körben, vagyis a tömeges felhasználás elterjedésekor a HoloLens 2-féle AR szemüvegek hozhatják el a stratégia és az istenszimulátor műfajoknak a reneszánszát.

 

A Microsoftnak tehát módjában állhatott volna az Xbox mellé csomagolnia egy HoloLens-t, mire viszont eljutottak volna oda, hogy mindez valósággá váljon egyértelmű lett, hogy az Xbox One gyászos eladásai (na meg a Kinect bukása) mellett teljesen értelmetlen lenne már egy olyan kütyüt a piacra dobni, amely előbb biztosan csak egy hardcore réteget célzott volna. Ja, és akkor még játékot is kellett volna készíteni nekik, az meg

nem túl kifizetődő.

A Sony viszont ha kasszát nem is robbantott a saját VR fejesével, azért pár milliót sikerült belőle kiszórnia. Ha ezt ki tudják egészíteni a fent már ecsetelt haptikus visszajelzéssel, akkor ők lehetnek azok, akik egy újabb szintre emelhetik a virtuális valóság-élményt. Pedig jelenleg majdhogynem övék a legszerényebb képességű eszköz, és tőlük várnánk mindezt a legkevésbé.

Az AR jövője viszont vitán felül be van betonozva, akkor legalábbis, ha nem a videojátékos felhasználásáról kell beszélni. Abban az esetben egyértelműen elbukott. De csak egyelőre, mert ahogyan a VR az első személyű játékok kedvelőinek adhat majd új mélységeket, addig az AR a stratégiák kedvelőinek nyújthat olyan extrát, ami nem is olyan nagyon sokára, de a gaming jövőjét is jelentheti akár.