Szép dolog a nosztalgia, mert mindent megszépít, ami anno az agyadra ment! Ezt a listát csak az érti igazán, aki már élt az ezredfordulón!

2022. 09. 30. – A „régen minden jobb volt” csak akkor nem kozmikus csúsztatás, ha rendesen behatároljuk, hogy az, akitől hallod, éppen melyik korszakot hasonlítja össze a jelennel. Amennyiben Te már éltél az ezredfordulón és elég idős voltál hozzá, hogy értsd is mi folyik körülötted, elmorzsolhatsz néhány könnycseppet az összeállítástól. De ez még

nem jelenti törvényszerűen azt, hogy az alábbi tíz dolog JOBB VOLT, mint azok a holmik, amik a helyükbe léptek, sőt!

A régi kütyük iránt érzett nosztalgia nem több a hozzájuk kapcsolódó gyerekkori emlékeknél – amik tényleg szívmelengetőek, de ez nem az eszközök miatt van… A millenáris, avagy Y generáció (ami alatt az 1981-től 1996-ig születetteket értik a legszélesebb körben) a fiatalságuk alatt végbement társadalmi és technológiai változások miatt éltek igazán izgalmas éveket. A legfogékonyabb éveikben érték el őket világot felforgató újítások, amelyek az előttük járó generációk számára már érthetetlenek, vagy zavaróak voltak. Ha tetszik, ők a technológia bennszülöttjei, akik a kezdetek óta látják, érzik, ergo ÉRTIK a változást, mert annak minden evolúciós lépcsőfokát megjárták, a Web 1.0-tól az IoT-ig, és még csak eztán teljesedik ki a VR, meg a kvantum számítógép.

De ami ezek előtt volt… Az, öregem, maga a nosztalgiától megszépült pokol.

1. Mobiltelefon

Nokia 3310 Blue R7309170 (retouch).png

Gombok. MINDENHOL GOMBOK! Ma már annyira idegesítő, mint varrótűvel sajtot reszelni. Fogj kézbe egy eredeti Nokia 3310-est, ami az ezredforduló legjobb mobiltelefonja volt, és próbáld meg használni!

Mert hogy:

MÉG MINDIG MŰKÖDNI fog,

annak ellenére, hogy kiesett a harmadikról (a másodikról is), járt WC-csészében, mosdókagylóban és el ne mondd a nagyinak – akinek továbbadtad, hogy még hol máshol! A tartósságával – mai szemmel – véget is értek az előnyei. Érdekes, hogy a Nokia nem azért ment csődbe, mert túl ellenálló készülékeket alkotott, hanem mert későn ismerte fel az érintőképernyő jelentőségét.

2. SMS / MMS

SMS – Wikipédia

Először csak egy darab, 160 karakterig. Ha ennél többet írtál, jött a szorzó – már ha egyáltalán tudott egynél többet küldeni a mobilod. És PÉNZBE került, szóval ment a bűvészkedés, hogy minden beleférjen a következő határértékig.

Az MMS (Z generációsoknak: szar minőségű kép/hang/videó küldése, jó drágán) azoknak a kiváltsága volt, akik jobban el voltak eresztve, mert SOKBA került, de legalább lassú volt. A lehúzáson kívül nem sok értelmet találni benne, hisz’ vacak szolgáltatás volt, de legalább megágyazott a mai csevegő alkalmazásoknak.

A telekommunikációs cégek sokáig zokogtak, miután leáldozott a pofátlanul túlárazott szöveg- és képküldő szolgáltatásoknak, ezért feltalálták helyettük a még pofátlanabbul túlárazott mobilinternet-csomagokat.

3. Meghajtók / adattárolók

Lassan a múlt ködébe vész a CD és a DVD (kérdezd a szüleidet!), pedig az ezredfordulón még simán volt KAZETTA (kérdezd a nagyszüleidet!) vagy éppen 3,5 hüvelykes lemez és floppy. Utóbbiakra azok emlékeznek a legélénkebben, akik ezen tároltak egyetemi jegyzeteket, beadandókat, szakdolgozatokat, amíg a kisöccsük egyszer rajta nem felejtett egy mágneses játékkatonát. Aki discmannel járt (Z generációsoknak: hordozható CD-lejátszó) igazi ásznak számított, akkor meg pláne, ha írott lemezt olvasott és még FM-rádiót is fogott!

4. Rádió

Amit apád hallgat a kocsiban. Lassan ennyit is elég róla tudni. Reggel podcast, amit valamiért zenével szakítanak meg, de annyiba kerül üzemeltetni, hogy jó sok reklám is kell bele, délután meg zene, amit valamiért szövegeléssel és még több reklámmal szakítanak meg. De a millenárisok zsenge kamaszkorában kincsnek számított!

Ha nem volt pénzük műsoros kazettára / CD-re (nem volt) és olyan barátjuk se akadt, aki át tudta másolni / ki tudta írni (azért többnyire akadt), rádióállomásokat hívogattak a kedvenc dalaikért, és FELVETTÉK a kívánságműsorból. Utóbbit már csak Dévényi Tibi bácsinak (kérdezz bárkit, aki volt már EFOTT-on) bocsájtjuk meg.

5. Térkép

Papírra nyomtatott Waze, hasznos jelzések és sebességmérő nélkül. Igazából máig nem értem hogy találtunk oda bárhova.

A benzinkutak sokáig zokogtak, miután leáldozott a pofátlanul túlárazott turista- és autós térképeiknek, ezért feltalálták helyettük a még pofátlanabbul túlárazott szuveníreket.

6. A legelső Gameboy

A képernyőnek kezdetben háttérvilágítása sem volt, nem hogy színei! Viszont annyira idegesítő hangokat adott ki, hogy aki nem vele játszott, az úgy érezte, mintha egy desszertvillát forgatnának a szemében. Belülről. Sokáig. Egyetlen ma is értelmezhető erénye, hogy a zsebünkbe tette a Super Mario-t, meg a Pokémon-t. A mobiljátékok őse. De annyira, mint Picasso-hoz képest egy barlangrajz.

Forrás: Amazon

7. Lakossági PC

Muszáj így nevezni, hogy értelmezhető legyen, mert napjainkra a lakossági olyan jelző lett, ami biztos, hogy valami rakás szart jelent. Érdekes módon nem volt túl drága, de a talicskányi monitorok után jövő villanyszámla minden pénzt megért. A Windows98 kifagyott, a billentyűzet csattogott, az egér recsegett, a nyomtató folyt, vagy gyűrt – felváltva, esetleg egyszerre. Megalapozta ugyanakkor a lakossági világháló-használatot.

8., Betárcsázós internet

Nem tudtad használni, amikor a tesód éppen telefonált. Tényleg. De legalább jó drága és lassú volt, végletekig pixeles honlapokkal. A 64/128 kbit/s (!) miatt a botegyszerű betöltésekre is állandóan várni kellett. Meg az az érzés, amikor felharsant a modem erőlködő szörcsögése… Lsd. 6. pont és a desszertvilla.

Forrás: Tutiképek.com

9., VHS

Kazetta, filmekhez és óvodai előadások felvételéhez. A képminőség persze katasztrofális: ha a szüleid felvették az anyák napi műsort, úgy néztél ki rajta, mint akin átgázolt egy hordányi Justin Bieber-rajongó. Kékes-lilás-sárgás fejek, a legkisebb porszemre karcolódó szalag, minden egyes lejátszással romló minőség. Ej, de szép is volt!

10., Játékkonzolok

PlayStation 1, Nintendo 64, Sega Saturn. Bezony! Milyen furcsa belegondolni, hogy ezekhez már a második Gran Turismo, a harmadik Resident Evil és a nyolcadik (!) Final Fantasy készült. A konzolok ötödik generációja volt, a 32 és 64 bites érából. CD-ket kellett beléjük dugdosni, és analóg kontrollerekkel nyomultunk rajtuk, átlagosan 480i/480p felbontáson, 4 MB RAM-mal. Olyan volt, mint egy koranyári nátha, 40 fokos lázzal: rosszul is esett, kínlódás is volt, de legalább otthon lehetett maradni vele.

Verdikt

Bizony, ezért van az, hogy az „öregek” szerint régen minden jobb volt: olyankor azokról az időkről beszélnek, amikor még a fenti tíz dolog sem létezett. Boldog idők. Csak szocpol, Hungária és május 1-je… Ezekbe már bele se menjünk.

Ha kell még egy kis retro:

Erre ma már lecsapna a cancel culture! – 18 ultrakáros retro játékreklám

 

×