Feltalálhatják-e valaha az igazi FÉNYKARDOT?

A cikk 2022. szeptemberében íródott.

Emlékszem, gyerekkoromban öcsémmel kékre és pirosra gumírozott – amúgy veteményesben használt – botokkal küzdöttünk életre-halálra, pontosan úgy, mint ahogyan egy jedi és egy sith is tenné, ha összefutnának egy Gyöngyöshalászi kertes ház hátsó udvarán. Mondanom sem kell, hogy minden alkalommal én nyertem, és valószínűleg ennyi idő elteltével is simán rongyosra páholnám a kis szarost.

Nem mondom meg, pontosan mikor, mert brutál öreg vagyok, de akkoriban szentül hittem, hogy tutibiztos lesznek majd egyszer fénykardok a valóságban is; mert hát egyrészt ultramenő kütyük, másrészt pedig nem voltam tisztában a fizika törvényeivel. A tudomány által jelenleg ismertekkel legalábbis nem. Ellenkező esetben gyermeki fantáziám gyorsan szertefoszlott volna, és talán örökre megtartottam volna az színes botokat.

A 70-es és 80-as évek gyermeke még rosszabbul járt, hiszen ők akár simán azt hihették, hogy a 2020-as években a repülő autók mellett sugárpallosok is a mindennapok része lesz. Nos, nyilvánvalóan ők is tévedtek, és szinte biztos, hogy a ma, a holnap, és az 50 év múlva születettek is hiába reménykednek minden idők legikonikusabb filmes fegyverének megvalósulásában.

De miért nincs és nem is lesz fénykardunk?

A Star Wars univerzumában a fénykardok valamilyen energiasugár segítségével jönnek létre, amelynek egyik legfontosabb összetevője a jedi ereje, illetve a kiberkristály (amolyan energiacella). Ez határozza meg a kard színét, és ez felel azért is, hogy a fénykarnak fénykard alakja-formája legyen. Szomorú, de ilyen dolgok kizárólag a messzi-messzi galaxisban akadnak, a Tejútrendszerben, illetve az ismert, általunk belátható univerzumban viszont nem nagyon gyakoriak.

A tudósok a mi valóságunkban a fénykardot inkább egy mágneses mező hatására kard alakban tartott plazmasugárként tudják elképzelni. Jó hír viszont, hogy ez a plazmasugár bármit képes felszeletelni, ami az útjába kerül – pont mint a filmekben. A plazma az anyag negyedik állapota, amely alapvetően ionokból és elektronokból álló ionizált gáz. A világegyetem sacc per kábé 99%-át ez alkotja: a csillagokban és a sarki fényben látható ragyogás is plazma. A Földön neoncsövekben, magfúziós reaktorokban, gázvágókban, és számos más helyen és területen használják.

A plazmából kifejezetten sok dolgot létrehozhatunk, de pontosan olyan fénykardot, mint a filmekben sajnos nem.

A fénykardot a mainstream otromba mód lézerkardként is szokta emlegetni, így akár abból is készülhetne egy valamilyen kardféleség. Elvégre egyre többen kísérleteznek lézerfegyverekkel, akkor miért is ne volna elképzelhető, hogy egyszer eljutnak a lézerkardig?

Nos, az igaz, hogy lehetséges volna egy nagy erejű lézert előállítani, de azt egyelőre semmiképp sem egy maroknyi eszköz fogja nekünk biztosítani, másrészt pedig a lézer nem áll meg másfél méteren. Ahhoz, hogy ez megtörténjen kellene egy tükör is, ami azért is problémás, mert nem létezik olyan, ami képes volna ellenállni egy lézerkardhoz elegendő erősségű lézernek. De ha mégis, akkor sem vágni, sem pedig szúrni nem lehetne vele, ami kard lévén elég komikus volna, a tükörből a markolatba visszatérő lézersugár problémájáról már nem is beszélve.

Szóval jelenleg nagyon úgy áll a dolog, hogy olyan fénykardunk sosem lesz, mint Kenobi mesternek. Ez viszont még nem jelenti azt, hogy sokan ne próbálkoznának meg vele: a híres neves Hacksmith-csatorna például már készített egy érdekes, kardszerű plazmavágót, ami nagyot futott 2020-ban a közösségi médiában. A legfilmszerűbbet viszont a Disney szállította eddig, ami bár tényleg úgy néz ki, mint a legendás fénypallos, az kevésbé effektív, mint a feltalálók plazmakardja.

Egyelőre tehát marad a bot…