Új versenyző a nagyok között – G-Wolves Hati teszt

Az Xtrfy M4 után ismét egy lyukacsos egeret kaptunk tesztelésre a Pixeltől. Nem véletlenül, ugyanis manapság ez a forma a legnépszerűbb a gamerek körében. Az ok egyszerű: minél könnyebb egy egér, annál kevésbé terhelődik a csuklónk használat közben. Ezen felül egész jópofán néznek ki ezek a lyukacsos darabok, pedig őszintén megvallva az elején nem jöttek be annyira.

Valószínűleg sokaknak nem mond semmit a G-Wolves név, nos én is ezek közé tartoztam, mielőtt a kezembe vettem először a Hatit. Mindez azért van, mert egy kínai gyártóról beszélünk, akik mostanában léptek be a gamer piacra. Nincs ezzel semmi gond, persze némileg szkeptikusan álltam neki a tesztnek, elvégre egy nem túl tapasztalt gyártóval van dolgunk, ráadásul 24 ezer forintos áron kínálják, „ennyi pénzért azért csak tudhat valamit” – gondoltam.

Doboz, csomagolás

G-Wolves itt durrantott a legnagyobbat. Konkrétan képzeljetek el minden extrát, amit egy gyártó plusz pénzért adhat. Nos, mindezt a G-Wolves ajándékba vágja hozzánk.

Kapunk gripeket, aminek az izzadós kezű gamerek biztosan örülni fognak, ezeket az egér oldalára, tetejére szabadon rátapaszthatjuk, gyakorlatilag egy egyedi skint aggathatunk így a kedvencünkre. E-mellé kapunk extra paracord kábelt, ha esetleg az eredetivel történne valami. De még grátiszba az arany TTC kapcsolókból is csomagoltak 2 darabot, így ha netán elérnénk a 100 millió kattintást, utána ki is cserélhetjük a kapcsolókat. Persze az extra talpak sem maradtak el, ebből két teljes szettet, azaz 8 darabot kapunk, egyébként a tappancsok ránézésre megegyeznek a Microsoft legendás Intellimouse-áéval, így könnyedén beszerezhetünk a piacról utángyártott darabokat.

Ha pedig mindez nem lenne még elég, mellékeltek még egy ütős fémdobozt is, ami tovább növeli az egér presztízsét.

Forma

Engem kilóra megvett a Hati formaterve. Egy G102-nél picit hosszabb, így már a közepes méretű egerek közé sorolhatjuk. Az biztos, hogy a palm-szerető lapátkezűek nem ezt fogják választani. Picit hajaz a Zowie ZA legkisebb változatára, a ZA13-ra, de ebben az esetben egyenletesen középen van az egér legmagasabb pontja. A G-Wolves mérnökei a mi verziónkat matt műanyaggal látták el, amin szerencsére csak minimálisan látszódik a por, viszont az ujjlenyomatokat egyáltalán nem gyűjti a Hati.

Az viszont nem igazán volt szimpatikus, hogy a főgomboknak van egy kis mozgástere, így kedvünk szerint minimálisan balra-jobbra mozgathatjuk ezeket. Használat közben addig a pontig nem zavaró, amíg rá nem jövünk erre a kis hiányosságra, utána viszont eléggé zavaró tud lenni.

A görgő alatt egy TTC e-sport encoder teljesít szolgálatot, viszont a fokozatai jól elkülöníthetőek, így valószínűleg egy minőségibb típussal van dolgunk. Na, de hogy mitől lesz egy encoder esport kompatibilis? Arra egyelőre mi is keressük a választ.

A főgombok alatt nem a szokásos Omront találjuk, hanem itt is TTC kapcsolók teljesítenek szolgálatot. Nem mellesleg a TTC a G-Wolves kiemelt partnere, legalábbis a cég weboldala szerint. Épp ezért kapta meg a Hati az aranyozott „TTC Dustproof Golden Switch-eket”, amelyek állítólag 100 millió kattintásra vannak hitelesítve. Összevetésképp a Japán Omronok is 50 millió klikkre vannak hitelesítve, így erősen megkérdőjelezhető a TTC által ígért 100 millió kattintás, de ezt mindenkinek a fantáziájára bízom. A kapcsolók nyomásérzékenysége egyébként a puha és a kemény között nagyjából félúton helyezkedik el. Nekem személy szerint bejöttek.

Kis érdekesség, hogy a TTC Golden switch elnevezés nem véletlenül foglalja magába az arany szót, a mikrokapcsolók ugyanis egy 24 karátos aranyozott lapkán keresztül érintkeznek, állítólag emiatt bírják ki a 100 millió kattintást, hiszen ugyanerre a célra a konkurensek egy „sima” fém lapkát használnak.

Szoftver

Na jöjjön a fekete leves! Mikor rátaláltam a G-Wolves hivatalos oldalára, eléggé meglepődtem, hiszen amíg a csomagolás tekintetében elárasztottak az extrákkal, addig a weboldalt látva ismét a 2000-es évek elején éreztem magam, amikor a Microsoft FrontPage hódított.

Na körülbelül akkor csináltunk hasonló weblapokat az általános iskolás informatikai órákon. A gond, hogy azóta eltelt 20 év. Na sebaj, leszedtem az oldalról a szükséges drivert, ami nem ment egyszerűen, ugyanis hirtelen a saját jelöléseiket kezdték el alkalmazni. A Hati feliratot meg sehol sem találtam, de végül mint kiderült a HT-M3360-as jelöléssel illették eme darabot.

Upsz… Egy rossz próbálkozást látható a fentebbi képen. Mint kiderült, teljesen mindegy, hogy a weboldalról melyik drivert töltjük le, mindenképp a fentebbi képen is látható univerzális letöltőprogramot hívjuk elő. Ezt követően kell kiválasztani, hogy a Skoll vagy a Hatihoz tartozó 3360 vagy 3389-es szenzorral szerelt darabhoz kívánjuk letölteni a drivert.

Nem túl felhasználóbarát és akkor még finoman fogalmaztam.

Nos a driver viszont nem okozott csalódást. A gombok könnyedén átbindelhetőek az általunk kívántakra. Gyakorlatilag minden beállítási lehetőséget megtalálunk benne. Nekem még a vírusirtót sem kellett kikapcsolni, hogy működésre bírjam, pedig a weblapon ezt tanácsolta a gyártó.

Kedvünkre makrózhatunk is, a kívánt kombinációkat teljes mértékben testreszabhatjuk. Gyakorlatilag mindent lehet, amit a nagyobb gyártók egereinél.

Az egér nyers paramétereit is testreszabhatjuk a saját szájízünk szerint. Ami viszont üdítő változás, hogy a gyártó gyakorlatilag mindent a kezünkbe ad, így a LOD-on és a Polling Rate-en túl a Debounce Time-ot is állíthatjuk, amivel elvileg további milliszekundumokat nyerhetünk, mármint válaszidő terén. Őszintén én nem igazán éreztem különbséget az 1 ms és a 16 ms között, persze ez nem jelenti azt, hogy nincs is.

Teljesítmény

A mérésekhez a MouseTester v1.5-öt hívtam segítségül. Ezúttal 400-800-1200 és a maximális 12 000 DPI-on teszteltem az egeret. Nos, a Hati egyetlen esetben sem okozott csalódást. A fentebbi grafikonokon jól látható, hogy az egér még a 4-5 m/s-os rántást is képes volt hibátlanul lekövetni. A 12 000 DPI-n már kicsit romlott a teljesítménye, itt 3,5 m/s-os gyorsulást sikerült mérni, ami még mindig bőven elegendő a mindennapok során, hiszen egy játékokban átlagosan 2 m/s-os rántásokkal szoktak a felhasználók operálni.

Kivételesen örültem neki, hogy ezúttal egyáltalán nem jelentkezett a post-travel jelenség, amit mondjuk egy Razer is eltanulhatna a G-Wolves-tól, ott ugyanis a Deathadder esetén a mai napig előjön ez a hiba. Gyakorlatilag a post-travel jelenség azt takarja, hogy az egerünk gombját azután is tovább nyomhatjuk, miután az érintkezett a mikrokapcsolóval.

A kínaiak szerencsére kihagyták az angle snapping funkciót, így az egér sehol nem javít bele a mozdulatainkba, így kellően nyers érzetű az egerészés a Hatival. Többek között CS:GO és PUBG alatt teszteltem a kicsikét, és egyszer sem éreztem azt, hogy bármiben lenne szégyenkezni valója. Ezt a PMW 3360 szenzorának köszönhetjük, ami már rengeteg alkalommal bizonyított az évek során. Gyakorlatilag 90%-ban ez a típus rejlik a top egerekben, csak a gyártók szokás szerint szeretik ezeket saját elnevezések mögé bújtatni, ezzel is megtévesztve a vásárlókat.

Amivel nem igazán voltam megelégedve, azok az egér talpai. Legutóbb az Xtrfy M4 meglepett a hipergyors teflon talpaival, a Hatin viszont a tömegplasztik teljesített szolgálatot. Ezt persze utólag mi is cserélhetjük teflonra, amit bátran ajánlok minden Hati tulaj számára.

 

 

A tesztterméket köszönjük a Pixelnek!