Óriási egérpad piszok olcsón – White Shark XL teszt

Manapság már nem olyan nagy kunszt olcsón bevásárolni gamer perifériákból, köszönhetően Kínának. Az export nem látott méreteket öltött az utóbbi időkben, lassan tényleg nem túlzás az a mondás, mi szerint „ami nem kínai, az hamis”. Ezúttal egy újabb olcsó kínai padot néztünk meg, név szerint a White Shark MP-1967-ös egérpadja került hozzánk, amit még a gyártó is csak simán White Shark XL-nek hív, szóval remélem senki nem fog megsértődni, hogy nem az MP-1967-ként fogom emlegetni a kicsikét.

A csomagolásában semmi kirívó nincs, egy egyszerű fekete doboz, némi felirattal. Ebben hever a 800 x 350 x 3 mm-es méretes pad, ezen kívül semmi extrát nem találunk odabent.

Nos a képen is látható, hogy kényelmesen elfér még akár egy „L”-es, azaz teljes, NumPaddel tarkított billentyűzet mellett is az egerünk. Sőt, még a csuklótámasznak is akadt hely, a billentyűzet felé pedig a telefonom is elfért. No, nem kicsi ez a 800 mm szélesség, de azért aki az L-es padokhoz szokott, annak valószínűleg nem lesz teljes az öröme. Aki viszont az M-es méretű 300-350 mm szélességű padokat kedveli, az nem fog panaszkodni valószínűleg. Nekem inkább egy 1,2-1,3 méteres lenne az ideális, de nem az ilyen széles padokkal van telerakva a webshopok padlása, szóval ezt megszívtam.

A minimalista dizájnt vagy kedveljük vagy nem. Nekem speciel tetszett ez a fekete-fehér összeállítás, jól néz ki az egérpad szélén a fehér varrás és még a cápa sem lett cringe, nem úgy, mint mondjuk a Genius-féle skorpió. A jobb oldalt található motívum pedig ugyanabból az anyagból készült, mint az egérpad felső része, szóval textúrájában sem egy keményebb, nyomtatott felületen kell majd az egérrel szerencsétlenkednünk. Piros pont! Ellenben a fehér részen könnyebben látszódnak meg a szennyeződések. Ezt a fenti kép is remekül példázza. Nyugalom, nem marad ott örökre, egy egyszerű nedves törlőkendővel könnyen tisztítható a felület, hosszabb idő után pedig jöhet majd a jó öreg mosós módszer.

Az olcsóbb termékeknél mindig az a nagy kérdés, hogy mégis milyen tartós lesz, na meg hogy milyen az anyagminőség, az árához mérten persze. Nos az előbbiről nem tudok beszámolni, ugyanis csupán egy hetet töltöttem a White Shark XL társaságában, de az anyagminőséggel nincsen probléma.  Nem, nem csak a sokak által használt kamuvarrás látható a széleken, az bizony egy minőségi munka. Emellett a 3 mm-es magasság is teljesen jó, lejjebb persze már nem mennék, nagyjából ez a határválasztó, ami kellőképp kényelmes, viszont nem túl vékony.

A hátsó résznél viszont nem erőltettek meg magukat. Nem mondom, hogy ez a legrosszabb felület, amivel valaha találkoztam, azt ugyanis magasan viszik a Zowie régebbi fényes hátoldalai (persze valaki ezt is szereti), de a Roccat vagy SteelSeries ebben sokkal előrébb jár. Ennek ellenére sem csúszott el a pad, de ebben azért a billentyűzet is besegített. Jó persze, olcsó padról beszélünk, inkább itt látszódjon, mint a felületen.

A mikroszálas felületnek hála inkább a speed irányba megy el a pad. Ha mondjuk egy 10-es skálán kellene értékelni a gyorsaságot, akkor egy erős 6-ost mondanék. Ezt persze az egér is befolyásolja, de egy teflon talpú csodával könnyen érezhetjük ezt 7-esnek vagy 8-asnak. Én inkább a gyors padokat kedvelem, de őszintén megvallva nem volt bajom a tempóval.

Összességében egy teljesen használható, sőt kifejezetten jó pad lett a White Shark XL. A konkurensekhez képest rendkívül baráti az 4990 forintos árcédula, viszont nem is ez a legvillantósabb pad, az is biztos. A motívum egy kicsit megosztó lehet és azért a hátsó részen is látszik, hogy nem egy prémium termékkel van dolgunk, viszont a pad könnyen tisztítható, a sebességgel és az anyagminőséggel sincs gond, a varrott széleknek köszönhetően a tartóssága miatt sem kell túlzottan aggódni, aki viszont a leggyorsabb padot keresi, az másfelé nézelődjön, de ott fel kell készülni a 2-3 vagy akár négyszeres árszorzóra.