Az erőszakos játékok valójában jó hatással vannak a játékosokra?

Uncharted™ 4: A Thief’s End_20160517191542

2024.01.22. – Körülbelül a 90-es évek (a Mortal Kombat, a Doom és a Phantasmagoria) óta űznek sportot a politikusok és a videojáték-ellenes fanatisták az erőszakos játékok és a valódi erőszak közötti számukra teljesen egyértelmű párhuzamot annak ellenére, hogy az elmúlt évtizedben egyre több szakpszichológus jutott arra a megállapításra, hogy ez az egész egy megalapozatlan hülyeség.

Persze nem állítom, hogy egy vesztes FIFA-meccs nem képes kihozni az emberből az állatot, de az a düh általában pillanatnyi, és inkább a horrorjátékok/filmek közben megfigyelhető félelemérzettel lehet egy kalapba tenni. Az emberek többsége (és ezt tapasztalatból is állíthatom) a szórakozás miatt játszik, ami legyen szó akciójátékról, vagy egy békés kalandról inkább elcsatornázza a mindenféle napi teendők és feladatok nyomán felgyülemlett fáradalmat és feszültséget. Ezt a játékosok körében már régesrég ismeretes tézist sikerült megállapítania most a tudománynak is, így a Physiology & Behavior című szakfolyóiratban publikált tanulmánynak köszönhetően újfent cáfolták a játékokat egy erőszakgyárnak beállító hubugot.

Váratlan eredmények: az erőszakos játékok jók az embernek?

Dr. Gary L. Wagener, a Luxemburgi Egyetem kutatója és a tanulmány szerzője 54 egymástól teljesen különböző helyzetű és korú férfit vizsgált meg az átlagosnál kicsit tüzetesebben játék közben: nyálminták segítségével mérték a résztvevők kortizol- (stresszhormon) és tesztoszteronszintjét a játék előtt és után, valamint a személyiségjegyek felmérése érdekében az úgynevezett „sötét tetrádot” – machiavellizmust, pszichopátiát, nárcizmust és a szadizmust – vizsgáló kérdőíveket töltettek ki velük, végezetül pedig egy implicit asszociációs teszttel (IAT) megmérték az agresszív tendenciákat.

A teszt során az 54 főt két csoportra osztották: az egyik társaság egy nyugodt, békés, míg a másik egy akciódús, meglehetősen agresszív részt kellett 25 pedig játsszon az Uncharted 4-ben. Az eredmények azonban különösen meglepően alakultak: a két csoport tesztoszteronszintje szinte majdnem teljesen megegyezett. Ami viszont még meglepőbb, hogy

az erőszakos részt játszó csoportban a kortizolszintek valójában csökkentek – magyarul csökkent a játékosok stressz-szintje.

Wagener szerint ez azt jelentheti, hogy az erőszakosabb játékok a stressz fokozása helyett valójában nyugtató hatással lehetnek az emberre. Sőt, az Implicit Asszociációs Teszt segítségével – amiben azt mérték, hogy milyen valószínűséggel asszociáltak magukra agresszív gondolatokat vagy viselkedést – azt is megállapították, hogy az erőszakos szekvenciát játszóknak nem lettek agresszívabbak a másik csoportban vizsgáltaknál. Ebből arra a feltételezésre jutottak, hogy az erőszakos videojátékok nincsenek befolyással a személy rövid távú agresszív viselkedésére.

Ugyanakkor felhívják rá a figyelmet, hogy mindezt csak egyetlen játékkal és kizárólag férfiakra vonatkozóan tudták megállapítani, illetve a válaszreakciók a játékosok személyisége alapján eltérő lehet. Éppen ezért a jövőben még több hasonló, de sokkal diverzebb vizsgálatokat szeretnének végezni a pontosabb hatások megfigyelése érdekében. Wagener viszont az átlagembernek ebből a tanulmányból azt kell leszűrnie, hogy nincs egyértelmű kép arról, hogy az erőszakos videojátékok károsak lennének a játékosok számára, melyek nemhogy nem növelik feltétlenül az agressziót, akár pozitív nyugtató hatásuk is lehet.

Bódi Dániel