A félig fapados gamer billentyűzet – ADATA XPG Infarex K10 teszt

Egy gép összeállítása nem olcsó mulatság, ezért sokan a perifériákon próbálnak spórolni. Így érkezünk el történetünk főhőséhez, az ADATA XPG Infarex K10-hez. A gyártó ezzel ugyanis az olcsóbb billentyűzetek között próbált betalálni, hamarosan meglátjuk, hogy ez mennyire sikerült.

Már most lelövöm a „poént”: sajnos jelenleg egyetlen magyar webáruházban sem kapható az Infarex K10, így kizárólag külföldről szerezhető be, potom 10-11 ezer forint környékén. Ez ugyebár azt is jelenti, hogy a magyar kiosztást el kell felejtenünk. Én őszintén szólva ezen hamar túltettem magam, tekintve hogy az MSN korszak óta vakon gépelek. Egy dolog viszont iszonyúan hiányzott, ez pedig az „í” billentyű, ami sajnos kimaradt az amerikai kiosztásnak köszönhetően.

Külső

A billentyűzet külsejével minden rendben van. Egy teljesen szolid felosztású alapot kaptunk, ami addig marad szolid, amíg be nem dugjuk a kábelét. Onnantól kezdve megindul a karácsonyfa effektus, amit persze ki is lehet kapcsolni, ha valaki nem rajong a ledekért.

A gombok egy matt bevonatot kaptak, ami meglepően jól teljesít (amíg tiszta kézzel használjuk). Persze a 10 ezres ársávban már el is várja ezt az ember, de azért így sem szabad túl sokat várni. Alapból nem gyűjti az ujjlenyomatot, de ha valaki egy kicsit is zsírosabb, izzadtabb kézzel nyúl rá, akkor bizony elég könnyen meglátszanak rajta a szennyeződések.

Hogy mi a helyzet a kábel-menedzsmenttel? Semmi, az kimaradt a repertoárból, ahogy a lecsatlakoztatható kábel is. Jó hír viszont, hogy az elejét megemelhetjük a hátsó részen kihajtható fülek segítségével. Sajnos az anyagminőség itt már nem olyan jó, mint a billentyűk bevonatánál.

Kapcsolók

Mem-chanical, avagy „fél-mechanikus”, ahogy a legtöbben mondják. Nos, ennek annyi köze van a mechanikushoz, hogy beleírták a nevébe. Ez azért csalóka, mert itt is megvan az a mechanikus érzet, azaz olyan, mintha a kapcsoló útjának 2/3-ánál lenyomódna a gomb, csakhogy ez a valóságban nem így van. Emiatt többször előfordult, hogy egy-egy betű kimaradt gépelés közben. Játék közben ez annyira nem fenyeget, tekintve, hogy ott a legtöbbször teljes erőből nyomtam le már eleve a gombokat, de mondjuk az autós játékoknál sokkal nehezebb volt precízen bevenni az íveket, ami egy mechanikus billentyűzettel simán kivitelezhető.

Az egyetlen előnye, hogy egész halk, főleg a mechanikus billentyűzetekhez képest.

A mem-chanical technológiának köszönhetően viszont a tartóssága is elmarad egy mechanikusétól. A gyártó 10 millió leütést említ a specifikációk között, ami az ötöde egy átlag Cherry kapcsolós megoldásnak.

Gamer, de miért?

Erre a legtöbben csak rávágnál, hogy: „azért, mert világít”, de a helyzet nem ilyen tragikus. A 27 gombos ghosting funkció viszont egyből gamerré emeli, méghozzá azért, mert ezzel a billentyűzettel bátran nekivághatunk bármilyen játéknak. Azzal biztosan nem lesz gondunk, hogy valamiért nem érzékeli a lenyomott gombot a billentyűzet. Sajnos ez a jelenség az olcsóbb, egyszerű billentyűzeteknél teljesen általános, ami gépelésnél lehet, hogy fel sem tűnik. Játéknál viszont rendkívül zavaró tud lenni, főleg akkor, ha egy osztott képernyős játéknak ülnétek neki ketten.

Extraként rákerült egy FN gomb is, ami nem csak dísz. Ennek segítségével lehet ugyanis életre kelteni a felső soron található multimédiás funkciókat. Én nagyon kedvelem a hasonló ötletes megoldásokat, örülnék, ha ez már alap lenne minden gamer billentyűzetnél.

Őszintén szólva én jobban örültem volna, ha kapunk egy olcsóbb mechanikus kapcsolókkal szerelt, teljesen alap billentyűzetet. Tudom persze, hogy az asztalon jól mutat az RGB fényáradat, de ezért nem érdemes beáldozni a tartósságot.

Galéria: